„Vonáék a Fideszt másolják”

Szánthó Miklós: Az emberiség jövője nem az utópisztikus Világfaluban van (Fotó: Varga Imre)

Amikor Simicska Lajos hirdetőfelületein jelennek meg plakátok a kormány ellen és a Jobbik által felkarolt ügyek mellett, akkor az összefüggést nehéz nem észrevenni – mondta lapunknak a Jobbikhoz kötődő béruniós akció kapcsán Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója. Közölte, politikailag ez Simicska selejtes bosszúja.

– Plakátokkal tele az ország, a Jobbik béruniós akcióját hirdetik. Hivatalosan azonban nem a párt, hanem egy ismeretlen magánszemély megrendelésére. Szabályos ez így?

– Kezdjük ott, hogy az egész elképzelés legfeljebb politikai kommunikációs eszköznek jó. Láthatólag próbálják másolni a Fideszt, ők is kezdeményezőként lépnének fel, aláírásokat gyűjtenek, így maradva a felszínen. Csakhogy az európai polgári kezdeményezés, amelynek keretében ezt teszik, nem valami erős eszköz. A lisszaboni szerződés megalkotása során találták ki, mondván, legyen valamiféle lehetőség az állampolgári akarat közvetlen becsatornázására az Európai Unió működése során, ám ha valaki egymillió aláírást gyűjt össze hét tagállamban, akkor is csak azt éri el, hogy az Európai Bizottság tárgyaljon a témáról. Szó sincs jogalkotási kötelezettségről, ráadásul akármilyen ügyben nem is lehet ilyet indítani. Például éppen az európai munkabérekről sem. A Jobbiknak nyilván adatbázis-építésre jó ez az akció, ami ugyanakkor adatvédelmi aggályokat is felvethet.

– Vonáék ráadásul nemrég még ki akartak lépni az unióból, most pedig azt hirdetik, hogy „Európával a magasabb bérekért”.

– Sőt uniós zászlót is égettek. Valóban vicces, hogy ma már így politizálnak. Hovatovább a bérunió, amennyiben bevezetnék, drasztikus és negatív gazdasági következményekkel járna a térségünkre nézve is. Hirtelen elveszítenénk például az alacsonyabb bérekből fakadó befektetési versenyelőnyünket. Ráadásul ez egy nagyon durva állami beavatkozás lenne, ami maga a marxizmus-kommunizmus. Mindettől függetlenül az a tény, hogy egy ellenzéki párt talált magának egy önálló témát, és azt építgeti, már önmagában kuriózumnak számít manapság.

– Visszatérve a megvalósításra: kinek lenne a feladata, hogy jogilag tisztázza a titokzatos plakátmegrendelő és a Jobbik közötti, látszólag egyértelmű kapcsolatot?

– Akárcsak a civiltörvény esetében, itt is azt lehet látni, hogy az arra jogosult állami szervezetek, jelen esetben a kormányhivatalok, igen óvatosan járnak el. Az lenne a menetrend, hogy a kormányhivataloknak be kellene kérniük a szerződéseket, s a felek ellenőrzése után lenne lehetőség esetleg fellépni. Van eközben egy továbbra is függőben lévő, tisztázatlan helyzet, nevezetesen a médiahatóság szerepe. Bizonyos értelmezés szerint ugyanis a plakát is kiadványnak minősül, s ebben az esetben a kötelező impresszum meglétét vagy hiányát ez a szervezet köteles ellenőrizni. Érdemes lenne próbaeljárást indítani ebben az esetben. Politikailag azonban természetesen ez Simicska Lajos selejtes bosszúja. Amikor az ő hirdetőfelületein jelennek meg ilyen plakátok, a kormány ellen és a Jobbik által felkarolt ügyek mellett, akkor az összefüggést nehéz nem észrevenni.

– Liberties néven alakult meg a legújabb, immár európai szintű Soros-szervezet. Beteljesül a hálózatosodás?

– Régóta tartó dolog ez, a Pokol Béla által „jurisztokratizálódásnak”, a „döntéshozatal kiszervezésének” nevezett folyamat: azaz a legitim nemzetállami kormányzatoktól igyekeznek minél több kompetenciát a „puha jog” eszközeivel elvonni. Leegyszerűsítve: ha valamilyen politikai célt nem sikerül átvinnie a kozmopolita progresszió híveinek, akkor megpróbálják a jogértelmezés kiszélesítésével, az NGO-k és a balos akadémiai szféra, a kutatóintézetek által alkotott mechanizmusok révén mégis megvalósítani. Jó példa erre az elbukott európai alkotmányozás. Először konferenciák, tanulmányok, tudományosnak álcázott munkák sorozatával kialakítanak egy semlegesnek tűnő, valójában vérliberális keretrendszert, amelyre aztán már a jogalkalmazó bíróságok előtt lehet hivatkozni. A nyílt társadalom eszméjét így veheti át végeredményben akár a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, akár egyéb jogértelmező szervek is. A Helsinki Bizottság által képviselt bangladesi migránsok ügyében is hasonlóval találkoztunk: a szervezet munkájára épített korábbi országjelentésekre is hivatkozott a magyar államot elmarasztaló testület. Ez a hálózatosodás tehát már előrehaladott állapotban van, legfeljebb a Liberties színre lépésével újabb „bizonyítékkal” találkozunk, így sokan csak most döbbennek rá minderre.

– Ez jogi vagy világnézeti küzdelem?

– Ezek az emberi jogi fundamentalisták, azt gondolják, hogy az általuk vallott progresszív szemlélet univerzális, sőt az a szakmai alapon álló fősodor maga az igazság. Ennek a gondolkodási sémának egyik lényegi tétele, hogy az emberi vágyakból, igényekből emberi jogot kell formálni. Ez igaz a menekültjogra, de az információszabadságra vagy a genderügyre is. Szóval itt valójában nem jogi, hanem világnézeti identitásharcról van szó. Persze a nyílt társadalom eszmerendszerének a hívei álláspontjukat a totális egyenlőség nevében semlegesként hirdetik, csakhogy ennek beláthatatlan következményei vannak, hiszen ennek alapján a zsidó-keresztény hagyományú Európában például a növekvő muzulmán közösségeknek és egyházaknak ugyanolyan jo­gaik kell, hogy legyenek, mint a katolikus vagy református egyházaknak, például templomépítés vagy hitoktatás terén, ami nyilvánva­lóan a multikulti anarchiát hozná el. Az emberiség jövője azonban nem az utópisztikus Világfaluban van, hanem a többé-kevésbé kulturálisan homogén nemzetállamokban.

– A Soros-féle alapítványoktól 1,4 millió eurót kap egyelőre a Liberties, amelynek kiemelt célja, hogy hatékonyabbá tegye Brüsszelt a szerintük rossz útra tévedt tagállamokkal szembeni fellépésben. Itt tart Európa?

– Abban önmagában nincs újdonság, hogy az amerikai szervezetek különböző eszközökkel befolyással próbálnak élni más államok belpolitikai folyamataira. Ettől függetlenül súlyos hiba nem felismerni, hogy Európa szempontjából ez alapvetően rossz folyamat. Persze Európa Washington szövetségese, de ez nem jelenti azt, hogy engedni kellene a más kontinenseken általa alkalmazott módszerek itteni érvényesülését.

– Jövőre választás lesz hazánkban, egyes ellenzéki mozgalmak már az eljárás hiteltelenítésén dolgoznak. Nyerő taktika?

– Kicsit visszautalva a korábbiak­ra, az úgynevezett haladók, így a Liberties is azt hirdetik, hogy ők csak a populizmus ellen vannak. Csakhogy korábban, a választójog kiszélesítésekor az volt a liberális jelszó, hogy döntsön a nép a lehető legnagyobb arányban. Azzal azonban nem számoltak, hogy egy modern tömegdemokráciában nemcsak ők tudják befolyásolni a tömegeket, hanem a „másik oldal” is. Persze erre is megvan a kifejezésük: fake news. Mivel csalódtak a nem mindig velük tartó népben, ezért akarnak a Libertieshez hasonló szervezetek olyan globális alkotmányréteget kialakítani, amelyre aztán a nemzeti alkotmányos identitással szemben hivatkozni lehet. Ezt pedig úgy hívják: „európai standardok”. S így már mindegy, hogy mondjuk a Fidesz teljesen legitim módon megnyeri a választást, ha nem felel meg ezeknek az elvont és megfoghatatlan elvásárolnak, akkor nincs demokratikus legitimációja. Rákanyarodva a kérdésre, valóban megy a hergelés, ám odáig talán nem fog eljutni a dolog, hogy formáljogilag megkérdőjelezzék majd az eredményt.

– Akkor mi lehet a szándékuk?

– Az biztos, hogy egyfajta bizonytalan hangulatot szeretnének kialakítani a választások lebonyolítás kapcsán, nyilván minden egyes választási döntést megtámadnak majd, visszaélésekről harsogva. Ha pedig elbuknak a voksoláson, mondhatják majd, ők előre jelezték, hogy itt csak a Fidesz nyerhet. Persze ha a választások után felveszik a mandátumukat, és leteszik a képviselői esküt az alaptörvényre – ahogy tették azt 2014-ben –, akkor önmagukat fogják újra hitelteleníteni.