„Védhetetlen az EMIR botránya”

„Brutális korrupciós botrány rajzolódik ki előttünk” (Fotó: Nagy Balázs)

– Tizennyolcmilliárd forintot kér vissza hazánktól az EB, azaz az Európai Bizottság, miután szabálytalanságokat tárt fel az uniós forráskezelés 2010 előtti kiszervezése, illetve a sokat emlegetett Egységes Monitoring és Információs Rendszer, az EMIR kapcsán. Az ön által is felelősként azonosított Dobrev Klára és Heil Péter szerint azonban ezt az összeget le lehetne vinni egészen nullára. Nem érne meg egy próbát?

– Nem először mondom, az egész ügy védhetetlen. Jogászként is csak a következőket tudom megerősíteni: aki ismeri az uniós eljárásokat, tudja, hogy amikor egy költségvetési ciklust a brüsszeli illetékesek vizsgálnak, jelen esetben a 2007 és 2013 közötti időszakot, valóban elképzelhető, hogy bizonyos részteljesítések tekintetében mindent rendben találnak. Akkor ugyanis még nem látják át teljesen a folyamatot, a források felhasználását, a könyvelést. Erre kár hivatkozni. A most említett vizsgálati jelentést egyébként még 2014-ben kezdték kidolgozni, amikor már rá lehetett látni az egészre. Arra jutottak, hogy a teljes ciklusra vonatkozóan szabálytalanságok tömkelegét lehet megállapítani. Vitathatatlan tény, hogy nem volt nyílt közbeszerzés, sem nyilvános pályáztatás, sőt kifejezetten kijelölték a feladatra a Welt 2000 Kft.-t. A cégen csaknem tizenkétezermilliárd forintnyi uniós forrás ment át, ennyit kezelt. És akkor még nem is beszéltünk az egész ügyet valóban izgalmassá tevő politikai szálról. Önmagában ugyanis ez legfeljebb egy száraz, bürokratikus eljárás, ami ráadásul csupán az informatikát érinti.

– Gyurcsány felesége szerint a rendszer jól működött.

– Ezt mondhatja, de attól még tény: Dobrev Klára 2002 és férje, Gyurcsány Ferenc 2004. őszi miniszterelnökké emelkedése között a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség jogelődjének elnökhelyettese volt. Márpedig 2003 és 2009 között az említett vállalkozással nyolc szerződést kötöttek, s ezek jelentős részét a székében Dobrevet követő Heil Péter írta alá. Most mindketten a Gyurcsány-féle Altus Zrt.-nél ténykednek vezető beosztásban. Az sem vitatéma, hogy amíg Dobrev az ügynökségénél volt, fontos döntéseket hozott az uniós források tekintetében. Ráadásul 2009-ig az említett ciklusban rendelkezésre álló pénzek kilencven százalékát lekötötték, a kormányváltás után ez komoly gondot jelentett, csak némi átcsoportosítással lehetett próbálkozni. Ha mindezt, vagyis az EB megállapításait és a politikai körülményeket összerakjuk, brutálisan nagy korrupciós botrány körvonalazódik előttünk.

– Elszámoltatási kormánybiztosként nem foglalkozott ezzel az üggyel?

– Ott volt a látókörünkben, ugyanakkor a személyi összefüggéseken túl akkor még nem láthattunk minden részletet. Ráadásul most már van konkrét kárérték, s emiatt muszáj volt feljelentést tenni az ügyészségen, amely el is kezdte a nyomozást. És még valami, a kegyeleti szempontok mellett azért szóba kell hozni, hogy a Welt 2000 alapító-tulajdonosa a 2014-ben elhunyt kőbányai MSZP-s képviselő, Komáromi András volt. Azért akarta a Miniszterelnökség megszerezni ezt a baloldali kormányok szempontjából bizalminak, sőt barátinak mondható, a Gyurcsány-Dobrev családhoz ezer szállal köthető céget, hogy a bizottsági jelentés lezárulta előtt lehessen még valami pozitívat, egyfajta korrekciót elvégezni a rendszeren.

– Vagyis erre a mostani elmarasztalásra kvázi számítani is lehetett?

– Voltak részjelentések, amelyek erre engedtek következtetni.

– Heil Péterék azt is mondják, lehetnek eljárási kifogások, de korábban minden rendben volt az EMIR működése körül.

– Ha az érintettek nincsenek tisztában azzal, hogy – mint már említettem – csak a költségvetési ciklus lezárultával lehet teljes mértékben vizsgálni a forrásokat, akkor itt nagyon nagy probléma van. Az unió olyan dolgokat kifogásol, amelyeket bármely más tagállam esetében sem hagyna szó nélkül. Mondhatni, már csak hab volt a tortán a forráskód magánkézbe adása. Védhetetlen. A magyar állam nem tud visszamenni az időben, és meg nem történtté tenni bizonyos lépéseket. Egyet tud csinálni: térdre, imához – és kifizetni ezt a tizennyolcmilliárd forintot. Csakhogy ez az adófizetők pénze, ami így máshonnan hiányzik.

– A 4-es metró esetében már voltak korábbi eljárások, ön is vizsgálta, de szintén csak – úgymond – brüsszeli hatásra, nevezetesen az OLAF jelentése nyomán gyorsult fel az ügy. Miért?

– Konkrét vizsgálati jelentést készítettem az óriási projekt járműbeszerzési szerződéseiről, mindent átnéztük. Csaknem hatvannyolcmilliárd forintos összegről van szó. Az Alstomnak olyan engedményeket tettek, hogy a többi versenytárs nem tudott megfelelni a kiírásnak. Innen indult az egész, aztán, még a gyártás előtt, a vételár nagyjából felét előlegként átutalta a BKV. Ilyet a világon nem láttak még. Később kiderült, a végleges működési engedélyek megszerzése előtt készültek el a vagonok, és azokat soha nem is szerezték meg, miközben a közlekedési vállalat négy alkalommal felmondhatta volna a szerződést. Mégsem tette. Nyilvánvaló, hogy a főváros akkori vezetői, élükön Demszky Gáborral, kézi vezérléssel irányították az egész beruházást.

– Az egykori főpolgármester erre korábban azt mondta, semmilyen részletről nem tudott, sőt, nem is tudhatott.

– Akkor ezek szerint a BKV ezeket a nagyon komoly döntéseket saját maga hozta meg? Nemrég a parlament gazdasági bizottsága előtt az egykori tenderbizottság egyik tagja, Csordás úr azt mondta, semmilyen beleszólásuk nem volt a szerződésekbe. A valóság az, hogy a BKV foggal-körömmel ragaszkodott a számára teljesen előnytelen Alstom-megállapodáshoz, és nyilván nem a saját akaratából. Hasonló megállapításokra jutott a brit nyomozó ügyészség. A hazai büntetőeljárásokban mindezek nyomán ki kellett volna jönnie, hogy kik voltak a felelősök. Hogy ez nem történt meg eddig, azt igen súlyos problémának tartom.

– Csalódott?

– Azért mégsem annyira, hiszen az én belső vizsgálatom ugyanazokat az anomáliákat tárta fel, mint amelyeket később az OLAF. A jelentésemet egyébként annak idején megküldtem Tarlós István főpolgármesternek is, sőt még az OLAF-tól is kértem információkat. Beszédes körülmény, hogy miután a dokumentum az internetre is felkerült, sem Demszky, sem más nem fenyegetőzött perrel. Most hirtelen mindenki megokosodott. Persze, valójában most sem a tényeket vitatják vagy cáfolják. Azokat nem is lehetne. Mindenesetre állok a személyiségi jogi perek elébe.

– Ma a Kúrián folytatódik az úgynevezett sukorói telekcsere büntetőpere, s hamarosan jogerős ítélet születik. Szintén 2010 előtti botrány. Mit szól az eljáráshoz?

– Szomorú vagyok, a magyar jogrendszer, az igazságszolgáltatás zsákutcája ez az eljárás. Első fokon a vádlottakat még börtönre ítélték, másodfokon már mindenki felmentettek, ugyanazon tényállás alapján. Elképesztő különbség ez. Nincs rendben, hogy az efféle, a magyar államot ért kárról szóló, politikai érintettségű ügyekben ilyen bizonytalanok a bíróságok. Ráadásul Sukoró esetében a polgári perben az állam minden szinten nyert, az 1,3 milliárd forintos kárral fenyegető szerződés kapcsán még egy washingtoni eljárásban is hazánknak adott igazat a választott bíróság a befektetőkkel szemben. Ez kristálytiszta és egyértelmű ügy, mégis szkeptikus vagyok, nincsenek nagy reményeim, hogy a Kúria arra jut, ami valójában ebből az ügyből következik.