Belföld

„Zsákmányként tekintenek a muszlimok Európára”

A kontinens nyugati felének egyes részein a no-go zónák már kezdenek összeérni, és mára teljes városrészeket fednek le – mondta Horváth József biztonságpolitikai szakértő

Az alapkérdés ma már minden európai ember számára az, hogy milyen világban akarunk élni, oda akarjuk-e adni országunkat, városainkat, lakásunkat, amit a szüleink, nagyszüleink hagytak ránk, vagy megvédjük mindezeket – mondta a lapunknak adott interjúban Horváth József biztonságpolitikai szakértő a közelgő svéd, a bajorországi, illetve a jövőre esedékes európai parlamenti választások tétjéről, a kontinens jövőjéről. Ha Nyugat-Európa bevándorláspolitikájában nem lesz fordulat, néhány év múlva Svédország lehet az első állam Európában, ahol muszlim többségű lesz a népesség – fogalmazott.

Horváth József 20180822
Horváth József szerint az emberek fejében még az a Svédország él, ami régen nincs már. Az ottani bevándorláspolitika azt eredményezte, hogy az állam az élet számos területe felett elveszítette a kontrollt (Fotó: Papajcsik Péter)

– Evidencia-e, hogy kontinensünk jövőjét alapjaiban határozza meg a jövő évi európai parlamenti választás eredménye?

– Ennek jelentőségét nem tudjuk alábecsülni. A jövő évi, a szeptemberi svédországi és az őszi bajorországi választás is döntő lesz gyerekeink jövőjét illetően. Sőt rövidebb távon arról is dönt, hogy tíz-tizenöt év múlva milyen Európában akarunk élni. A kontinens országai a második világháború után hetven évig éltek békében, és elhitték azt, hogy ez az idilli állapot örökké tart. Ez nekünk mintegy járandóság adatik meg. Ennek a következménye lett az, hogy az európai országok többsége úgy gondolta, nincs szüksége valódi katonai védelemre. A haditechnikára is úgy tekintettek, mint egy üzletágra. Németországban a Bundeswehr felszereltsége a szükséges minimális szintet sem éri el. Humán oldalról is úgy gondoltuk, nincs szükség kötelező sorkatonaságra, a hadseregek csak missziós feladatokat látnak el a világ háborús övezeteiben, igazi fenyegetés úgysem éri Európát.

– A terrorcselekmények, a migrációs válság, a közbiztonság megrendülése csak a felszín „Európa elfoglalásának” folyamatában. Mikor kezdődött a baj, a kontinensnek fel kellett volna már ébrednie Csipkerózsika-álmából?

– Az arab tavasz volt az első jel, amikor szükség lett volna az ébredésre. A világ biztonsági szempontból ekkor fordult ki sarkai­ból. Európa vezetői nem vették észre, hogy 2011-ben alapvetően új cezúra kezdődött, gyökerestül megváltozott a világ. Erre a kontinens nyugati része eddig nem tudott vagy nem akart reagálni, beleragadt abba a sárba, amit a „píszí”, vagyis a politikailag korrekt beszéd diktált számukra. Mi szeretünk mindenkit, a legfontosabb mindenki másnak a tisztelete, a befogadás. Ugyanakkor a sor végére mi magunk, európai emberek kerültünk.

–  Nem tudott vagy nem akart Európa nyugati fele erre reagálni?

– Száz éve még természetes volt, hogy a férfiaknak meg kell védeniük a hazájukat. Ma a statisztikák szerint a férfilakosság tizenöt százaléka gondolja úgy, hogy országa védelmében hajlandó lenne fegyvert is fogni. Ennek következménye, hogy a hetven évig tartó kegyelmi időszakban generációk nőttek fel úgy, hogy elveszett a veszélyérzet. Ennek megnyilvánulását látjuk akkor is, amikor asszonyain­kat, lányainkat tudatosan érik fizikai vagy szexuális támadások, és nem vesszük észre, hogy ezek is a demoralizálás eszközei. Akár a rendvédelmi szerveket nézzük, akár a társadalmat, Nyugat-Európa nem tudott a veszélyre reagálni. Tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, ma pedig a többnejűség lassan elfogadottá válik Európa egyes országaiban. Németországban a szociális ellátórendszer tudomásul veszi, ha egy muszlim több feleséget tart, ezért igényelhet több lakást is. Látjuk azt, hogy Svédországban hét-nyolc éves lányokkal kötnek házasságot, veszik a gyereklányokat, ami bűncselekmény, pedofília. A svéd kormány erre azt mondja, kezelni kell a helyzetet, s nem azt, hogy gyökerestől kiirtani. Ezek az önfeladás stációi. Azt sugallják a kívülről jövőknek, ha ők az erősebbek, az agresszívebbek, az elszántabbak, s azt gondolják, a hitük is magasabbrendű a mienknél, ezért elvehetnek mindent.

– A politikai korrektségből a rideg tények sem józanítanak ki? Például, hogy a kontinensünket elárasztó migránsok nyolcvanöt-kilencven százaléka gazdasági bevándorló, csupán tíz-tizenöt százalék a valódi menekült.

– Sem a rideg tények, sem a megrázó történetek nem segítettek a kijózanodásban, mégha a migrációs válság kezelésében az osztrák és olasz fordulatot lehet így is értékelni. Említhetném a hágai képviselőnő megrendítő öngyilkosságát. Ezt a nőt úgy erőszakolták meg csoportosan, hogy közben a próféta tiszteletére „kényszerítették”, majd a nyílt utcán fenyegették, hogy elvágják a torkát, ha beszélni merészel. A hatóságok emberei pedig széttárták a karjukat, nem tudnak mit tenni. Látjuk azt, hogy Nyugat-Európában hány rendőr lesz öngyilkos, hányan szerelnek le. Az Európai Unió még annak megválaszolásával is adós, honnan származik az a pénz, amiből az illegális bevándorlók kifizetik az embercsempészeket. Mert azt ne higgye senki, hogy a mélynyomorban élő fekete-Afrikában abból van pénz, hogy valaki eladta a házát. Élek a gyanúperrel, ha valóban annyi pénzük lenne, amennyivel nekivágnak a nagy kalandnak, akkor el sem indulnának.

– Miként függ össze a nyugati politikusok farkasvakságával a Soros-szervezetek erőteljes brüsszeli lobbija?

– Amikor azt mondom, hogy Európa elvesztette természetes védelmi reakcióit, ebbe beleértem azt is, hogy úgy viselkedik, mint egy strucc. Fejét a homokba dugja, nem veszi észre, hogy a világ nagypályáin focizóknak nem érdekük az, hogy Európa gazdasági, politikai, katonai szempontból meghatározó erő maradjon. Az Egyesült Államok, Oroszország és Kína ebben nem érdekelt. A nagyhatalmak elsőrendű szempontja a hegemónia és a torta felosztása. Ehhez képest Európa továbbra is úgy gondolja, elég, ha ő a „széplélek”. Kontinensünk a hadseregre, a rendvédelemre, a határőrizetre, a titkosszolgálatra úgy tekintett, mint erőszakszervezetekre, s hogy ezeket az emberi jogok világában minimalizálni kell. Ehhez képest látjuk, hogy azok az államok, amelyek komolyan gondolják politikai, gazdasági ambicióikat, milyen erős hátországot építenek titkosszolgálatból, rendvédelemből, mennyit fordítanak katonai kutatás-fejlesztésre. Euró­pa ettől messze van. Az sem tűnt fel sokáig, hogy olyan üzleti érdekcsoportok jöttek létre, amelyek hálózatszerűen működnek érdekeik érvényesítése céljából. Arra is képesek, hogy egy-egy ország életébe beavatkozzanak. Ezen tőkés csoportok szimbóluma és valósága Soros György is. Az ő világa egyike annak az Európa fellazításán munkálkodó hálózatnak, amely, ha van szabad tőkéje, amivel például szavazatokat tud vásárolni, azt is meg is teszi.

– Ez a befolyás ma már annyira erős, hogy a magyar kormány szerint Sorosnak van a legnagyobb frakciója az Európai Parlamentben. Lehet ezzel szemben hatékonyan fellépni?

– Egyes politikusok Európában még mindig úgy gondolkodnak, majd szépen megkérjük a hálózatokat, ne tegyék, ne avatkozzanak be államok életébe, ne vásároljanak fel szavazatokat. Naiv elképzelés ez, amelyet csak az európai polgárok akarata tud megváltoztatni. Ezért is óriási a jelentősége a jövő évi európai parlamenti választásnak. A szavazófülke magányában nem a píszí a fontos. Az alapkérdés ma már minden európai ember számára az, milyen világban akarunk élni, oda akarjuk-e adni az országunkat, városainkat, lakásunkat, amit a szüleink, nagyszüleink hagytak ránk, vagy megvédjük mindezt. Ilyen egyszerű a kérdés. Itt van például a Sziget Fesztivál, félmillió ember mert oda kimenni, Európa minden országából idejöttek a fiatalok. Ezt nem lehet eléggé túlértékelni, hiszen a biztonság felbecsülhetetlen érték lett. Óriási kincs az is, hogy a BMW idehozza új gyárát. Nálunk nem kell ugyanis attól félni, hogy terrortámadás éri az üzemet.

– A svéd nagykövet a közelmúltban nem éppen ezt az üzenetet kódolta, amikor fogadta a magyar kormányt lejáratni igyekvő NGO-k képviselőit.

– Az a baj, hogy a mi fejünkben még az a Svédország él, ami régen nincsen már. A legendás svéd precizitás, a szociális háló, az acélipar. A svéd bevándorláspolitika azt eredményezte, hogy az állam az élet számos területe felett elveszítette a kontrollját. Olyan videók jelennek meg a neten, amelyeken svéd rendőrök tömegesen menekülnek a migránsok elől. Ott tartunk, hogy Svédország most kezd el gondolkodni azon, hogy talán valódi hadsereget kellene felállítani. Elég a napokban történt tömeges gépkocsi-gyújtogatásokra gondolni. A rend helyreállításához nincs meg a tapasztalat, a törvényi háttér, s nincsenek megfelelő szakemberek sem. Azt látjuk, hogy Svédországból menekülnek az emberek, ez olyan új jelenség, ami miatt a svéd polgárok kezdik gettókba zárni magukat, bizonyos városrészekből elköltöznek. Európa egyes vezetői még mindig nem hajlandók tudomásul venni, hogy önmagától a helyzet nem fog megváltozni, csak romlik, mert egyre több olyan bevándorló érkezik, aki a földrészt a zsákmányszerzés terepének tekinti.

– Svédországban a bevándorlás alapjai­ban rengeti meg a jóléti állam ellátórendszereit, a közbiztonságot, Malmőben és Stockholmban mindennaposak a bandaháborúk, „vadnyugati viszonyok” vannak.

– Ezért állítom, hogy a szeptemberi svéd parlamenti választásnak nagy a jelentősége, mert politikai fordulat nélkül néhány év múlva Svédország lehet az első állam Európában, ahol muszlim többségű lesz a népesség. Németországban is húsz százalék fölött van a migráns hátterű állampolgárok száma. Ebben nincs benne az a kétmillió ember, aki a „merkeli meghívólevél” után érkezett az országba, s kitoloncolni sem tudják őket. Ha megnézzük, hogy Londonban hány mecset épült, s ezzel párhuzamba állítjuk, hány templom épült, meglepő arányszámot kapunk. Száz az egyhez. Ez a kultúra feladása. Közben nem veszik észre, hogy olyanoknak adják át az életteret, akik zsákmányként tekintenek erre a világra. A CSU, a Bajor Keresztényszociális Unió egyik poltikusnője mondta a napokban, hogy a németeknek meg kell majd barátkozniuk azzal, hogy előbb-utóbbb kisebbségbe kerülnek saját hazájukban. Ez annak a jele, hogy Európában az ethosza is elveszett a haza megvédésének. Amerikában film készül Bin Laden levadászásáról, amit aztán egy baseballsta­dionban ünnepelnek, Németországból viszont nem lehet kiutasítani Bin Laden testvérét. Az abszurditásnak ennél erősebb szimbolikája, azt hiszem, nincs.

– Európa bevándorláspolitikájában a törésvonal a kontinens nyugati és keleti fele között Svédországtól Nagy-Britanniáig húzódik. Az lenne a kibontakozás, hogy a nyugat-európaiak a bezárkózást választják?

– Bár keveset beszélünk róla, de Nyugat-Európa egyes nagyvárosaiban a no-go zónák már kezdenek összeérni, teljes városrészeket fednek le. Arról sem beszélünk, hogy Frankfurt és Svédország déli városai kimondottan ilyenek. Azzal sem tudunk mit kezdeni, hogy az iszlám közösségek önálló, etnikai alapú pártokat szerveznek, vagy meglévő baloldali pártokra épülnek rá, s azon belül hoznak létre iszlám szárnyat. Ennek eredménye, hogy London főpolgármestere már beletörődött a helyzet megváltoztathatatlanságába, s úgy fogalmaz, a nagyvárosi élet velejárója a terrorizmus. Mi, innen Budapestről, szerencsére ezt nem így látjuk.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom