„Veszélyben a mindennapi betegellátás”

– Az előző héten zárult a 2016-os költségvetés vitája a parlamentben. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter az egészségügyre vonatkozóan kijelentette, több pénz jut az ágazatnak jövőre. Nem lehet azt mondani, hogy ebben az évben nem kapott pluszfinanszírozást a terület. Hogyan értékeli a mostani, illetve a 2016-os kasszát?

– Ebben a pillanatban nagy reményeket fűzünk az államtitkársági ígérethez, mely szerint az a bizonyos, 2016. január 1-jétől hatályos megoldás, amivel a mozgó béreket alapbéresítik, tehát feloldják a befagyasztást, már ez év július 1-jével megtörténne.

– Ez nagy előrelépésnek számítana, hiszen régóta küzdenek érte.

– Valóban, ez a kamarának is komoly elvárása egy ideje, hiszen ebben az esetben negatív diszkriminációról van szó, s ha ez a reális ígéret szerint megszűnik július 1-jétől, az komoly dolog. Főként azok számára lehetne nagy előrelépés, akik a legkomolyabban ki vannak téve a túlmunkának. Tehát az intézkedés becslések szerint csaknem tizenötezer orvost érintene. Szintén az idei év előrelépése az alapellátás fejlesztése, hiszen a terület ebben az évben tízmilliárd forint pluszforrást kapott, s ha minden igaz, ez jövőre és a következő években is megismétlődik. Azonban fontos megemlíteni, hogy valamiért a fogászati alapellátás megint kimaradt a felzárkóztatásból, pedig ott van a legnagyobb lemaradás. A következő évre vonatkozóan viszont komoly kritikát kell megfogalmazni, mivel az alapbéresítésen és az alapellátás-fejlesztésen túl az oly régóta várt általános egészségügyi béremelésnek jövőre sincs fedezete. Ebben folyamatosan próbálunk pozíciót nyerni.

– Mire jutottak eddig ezzel kapcsolatban az államtitkársággal?

– Az elmúlt időszakban az egyes szakmai szervezetek, illetve érdekképviseletek különböző módszerekkel próbáltak érvényt szerezni az akaratuknak. Azok a problémák, amelyek megfogalmazódnak, mindannyiunkra nézve kegyetlenül igazak. A mindennapi betegellátás szintjén ugyanis nagyon komoly, a működést akadályozó, sőt veszélyeztető problémák vannak. Kijelenthető, hogy mindennek mostanra a betegellátás minősége látja kárát. Ezen változtatni kell, s az egyetlen elem, ami ehhez igazán hiányzik – hiszen infrastrukturális szempontból már sokkal jobban állunk, mint néhány évvel ezelőtt –, az a szakképzett munkaerő tisztességes bérezése, itthon és a pályán tartása. Jelenleg már lényegesen jobb gazdasági helyzetben van az ország, mint például 2013-ban, ezért legalább abban az ütemben, mint akkor, folytatni kell a bérfelzárkóztatást több éven keresztül. Kiszámítható jövőképet kell mutatni azoknak, akik a vállukon viszik a betegellátást. Nem túlzás azt állítani, hogy a mindennapi munka mára keservessé vált, és millió hibától, problémától hemzseg. Ezért legfőbb ideje az érdemi megállapodásnak, amelyre most rövid kegyelmi idő adódhat a költségvetés tárgyalásának lezárulta előtt.

– Lát erre hajlandóságot döntéshozói részről?

– Zombor Gábor államtitkár azt szokta mondani, hogy az orvosok esetében az életpályamodellt bevezetni sokkal bonyolultabb és összetettebb, mint más szakmákban. Mi viszont azt látjuk, hogy már gyakorlatilag mindenkinek, rendőrnek, katonának, pedagógusnak is bevezették az életpályát, csak nekünk, orvosoknak nem, dacára annak, hogy az egészet körülbelül tizenöt éve mi hoztuk a köztudatba. Jelenleg már olyan nagy a probléma, hogy azzal is beérné a szakma, ha megállapodás születne arról, hogy 2016-17-ben hogyan folyik tovább a bérfelzárkóztatás. Ennek most van ideje és helye, ám ha elmulasztják, akkor az egész problémahalmaz úgy boríthatja el a döntéshozókat, hogy könnyen kezelhetetlenné válik a helyzet, ami egyik félnek sem érdeke. Egyetértek a Magyar Kórházszövetség elnökével, Velkey Györggyel, aki múlt héten megfogalmazta, az ágazatnak legalább százhúszmilliárd forintos többletre lenne szüksége jövőre, amivel a helyzetet első lépcsőben javítani lehetne.

– Május 12-én tüntettek a szakdolgozók, s hozzájuk sok orvos és beteg is csatlakozott. A kamara a résztvevőket és a szervezőket is biztosította arról, hogy egyetért a céljaikkal, ám a tüntetésen mégsem vettek részt testületileg. Mi volt ennek az oka?

– Az elnökség egyértelmű véleménye az volt, hogy az időzítés nem feltétlenül szerencsés. Éppen ezért egyértelműsítettük, hogy a problémafelvetés és annak hangoztatása, a törekvés indokolt és egyetértünk vele, az eredményt azonban jelenleg inkább tárgyalással igyekszünk elérni, ám tiszteletben tartjuk a különböző szervezetek ambícióit.

– Még a tüntetés előtt Balog Zoltán tárcavezető miniszteri meghallgatásán bejelentette, hogy a jövő évi költségvetés tervezetében 15,8 milliárd forint áll rendelkezésre az egészségügyben dolgozók béremelésére, ami 43 ezer ápolót és 18 ezer orvost érint. Mi a véleménye, érdemi többletet jelent ez az érintetteknek?

– Sajnos nem. A 2016-os költségvetésben átfogó egészségügyi bérfelzárkóztatásnak nyoma sem látható. Természetesen üdvözöljük az alapellátás fejlesztését, illetve a rezidensek, fiatal szakorvosok bérrendezését, de csak akkor lesznek ezeknek például elvándorlás szempontjából eredményei, amennyiben a teljes szakellátást is megerősítik. A háziorvosi rendszer fejlesztése is eredménytelenné válhat, ha fölötte nincs egy komoly diagnosztikai és terápiás szakellátás, ahol az alapellátásban meg nem gyógyítható beteg megfelelő gyógykezelést kaphat. A jövő évi költségvetés ma ismerhető számaiban a mozgó bérek alapbéresítése és az alapellátás plusz tízmilliárdos többlete mellett csak a fiatal szakorvosok bérfelzárkóztatása szerepel, az általános fizetésemelés nem.

– Éppen múlt héten jelentette be Zombor Gábor, hogy a kórházak adósságrendezésére szánt hatvanmilliárd forint elég lesz a március 31-én fennálló tartozások kiegyenlítésére. Hogyan látja, mennyit javít ez az intézmények helyzetén?

– Nem feltétlenül a mi mezsgyénk a kórházi adósságok helyzete, ám az mindenképpen fontos, hogy ez a hatvanmilliárd forint nem kasszasöprésből származik, hanem kívülről érkezik, tehát pluszforrás. Ez jelentős lépés. A lényeg az, hogy ezzel tulajdonképpen elismerik a döntéshozók, hogy szűkre szabták a kasszát. Nyilván ennek folyománya kell, hogy legyen, hogy ezt a pluszt már beépítik a következő időszak költségvetésébe is, és nem hagyják belülről újratermelődni. Ami ennél fontosabb, hogy ez az adósság időről időre felhalmozódik, ami nem véletlen. Meg kell érteni azt, hogy állandó aránytalanság van az előre meghatározott költségkeret és a valós bekerülés között. Ezen a területen is szükséges tehát a teljes körű szakmai és anyagi felzárkóztatás, amely csak valós költségeket elismerő tervezésen nyugodhat. Ez lenne a valódi konszolidáció lényege.

– Zajlik a vita az új budapesti kórház helyszínéről is, szóba került már sok variáció. Mit gondol, mi lenne az ideális?

– Sajnos a hírekből látni lehet, hogy óriási a verseny, amit nagyon veszélyes iránynak tartok. Ezt a kérdést nem lokális érdekek mentén, hanem egy szakszerűen megítélt közérdek alapján kell eldönteni. Úgy gondolom, nincs értelme már meglévő intézmény helyére vagy annak környékére építkezni. Olyan döntést kell hozni, amely maradéktalanul kielégíti a 21. század professzionális igényeit. Így mindenképpen zöldmezős beruházásra van szükség, olyan helyen, ahol minden igényt kiszolgáló közlekedési hálózat van. Amennyiben ennek a két szempontnak nem tesznek eleget, akkor egy állandó bosszankodás, egymásra mutogatás és kínlódás alakulhat ki. Profi kórházat kell tehát felépíteni olyan helyen, ahová közúton vagy levegőben gyorsan el lehet jutni. Azt látom, hogy az eddig szóban forgó ötletek egyike sem felel meg ezeknek a kritériumoknak.