Belföld

A rendőrség elöl bujkált, a vád szerint Gyárfás mégis rátalált Portikra

A védőügyvég szerint a rendőrség nem gyűjtötte, hanem „gyártotta” a bizonyítékokat a Fenyő-gyilkosság ügyében

Hallottak már olyat, hogy egy gyilkosság végrehajtója fizet százmilliókat a felbujtónak? – mások mellett ezt a kérdést tette fel Zamecsnik Péter védőügyvéd, Gyárfás Tamás védője a Fenyő-gyilkosság perbeszédében a Fővárosi Törvényszéken csütörtökön, miután a vád szerint a Nap Tv tulajdonosa bízta meg a gyilkosság megszervezésével Portik Tamást, az alvilág egykori vezetőjét.

A rendőrség elöl bujkált, a vád szerint Gyárfás mégis rátalált Portikra
Gyárfás Tamás ügyvédjével, Zamecsnik Péterrel
Fotó: MH-archív/Hegedüs Róbert

A Fenyő-gyilkosság ügyében felbujtással vádolt Gyárfás Tamás védője folytatta júliusban megkezdett perbeszédét a Fővárosi Törvényszéken. Zamecsnik Péter azzal indított, hogy a büntetőperben felcserélődtek a szerepek, mivel több tekintélyes rendőr nem gyűjtötte, hanem inkább „gyártotta” a bizonyítékokat, amit később a vád kritika és kontroll nélkül, sőt alaptalanul elfogadott, majd az ügyészi perbeszédben védence tekintetében bizonyítottnak látott. Gyárfásra tizenkét évi fegyházbüntetés kiszabását indítványozta a vád képviselője.

A tényállásnak azonban kétséget kizárónak kell lennie ahhoz, hogy valakit elítéljenek – ezzel a mondattal indította perbeszédét Gyárfás Tamás védője a Fővárosi Törvényszéken az 1998-as Fenyő-gyilkosság ügyében. A vád szerint Gyárfás először az alvilágból ismert Tasnádi Pétert bérelte fel, hogy ölesse meg üzleti riválisát, a Vico-birodalom fejét, Fenyő Jánost, majd miután Tasnádi ezt elszabotálta, Portik Tamást bízta meg a gyilkosság megszervezésével. A tényleges elkövető személye ma már nem kérdés, a gyilkosságot a szlovák bérgyilkos, Jozef Rohác hajtotta végre, akit emiatt már jogerősen elítéltek.

Zamecsnik Péter védőügyvéd szerint a négy éve indult büntetőperben kétséget kizáróan csak az bizonyosodott be, hogy a vád megalapozatlan. Mint fogalmazott, a védelem több olyan anyagot kutatott fel, amelyekre a rendőrségnek, a nyomozóknak is lett volna lehetőségük. Ehhez nekik minimum húsz év állt rendelkezésre. Illetve állt volna – szögezte le a védő. Nem adtak például magyarázatot arra, miképp kerülhetett Jeney Áronnak, a Fenyő-gyilkosság főnyomozójának a 2018. január 6-i jelentésébe az a szövegrész, hogy „letettük a fenyőfát”, miközben a Gyárfás és Portik beszélgetéseit rögzítő hangszalagon ilyen tartalom nem lelhető fel. Az ügyvéd ugyanakkor megjegyezte, ez nagyban hozzájárult Gyárfás Tamás 2018. április 17-én történt meggyanúsításához, majd őrizetbe vételéhez.

Az ügyvéd a perbeszédben felidézte Tasnádi Péter szavait, miszerint Gyárfás tudta róla, hogy ő nem gyilkos. Ez esetben miképp lehet, hogy Gyárfás Tamás a nagy semmiért őt mégis kétszer honorálta, míg Portik Tamásnak nem adott semmit? A vád szerint ugyanis Gyárfás 1997 szeptemberében, amikor a megbízást adta Tasnádinak, hatmillió forint előleget is fizetett neki, majd később újabb hatmilliót. Ugyanakkor a nyomozati iratok szerint a gyilkossági ügyben Portik neki ingyen „dolgozott”? – magyarázta az ügyvéd. Sőt, Portik háromszáz–ötszázmillió forintot rá is fizetett arra, hogy Gyárfás Tamásnak „szolgáltot” tehessen? Mert amikor 2004 augusztusában ingatlant cseréltek egymás között, azzal Gyárfás járt jobban, több százmillió forinttal – hangzott el a védő perbeszédében.

Zamecsnik kifejtette, Tasnádi másfél évtizedig tagadta, hogy Gyárfás Tamástól megbízást kapott volna. Tette ezt annak ellenére, hogy többször is arra akarták rábírni, hogy ellene valljon. Csak aztán váltott, hogy egykori „üzlettársai” és volt felesége szembe kerültek vele, és emiatt a rendőrségen elmondták azt, amit kizárólag tőle hallottak. Miután pedig Tasnádi ráébredt arra, hogy a gyilkosságért meg is vádolhatják, következett egy újabb változat: ő, amikor bárkiben is azt a hitet keltette, hogy ő ölette meg Fenyő Jánost, valójában csak lódított.

A lapunkban is többször idézett kazetták tartalmáról, amelyeket Portik titokban rögzített a Gyárfással történt találkozói során, Tasnádi Péter is szóba került. Zamecsnik a védelem szempontjából fontosnak tartott, rövid részletet fel is idézett csütörtökön. Portik ennek során felajánlotta, hogy felelősségre vonja Tasnádit: „Portik: Elintézhetem, ha kell./ Gyárfás: De nem kell./ Portik: Csak mondom./ Gyárfás: De nem.”

Zamecsnik kitért Portik vallomására is, aki többször kihangsúlyozta: ő feladatul kapta, hogy Gyárfást lépre csalja, bármi áron préselje ki belőle, hogy ő bujtotta fel Fenyő János megölésére. Habár többször felkereste Gyárfást, és mindenkor rögzítette a vele való beszélgetéseit, minden törekvése ellenére sem tudta elérni, hogy csapdába csalja – mondta az ügyvéd.

Zamecsnik perbeszédében felvetette: vajon miből és mikor jöhetett rá Gyárfás, hogy Tasnádi az állítólagos felkérése ellenére csak színleg vállalta el a bűncselekmény elkövetését? Tasnádi azt állítja, Gyárfás 1997 szeptemberében kereste meg. Ha ez így igaz, akkor Gyárfás Tamásnak Portikot mikor kellett megkeresnie? A vádirat szerint 1998. február 11. napját megelőzően”, hiszen ekkor történt a gyilkosság. Bár Portik titkon rögzítette a Gyárfás Tamással zajló beszélgetéseit, arra még utalás sincs, hogy Gyárfás mikor, hol, hogyan és milyen ellenszolgáltatás fejében bízta őt meg. Egy biztos, Gyárfás Tamásnak hamar rá kellett arra ébrednie, hogy Tasnádi becsapja.

Tasnádi soha nem beszélt arról, hogy Gyárfás Tamás határidőt adott volna neki. Gyárfásnak nagyon „türelmetlennek” kellett lennie – fejtegette a védőügyvéd. Az olajszőkítés kapcsán az Energol vezetőit 1997 áprilisában őrizetbe vették, ám Portik ellen – aki ugyancsak az Energol Rt. egyik vezetője volt – 1997. október 22-én adtak ki elfogatóparancsot. Nyilván azért, mert addig őt nem találták.

A 40-es számú védett tanú pedig azt állította, hogy Portik 1997 januárjának első napjaiban Fenyőt meg akarta ölni, mert az hirtelen kiszállt a közösnek tervezett országos kereskedelmi TV-pályázatból. Gyárfás Tamás pedig ezt a szándékot igencsak helyeselte: „ez a szemét golyót érdemelne”, mondta a tanú.

Akkor most Gyárfás Tamás kit ösztönzött előbb a gyilkosságra? – tette fel a kérdést a védő. 1997 januárjában Portikot, de később rájött, hogy az csak a levegőbe beszél? Ezért Gyárfás Tamás nyolc hónappal később, 1997 szeptemberében Portik helyett Tasnádit kérte fel, és valahol (arra, hogy hol, Tasnádi sem emlékszik) mindjárt hatmillió forint előleget adott neki? Mivel hamarjában Tasnádi sem cselekedett, ezért – ami a rendőrségnek nem sikerült, neki igen – Gyárfás Tamás rátalált a bujkáló Portikra? – utalt az ellentmondások sorára a védőügyvéd.

A perbeszéd jövő hét csütörtökén folytatódik a Fővárosi Törvényszéken.

A vád tévedései az ügyvéd szerint:

Nem jártak utána Fenyő János ügyvédje 1996. március 29-én írt levelének, amelyet a Bank Austria-GiroCreditnek küldött.

A vádirat szerint több tanú valamely forrásból arról hallott, hogy Gyárfás meg akarja öletni Fenyőt. Ezzel szemben a valamely forrás az egyetlen forrás: Tasnádi Péter.

Nem vetették össze a 4. számú védett tanú arcát annak a személynek a képmásával, akit Gyárfás Tamás és felesége 2017. szeptember 27-i látogatójukban egyaránt felismert.

Az ügyészség nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a Magyar Kereskedelmi Kamara Választott Bíróságának 1996. október 11-i döntése után Fenyő János és Gyárfás Tamás között a vita – 16 hónnappal Fenyő János kegyetlen halála előtt – befejeződött.

Kapcsolódó írásaink