„Vissza kellene térni az alapokhoz”

Soltész Miklós: A gyermeket nevelő családok jelentik a jövőt (Fotó: Kocsis Zoltán)

– A kormány álláspontja világos, maradna az Európai Unióban, de akad miniszter, aki magánemberként azt mondja, inkább kilépne. Ön melyik tábort erősíti?

– A bennmaradásra szavaznék. Nincs alternatíva, legalábbis jelenleg. Ugyanakkor megértem például a briteket, hiszen látjuk, hogy Brüsszel bürokratái túllihegik saját feladatukat, nem ismerik a valóságot, mindenre rátelepednek, mindenbe beleszólnak, mindent szabályozni akarnak. Hazánk esetében erről van szó, amikor egyházi iskolát támadnak a szegregáció vádjával. Nem ismerik a körülményeket, közben természetellenes dolgokat akarnak ráerőltetni a nemzetekre, egyfajta liberális internacionalizmust hirdetnek. Ebből egyre több országnak van elege. Ám nekünk nem az a feladatunk, hogy otthagyjuk az európai közösséget, hanem hogy visszatérjünk az alapokhoz, amelyeket éppen kereszténydemokrata politikusok raktak le. Akkor az évszázados háborúskodást felváltotta az együttműködés, elkezdték felszámolni a vámokat és a határokat, ami jó irányt jelentett. És még egy kikezdhetetlen érv: az unió megteremtette az európai békét. Ez különösen nekünk, magyaroknak nagy érték. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, mert bármerre járunk az országban, világháborús emlékműveken áldozatok százainak, ezreinek neve emlékeztet minket halottainkra.

– Az ellenzék szerint azonban a kormány kiiratkozna Európából a kvótareferendummal, ezért az MSZP például Szabad Európa-napot tart október 2-án. Ehhez mit szól?

– A Szabad Európáról nekem a Szabad Európa Rádió jut eszembe, amelynek adásait éppen ők zavarták és a hallgatását tiltották. A szocialisták idejében a legnagyobb rendőri készültség március 15-én és október 23-án volt. Egy Szabad Európa-napra ezért már nincs mit mondani. Pikáns.

– Mindenesetre a felmérések szerint túl sokan nem értenek egyet velük.

– A magyar emberek többsége józanul gondolkodik, és látja, alapvetően jó irányba haladnak a dolgok Magyarországon. Persze előfordulnak hibák, de mindenki érezheti, hogy a döntések az emberek érdekében születnek. Ennek jegyében, illetve Európa és a térség védelmében léptünk fel, amikor megállítottuk az illegális bevándorlást. Maga a migráció azonban nem a mi hibánk, hanem a nagyhatalmaké, akik a gyarmatrendszerükön keresztül annak idején lerabolták az érintett népeket, tönkretették a gyarmatok népeinek társadalmát, végül fegyverekkel árasztották el a válságrégiókban szembenálló feleket. Soros Györgyöt is e körhöz sorolnám, akinek ideje lenne már elkezdenie valami jót is tenni, nem csak Európa kiszipolyozásával foglalkozni. Mindenesetre a magyar kormány az emberek mellé állt, és most azt kérjük, ők is álljanak ki magukért, családjukért a népszavazáson. A kvóták, az uniós kényszerbetelepítés elutasítása ugyanis óriási legitimitást adna a további küzdelemhez.

– Ferenc pápa mégis arról beszélt, Jézus Krisztus ott van a migránsban, akit elküldünk. Kereszténydemokrata politikusként nem érez ellentmondást a magyar kormány és a katolikus iránymutatás között?

– A keresztény tanításban fontos a körkörös szeretet. Először a saját környezetünkért, a családért, a barátokért vagyunk felelősek, aztán van, aki egy egész településért, kormánytagként pedig már tizenötmillió magyarért. Miután ennek eleget teszünk, csak akkor tudunk további feladatokat vállalni. Semmilyen tanításban nem szerepel, hogy a gyermekeink, a családunk vagy a nemzet kárára kellene felelősséget vállalnunk idegen kultúrákért. Egy, a Közel-Keleten élő jezsuita atya nagyon találóan ezt így fogalmazta meg: „Európa nem veheti magára a világ összes baját”. Ha több millió ember zúdulna ide, Európa elveszítené gazdasági erejét, azt a képességét is, hogy segítsen a világ bármely pontján. Ráadásul teljesen elveszítené amúgy is megroggyant nemzeti-kulturális identitását. Megjegyzem, a liberálisok szeretnek egy-egy nekik tetsző mondatot kiragadni Ferenc pápa beszédeiből, amivel igazolni tudják magukat. A szentatya maga külön kérte többször is, hogy mindig a teljes nyilatkozatát vegyük figyelembe. Nyugodt szívvel mondhatom, nem állunk szemben egymással – hazudik, aki ezt mondja. Ami a magyar kormányt illeti: miközben védjük a határt, s elhatároztuk, nem akarunk párhuzamos társadalmakat, a segítségnyújtásban is részt vállalunk. A határ mentén szolgáló karitatív szervezeteket jelentősen támogatjuk, továbbá a közel-keleti keresztények gyermekeinek taníttatása érdekében az egyházakkal is együttműködve juttatunk el komoly összegeket a térségbe. Az ottani egyházi vezetők pedig szinte könyörögnek, ne csábítsuk Európába a hívek ezreit, szeretnék, ha ott maradnának, ehhez kérnek segítséget.

– Említette az uniós eljárásokat. A minap a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, az EJEB kötelezte hazánkat egyes kisegyházak kárpótlására. Mennyibe kerül ez az államnak?

– Kezdjük ott, hogy a szocialista–szabaddemokrata kormányok alatti szélsőliberális szabályok miatt rengeteg bizniszegyház tevékenykedhetett Magyarországon, komoly állami támogatással. Ennek vetettünk véget 2010 után az egyházügyi törvény módosításával, amellyel kétségtelenül sértettük az érdekeiket, de ez nem a hitéleti, hanem a gazdasági tevékenységüket érintette hátrányosan. Ugyanakkor nem vitattuk, hogy a törvény javításra szorul. A Strasbourgban panaszkodó vallási közösségek beadványáról döntést hozó EJEB nem vette figyelembe, hogy időközben az alaptörvényt is érintő törvénymódosítás született. Így hozták meg a kártérítésről szóló első verdiktet, amellyel azonban még a bírói tanács vezetője sem értett egyet. Ki kell emelni, hogy a bíróság már korábbi ítéletében is elismerte: jogos a kormány aggodalma, mert Magyarországon korábban nagyszámú egyház volt bejegyezve, amelyek közül néhány visszaélt az állami támogatással. A kisegyházak egy része összesen 22,4 milliárd forintot követelt, ám az összeget sikerült 1,6 milliárdra csökkenteni. A még ezt is elutasítók újabb követelésekkel éltek, összességében több mint nyolcmilliárdot várva, legutóbb azonban csupán 176 milliót ítéltek meg nekik. Amennyire tehát lehetett, vigyáztunk az adófizetők pénzére: akárkinek nem engedtünk át iskolát, szociális otthont sem. Egyesek jól megéltek ugyanis korábban az egyházaknak járó kiegészítő normatívából. A 2011-es népszámláláson egyébként ötvennégy százalék vallotta magát valamely egyházhoz kötődőnek, e kör kilencvenhét százaléka keresztény felekezethez. Ehhez képest néhány száz fős közösségek akartak százmilliókat kivenni az adófizetők zsebéből, s ezt nem engedtük. Nem beszélve arról, hogy számos európai országban jelentősen szigorúbb a szabályozás az itteninél.

– Azért tavaly decemberben lett volna egy újabb finomítás a törvényen, ami a parlamentben nem kapta meg a kétharmados többséget. Nekifutnak még egyszer?

– Éppen a kisebb egyházaknak lett volna további segítség a módosítás, de külföldön a jogszabályt erőteljesen kritizáló szocialisták elzárkóztak ettől, s végül a Jobbik is, bár eredetileg támogatta az indítványt. Sőt, némely javaslatát még be is építettük az előterjesztésbe. Ennyit a szavahihetőségéről. Lényegében becsapták az egyházakat is. Ez tehát az ellenzék bűne, egyelőre nem erőltetjük újra a módosítást.

– Már megvan a jövő évi költségvetés. Mire számíthatnak 2017-ben az elismert egyházak?

– Jövőre még nagyobb keretből támogatja a kormány az egyházak közösségépítő és épített egyházi örökség megújítását célzó tevékenységét. Fontos, hogy a családi kedvezmények miatt esetleg csökkenő egyszázalékos adófelajánlásokat minden évben arányosan kiegészíti az állam, ez a jövő évi büdzsében is biztosított. Ezenfelül csak további pozitívumokról beszélhetünk, például nő az ötezer fősnél kisebb településeken szolgáló lelkészek támogatása, a reformáció emlékévét kiemelten segítjük, és a 2020-as eucharisztikus világkongresszus előkészületeihez kapcsolódóan budapesti templomokat újítunk fel. Vagyis nőtt a mozgástér. Megjegyzem, 2010 előtt óriási elmaradás volt az egyházak finanszírozásában, így öröm ezt pótolni. Igaz ez különösen annak tükrében, hogy az egyházi jelenlét az elmúlt hat évben nagyjából megduplázódott a köznevelési és szociális intézmények tekintetében, illetve megnégyszereződött a gyermekvédelemben.

– A civilek esetében milyen lehetőségeket rejt a büdzsé?

– Az egyszázalékos felajánlásokon szigorítottunk, csökkentettük a visszaéléseket. Létrehoztuk a Nemzeti Együttműködési Alapot, amelynek forrásait minden évben a felajánlásokkal arányosan bővítjük. Összességében jóval több támogatás jut e területre, mint korábban. Beszédes tény, hogy nagyjából hatvanezer civil szervezet tevékenykedik, végez értékes és társadalmilag hasznos munkát hazánkban, s csupán néhány tucat olyan, amelyet Soros György, illetve a nyugati liberális világ pénzel. Kétségtelen, az ellenzéki médiában ők jóval hangosabbak, noha a társadalmi hátterük elenyésző.

– A nemzetiségek képviselői többször hangoztatták, elégedettek a kormánnyal. Ők mit várhatnak a továbbiakban?

– A minap járt nálam egy európai szervezet képviselője, s éppen róluk érdeklődött. Hiába számoltam be róla azonban, hogy mind többen vallják magukat valamely nemzetiséghez tartozónak, s immár parlamenti szószólók képviselik a tizenhárom nemzetiséget, hogy megtöbbszöröződött az elmúlt években a támogatottságuk, hogy egyre több iskolát vesznek át, diákjaik pedig az anyaországaikba járnak osztálykirándulásra, és a legjobbak nemzetiségi ösztöndíjat kapnak. Annyit kérdezett, mi van az Avason? Csak a cigányságról volt hajlandó beszélni, de esetükben sem arról, milyen pozitív változások indultak el például a foglalkoztatás vagy a képzés terén. Mondtam neki, Ózdon éppen azért tüntettek, hogy szeretnének még jobban részt venni a közmunkában. Ez azonban hidegen hagyta. Itt tartanak. A magukat demokratikusnak nevező államok már időnként nem tudnak mit kezdeni magukkal, és elszakadnak a hétköznapok valóságától. Ilyen például Norvégia, ahol egy tömeggyilkos hülyét csinál a bíróságokból, vagy Svédország, ahol a liberális „nevelés” jegyében nem döntik el, ki a fiú, s ki a lány. Kétségtelen, számos problémával küzd hazánk, illetve a közép-európai térség, de a folyamatokat kell nézni, hogy honnan indultunk, mit értünk el néhány év alatt, és milyen valós feladataink vannak. Fontosnak tartjuk, hogy akik itt élnek közöttünk, s a magyar nemzet részének tartják magukat, vállalják a nemzetiségüket, megőrizzék nemzeti identitásukat és továbbadják kultúrájukat, anyanyelvüket. Kérjük tőlük azonban, hogy a Kárpát-medencében az itteni lehetőségeiket azért ne rejtsék véka alá. Hazánk nemzetiségi politikája példa lehet a környező országok számára. És ennek már van hatása akár Szlovákiában is, az ottani magyarok esetében. Enyhíteni kell a sebeket a térségben.

– Említette a svédországi nemi dilemmákat. A minap Budapesten is volt meleg büszkeség napja, egyes publicisták sérelmezték, hogy kormánytag nem vett részt az eseményen.

– Tudjuk, hogy az erős, gyermeket nevelő családok jelentik hazánk jövőjét, de elfogadjuk bárki szexuális vagy egyéb identitását. Azt azonban már nehéz elfogadni, hogy vannak emberek, akik miközben az utcán vonulgatnak, toleranciát hirdetnek, illetve kérnek, a legkevésbé sem toleránsak a többségi társadalommal. Előfordul, hogy gúnyolják az egyházakat, megsértik a hívőket, s ez elfogadhatatlan. Így már nehéz türelmet elvárni az egyébként türelmes emberektől.