Belföld
Tizennégy kilométernyi iratanyag
A kárpótlási kérelmek fontos történelmi adatállományt jelentenek, olykor kevésbé feltárt vagy ismert eseményekről is szólnak
– Hivatalba lépése során említette, rengeteg érdekes élettörténetet tartalmaznak a kérelmek.
Sz. T.: Számomra az egyik legérdekesebb, pozitív végkifejletű történet egy olyan, a holokauszt során elhurcolt család sorsáról szólt, amelyben csak a két legkisebb gyermek maradt életben. Őket elszakították egymástól, és nem is tudtak a másikról a háború után sem. Az egyikük az Egyesült Államokban, a másik Izraelben telepedett le. Mindketten benyújtottak kárpótlási igényt a hivatalhoz, és az ügyük elbírálása során derült ki, hogy ők elszakított testvérek. Így évtizedek múlva a mi segítségünkkel találták meg egymást.
F. A.: Bár természetesen jogszabályok közé vagyunk szorítva, igyekszünk úgy végezni a munkát, hogy ne csak a rideg hatósági eljárás látszódjon rajta. Az általam leginkább kedvelt történet is egy holokauszttúlélőhöz kapcsolódik, aki az Egyesült Államokban telepedett le. Az idős bácsi egy amerikai szervezethez fordult azzal a kéréssel, hogy ő csak a tizenkét éves korában a szüleitől kapott Reményi-csellóját szeretné visszakapni. Megpróbáltuk felkutatni a Reményi-műhely sorsát, amit államosítottak. A csellót nem találtuk meg, de a nyomára bukkantunk a családnak, amelyről kiderül, hogy Torontóban élnek és sikeres üzletet működtetnek. (Reményi Mihály, a híres magyar hangszerkészítő 1959-ben emigrált Kanadába – a szerk.) Igyekeztünk összekötni a családdal a szervezetet. Sok szomorú sorssal találkozunk a kérelmekben, és igyekszünk emberséggel kezelni a helyzeteket. Amikor olyan beadvánnyal találkozunk, amelyet el kell utasítanunk, akkor is arról tájékoztatjuk a kérelmezőt, hogy a jogalkotók igyekeztek minél szélesebbre nyitni a jogosultak körét, de arra nincs lehetőség, hogy minden sérelmet orvosoljunk.
– Mennyire gyakori, hogy valaki különleges kívánsággal, kérelemmel áll elő?
F. A.: Sokszor előfordul, hogy valaki nem pénzt vagy kárpótlási jegyet kér, hanem azt a kis darab földet, amit elvettek tőle vagy felmenőitől. Sajnos a kárpótlás nem teszi lehetővé a teljes vagyoni restitúciót. Az Alkotmánybíróság is kimondta, hogy senkinek nincs eredendő jogosultsága, hogy kárpótlást kapjon, az állam saját diszkrecionális jogköre, hogy ezt lehetővé tegye.
– Még mindig érkeznek be klasszikus kárpótlási igények?
Sz. T.: Igen, napi rendszerességgel kapunk még ilyen igényeket. Elsősorban akkor növekszik meg érdemben a beadványok száma, amikor a kormány valamilyen kárpótlással kapcsolatos döntést hoz.
Folyamatosan érkeznek a megkeresések
Noszkó-Horváth Mihály, a hivatal kárpótlási osztályának vezetője: Az irattárban a 14 ezer folyóméternyi iratnak több mint a fele, 7,5 ezer a vagyoni kárpótlási iratokat teszi ki, a maradék pedig a személyi kárpótlási kérelmeket. Emellett még van egy nagyobb iratanyag, amely a termőföld-árverési dokumentumokat tartalmazza. A vagyoni kárpótlás során nem volt arra lehetőség, hogy az érintetteknek ugyanazt az elvett tulajdont visszaadják, ők kárpótlási jegyet kaptak, amelyekkel elsősorban árveréseken juthattak termőföldtulajdonhoz. Körülbelül hétszázezer ember szerzett így földet a rendszerváltást követően. A kárpótlási kérelmek korabeli dokumentumokat és a kérelmezők által írt élettörténeteket tartalmaznak, amely nagyon jelentős történelmi adatanyagot jelent, olykor kevésbé feltárt vagy ismert események elevenednek meg bennük. Jelenleg is folyamatosan érkeznek a megkeresések külföldről és belföldről egyaránt, amikor a kérelmezőnek hagyatéki vagy bármely más jogügylethez szüksége van az iratokra. Tehát adatszolgáltatást nyújtunk ügyfeleknek, az ő örököseiknek vagy éppen a földhivatalnak.