Törvényes volt a harckocsik értékesítése

– Újabban sokat álmodik tankokkal?
– Egyáltalán nem.

– Pedig az elmúlt hetekben kapott hideget-meleget az értékesített páncélosokért.
– Ez így ebben a formában nem igaz. A két csomagban értékesített, inkurrens, azaz hadi használatra jelenlegi formájukban alkalmatlan T–72-es páncélosok értékesítése csak egy volt az elmúlt időszak teljesen törvényesen lebonyolított tenderei közül. Az igaz azonban, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben, teljesen érthető okokból, felfokozott volt a média érdeklődése. A megkereséseket követően a Honvédelmi Minisztérium sajtóirodájával egyeztetve a legrövidebb időn belül kiadtunk egy nyilatkozatot, amelyben minden fontos informá­ciót megosztottunk. Én személy szerint sem szerettem volna, ha bárkiben is az a gondolat ébred, hogy törvénytelenség vagy felelőtlen üzleti magatartás húzódik meg a háttérben. Feketén-fehéren leírtuk a tényeket, például azt, hogy a T-72-es közepes harckocsik megbízotti jogállásban végzett értékesítésére két külön pályázatot írtunk ki. Az első a HM Hadfelszelési és Vagyonfelügyeleti Főosztály (HM HVF) megbízása alapján ötvennyolc tankra szólt, míg a második, huszonkét darabos tételt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és a HM HVF között létrejött kontraktus alapján értékesítettük. Az első, nagyobb csomag becsült nettó értéke 181,550 millió forint volt.

– Bocsánat, hogy közbe szólok, de ezt az árat miként kapták?
– Az értékbecslést nem a HM EI Zrt. készíti, hanem a megbízó által felkért független szakértők. Fontos kiemelni ebben az ügyben, hogy a kikiáltási ár valójában minimál ár, attól csak felfelé lehet eltérni. Az első, ötvennyolcas tétel becsült nettó értéke 181,550 millió forint volt. A pályázati dokumentációt tizenhárom cég vásárolta meg, ajánlatokat azonban végül csak ketten tettek.

– Ki volt a vesztes, ha az Excalibur Defense Kft. nyert?
– Egy másik magyar állami vállalat, ez azonban üzleti titok, ezért erről nem szeretnék nyilatkozni.

–   Mit adott az Excalibur?
–  Ha arra gondol, hogy mennyit ajánlott, akkor azt kell, mondjam, hogy a kikiáltási árnál lényegesen többet, nettó 320,276 millió forintos ajánlatot tett az 58 darab rendszerből kivont, hadihasználatra jelen állapotukban alkalmatlan páncélosért.

– A hírek szerint ez egy frissen alapított társaság. Nem vizsgálták a hátterét?
– A szükséges és jogszabályok által előírt mértékben természetesen megtörtént a cég átvilágítása. Ennek során semmilyen kizáró ok nem vetődött föl, így többek között a cég rendelkezik a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal jóváhagyásával is. A szerződést ez év ja­nuár 16-án írtuk alá a nyertes céggel, a vállalat a vételi célt export továbbértékesítésben jelölte ki. A bemutatott hiteles forgalmi engedély alapján a célország a Cseh Köztársaság, a fuvarozást augusztus 25-én kezdték meg, és mire az interjú megjelenik remélhetőleg már be is fejezik.

– A vádak szerint a durván 5,5 milliós darabár ócskavasértéknek számít…
– Én úgy gondolom, hogy a valós tények ismerete nélkül felelőtlenség egy ilyen horderejű ügyben vádaskodni. Ahogy korábban említettem, ezek a T-72-es harckocsik jelen állapotukban hadi használatra alkalmatlanok. A félreértések eloszlatása végett fontos kiemelni, hogy nem néhány csavart kell rajtuk meghúzni, hanem az új tulajdonosnak komoly felújítást kell végezni a tankokon.

– És a másik, huszonkét dara­bos tétel?
– A másik esetben a minimál nettó érték 35,606 millió forint volt. A pályázati dokumentációt heten vásárolták meg, vételi ajánlatot azonban csak hárman tettek. A két vesztes magyar vállalat, egyikük állami, a másik magántulajdonban áll.

– És a győztes ismét az Excalibur lett…
– A HM EI Zrt. a legkedvezőbb ajánlattevőt hozta ki nyertesként a pályázók közül. Az Excalibur Kft. nettó 120,384 millió forintot kínált a csomagért, a másik két vállalkozás ettől alacsonyabb összeget. Ebben az esetben én úgy vélem, hogy nincsen mire válaszolni, hiszen piaci alapú döntés született. A nyertes pályázó célországként a Cseh Köztársaságot jelölte meg, a szerződés megkötése és a vételár átutalása után ezt a tranzakciót is lezártnak tekintjük. Jogszerű, piaci döntést hoztunk.

– Mást is értékesítettek az elmúlt időben?
– Igen. Egy magyar kft. egy Zu–2-es légvédelmi géppuska metszetéért 523 ezer forintot tett le az asztalra, egy másik társaság 236 ezer forintot egy darab hatástalan PKMSZ géppuskáért, ugyancsak egy másik 102 ezer forintot két, szintén hatástalan AMP gépkarabélyért. Azt hiszem, senki nem állíthatja, hogy csapnivaló módon sáfárkodunk a ránk bízott eszközökkel.

– Ön kicsit több mint négy éve áll a részvénytársaság élén. Mit tart a legnagyobb sikerüknek?
– Nehéz egy-egy projektet kiemelni. Talán az arzénmentesítő-víztisztító képességet említeném először, amelyet rekord gyorsasággal és az érintett lakosság közmegelégedésére oldottunk meg, de ide sorolható a világszínvonalú biológiai laboratórium és a drónfejlesztés is. Utóbbi katonai változatát éppen a napokban adjuk át a Magyar Honvédségnek csapatpróbára. Fontos siker a titkosítók fejlesztése, amely korábban kissé döcögött, de ma már szerény nyereséget is termel ez az innováció.

– A biológiai labor bemutatásakor azt mondta, komoly az érdeklődés. Kötöttek már üzletet?
– Ez kényes téma, mert a nyugat-európai érdeklődők nem feltétlenül a vásárlásban, hanem egyfajta technológiai transzferben érdekeltek, nekünk pedig elemi érdekünk, hogy ezek az eszközök hazánkban készüljenek. Nem Német- vagy Olaszországban szeretnénk magyar innováció által munkahelyeket teremteni, hanem hazánkban. Már a kezdetekkor is ez volt a célunk. Ugyanez vonatkozik a drónunkra is. A HM által indított Hadik-terv erről, azaz a magyar hadiipar megújításáról szól.

– Miként sikerült a vállalat megújítása?
– Úgy gondolom, hogy tisztelve az elődök által elért valódi eredményeket, az elmúlt négy évben teljesen más szemléletet sikerült meghonosítani a cégnél.

– Említene néhány példát?
– Az információs technológia területén nagy előrelépést jelentett, hogy újjászerveztük cégünk informatikai divízióját, amelynek keretében sikeres nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki több környező és távolabbi országban. Jelentősen erősödtek a lengyel kapcsolataink ezen a területen, elég csak a TEMPEST adatvédelmi technológiáról beszélnünk. Az SAP rendszert magyar viszonylatban rekordidő alatt vezettük be, ezzel párhuzamosan a társaság teljes informatikai háttérbázisát korszerűsítettük. Ingatlanüzemeltetési oldalról pedig a Honvédkórházban csatornahő hasznosításán alapuló energetikai fejlesztést hajtottunk végre, de mi voltunk a medinai 3D radarberuházás fővállalkozói is. A legnagyobb büszkeségünk azonban egyértelműen a Magyar Honvédséggel közösen megszervezett Önkéntes Védelmi Tartalékos Rendszer és annak működtetése.

– Mit szimbolizál az irodájában fő helyen álló Pepsi-Cola-palack?
– Négy évvel ezelőtti kinevezésem után elrendeltem egy teljes körű leltárt, akkor több száz üveg 1997-ben lejárt szavatosságú Pepsi-Colára bukkantunk. Számomra ennek a bontatlan kollekciónak az utolsó hírnöke szimbolizálja a megújulást, azt, hogy a múltat lezárva a jövőbe tekintünk.