Valódi esélyteremtés Ferencvárosban

„Két és félszeresére emeltük a térfigyelő kamerák számát, kiterjesztettük a közmunkaprogramot” (Fotó: Csudai Sándor)

Elismerte, hogy van még dolguk, de az elmúlt négy évben messze többet tudtak tenni a lakosságért, mint mások a korábbi ciklusokban összesen. Beszélt arról is, hogy nem hisz a szavazatvásárlásban, sőt határozottan elutasítja azt. Pedig a kísértés nagy, hiszen a korábbi 4,5 milliárdos hiány eltűnt az önkormányzati adósságkonszolidáció révén, így tavaly 847 millió forint maradt a IX. kerület kasszájában.

– Önről az a hír járja, nem nagyon szeret osztogatni.

– Ez nem igaz. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem hiszek a választások előtti szavazatvásárlásban, sőt határozottan elutasítom azt.

– Pedig állítólag lenne miből.

– Mire gondol?

– A kabinet eltüntette a kerület adósságát, így 2013-ban igen sok millió maradt a kasszában.

– Legyünk pontosak! Az Orbán Viktor vezette kormány az önkormányzati adósságrendezés révén 4,5 milliárd forintot vállalt át tőlünk, így a tavalyi esztendőt 847 millió forintos pozitív egyenleggel zártuk.

– Mégsem kezdtek osztogatni?

– Felelőtlen gazdálkodásból sajnos láthattunk elég példát a korábbi időkben, mi itt, Ferencvárosban nem ezt az utat szeretnénk, helyesebben, fogjuk járni. Meggyőződésem, hogy a kerület lakossága is érzi, tudja, hogy ezt a maradványt hosszú távon mindannyiunk közös, boldogabb jövője érdekében célzottan kell felhasználnunk.

– Például folytatják a leállított városrehabilitációt?

– Ez egy legenda.

– Mármint?

– Az, hogy leállt a városre­ha­bi­li­táció. Aki ilyesfélét állít, az nemes egyszerűséggel hazudik. De ebben a kérdésben ne is nekem, hanem a saját szemüknek higgyenek! Aki rendszeresen megfordult nálunk, tudja, a Középső-Ferencvárosban az elmúlt négy esztendőben több volt a folyton dolgozó toronydaru és munkásokkal teli állvány, mint másik három kerületben együttvéve. Csak jelen pillanatban tíz, önkormányzati tulajdonú ház teljes körű renoválása zajlik. A stagnálásról, visszalépésről szóló talajtalan hírek terjesztőit szerintem csak a szimpla irigység mozgatja.

– Azaz?

– Újra föltűnt elődöm felfogásával ellentétben nekem nem csupán egy-egy épület állaga, hanem a benne élő ember is fontos. A korábbi tömbrehabilitációval szemben mi az úgynevezett szociális városrehabilitációt visszük. Vagyis foglalkozunk a visszaköltözőkkel is. Számomra, s egyben, remélem, minden gondolkodó ember számára megkerülhetetlen a kérdés: vajon az önmagát liberálisként aposztrofáló vezetés két évtizeden át miért nem foglalkozott a romák társadalmi integrációjával? Ezzel szemben mi határozott esélyt adunk azoknak, akik továbbra is helyben képzelik el az életüket.

– Néhány településen épp a romák ellen politizálva igyekeznek szavazatokat gyűjteni.

– Megbocsásson, nem gondolom, hogy ez tisztességes út lenne. Újra hangsúlyozom, elutasítom a szavazatvásárlást, ez a formája pedig szerintem gusztustalan is, s akkor igen finoman fogalmaztam. Visszakanyarodva szűkebb pátriánkra: mi azokat hozzuk helyzetbe, akik vállalják a nagyobb és komfortosabb lakás megemelkedő lakbér- és közüzemi költségeinek megfizetését, és nem keserítik meg a környezetükben élők mindennapjait. Elhiheti, rengeteg ilyen ember van, épp ezért is céltalan az általánosítás, a sommás ítélet.

– Miként történik mindez a gya­korlatban?

– Minden elérhető segítséget igyekszünk megadni az érintetteknek. Munkaerő-piaci szolgáltató iroda, szociális és közösségi központ nyílt, de ide sorolható a drogprevenciós családmentorálási szolgáltatásunk is. Vagyis az 1990-től 2010-ig tartó időszak „minden pénzt a rehabilitációra” felfogásával szemben mi azt az elvet valljuk, minél több pénzt ide, de emellett fordítsunk kiemelt figyelmet más, korábban elhanyagolt területekre is. Fő célunk a szolgáltató önkormányzat, amely nem a rideg szabályok, katonás sorokba szedett helyi rendeletek és országos hatáskörű paragrafusok, hanem az emberek érdekei mentén működik.

– Önkritikusan megvallva: ma így működik Ferencváros?

– Nem szeretem ámítgatni magam, így bevallom, hogy ezen a téren még komoly feladatok várnak ránk. Annak ellenére is, hogy engem egyébként a nap huszonnégy órájában bárki bármikor fölhívhat telefonon. Ám fontos azért azt még ennek kapcsán megjegyezni, hogy a szolgáltató önkormányzat életre keltésében az elmúlt négy esztendőben messze előrébb léptünk, messze többet tudtunk tenni a lakosságért, mint más a korábbi ciklusokban összesen.

– Hogy állnak a közbiztonsággal?

– A Belügyminisztérium támoga­tásával két és félszeresére emeltük a térfigyelő kamerák számát – 2000-ben huszonhét, ma hetven erősíti a biztonságot. S ha már az eredményekről beszélünk, büszkén említhetem a kiterjesztett közmunkaprogramot, amelyben immár hajléktalanok is részt vesznek. A teljesség felé nevű programunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma Idősbarát Önkormányzat díjjal ismerte el.

– Mit üzen a címerben az Otthon, város, Ferencváros szlogen?

– Ismeri a német sörreklámot?

– Melyikre gondol?

– Gut, besser, Gösser. Jó, jobb, legjobb, mármint a sör. Hiszem, egy település szlogenje meghatározza annak jövőjét. Számomra, s remélem minden helyinek, e három szó azt üzeni, Ferencváros az otthonunk, a látogatóknak pedig egy szerethető kerület. Szeretném, hogy itt jó legyen lakni, tanulni, dolgozni, pihenni és szórakozni. Ez egy szép hely a világban. Szeretnénk, ha ez még több ember számára válna élménnyé, valósággá.