Belföld
Történelmi látogatás: huszonöt éve érkezett hazánkba a pápa
Szent István király tiszteletére, társadalmi összefogásra és a keresztény hitre való építkezésre buzdított Szent II. János Pál
„Íme István, Magyarország királya, a szent, aki lerakta házatok alapjait. Rá vonatkoztathatók Krisztus szavai a hegyi beszédben, arról a bölcs emberről, aki sziklára építette a házát. Az ő háza a ti házatok. István király, ezt a házat ezer évvel ezelőtt őseiteknek építette, és rajtuk keresztül a magyarok minden nemzedékének, akik azóta követik egymást országotokban. Tovább élnek ők, és tovább folytatják ugyanannak a háznak az építését” – így kezdte beszédét az azóta szentté avatott II. János Pál pápa 1991. augusztus 20-án, a fővárosi Hősök terén. Az ünnepi szertartáson félmillióan vettek részt, magyarok határon innen és túlról, de érkeztek szép számmal lengyel, német és szlovák zarándokok is. Az esemény a katolikus egyházfő éppen huszonöt éve kezdődő, ötnapos magyarországi látogatásának legfőbb eseménye volt. II. János Pál pápa itt tartózkodása során Esztergomban, Pécsett, Szombathelyen és Máriapócson is mutatott be szentmisét, Debrecenben pedig a protestáns egyházak képviselőivel találkozott.
A Hősök terén elmondott beszédében hazánk kapcsán kitért a belső feszültségekre és megosztottságra is. Az akkori állapot kapcsán kiemelte, új helyzet állt elő, már nem fenyegetik külső ellenségek, ami egyedülálló lehetőséget nyújt az „ősöktől épített ház megerősítésére”. Ennek a vállalkozásnak sikeréhez azonban szükséges – mutatott rá –, hogy a benne lakók féken tudják tartani az egyéni jólétük önző és gátlástalan keresését, valamint az ellenségeskedés kísértését, amely újra meg újra egymás elleni küzdelemre uszítja az állampolgárokat, a társadalmi rétegeket és osztályokat. Krisztus a szilárd szikla, amelyre maradandóan lehet építeni. Magyarország felszabadult a külső elnyomástól, eljött az óra, amikor meg kell szabadulnia a lelki rabszolgaság különféle formáinak belső kötelékeitől is. A béke neve igazságosság, szolidaritás és szeretet. A nemzet csak akkor remélhet egy jobb jövőt, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért – buzdított a pápa.
Bár eddigre az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét, a látogatás nemcsak lelki, de politikai szempontból is óriási jelentősséggel bírt. A meghívást egyébként három évvel korábban, 1988. augusztus 20-án jelentette be Paskai László bíboros a Szent István-bazilika előtti téren, az ünnepi szentmise végén. Bár a kommunista rendszer bomlásának már voltak jelei, ebben az évben még nem lehetett megtartani a Szent Jobb-körmenetet. Az 1978-ban megválasztott lengyel pápa a világ számos országába eljutott, a szocialista blokkhoz tartozó országok közül azonban akkor még csak Lengyelországban járt.
A néhai Paskai László a látogatás huszadik évfordulóján felidézte, Giovanni Spadolini, az olasz felsőház elnöke „indította el a lavinát”, amikor 1988 kora nyarán hazánkban járt, és találkozott Grósz Károly miniszterelnökkel. Búcsúzáskor az ajtóból még visszafordult, és Grósznak szegezte a kérdést: a pápa miért nem jöhet Magyarországra? Ha akar, jöjjön – hangzott a válasz, a magyar prímás pedig ezen felbuzdulva munkához látott.
Biztosítás nélkül, fiatalok között
A szentatya közvetlenségére szintén Paskai László hozott jellemző példát korábban a Magyar Kurírnak nyilatkozva. A pápa külön találkozott a fiatalokkal a zsúfolásig megtelt Népstadionban, szokás szerint a pápamobilon először körbement, és utána foglalta el a helyét. A biztonsági emberek ott voltak körülötte, amikor elindult a menet, de a pápa elküldte őket, biztosítás nélkül haladt végig az ujjongó fiatalok között. A testőrök vezetője ez idő alatt tíz évet öregedett.
Égi pártfogónk ünnepe