Belföld
Tíz éve oltották ki Marian Cozma kézilabdázó életét
A bosszúra szomjas bűnözők egy veszprémi szórakozóhelyen maffiózóknak nézték a helyi csapat sportolóit, ok nélkül rájuk támadtak, aminek gyilkosság lett a vége
Az ország különböző részeiből érkeztek, így Zalaegerszegről, Pécsről, Budapestről vagy Veszprémből, egy azonban közös volt bennük, mindannyian bosszúra szomjaztak. A csapat ugyanis ellencsapásra készülődött, mivel a házigazda R. család egyik tagját a fehérvári alvilág néhány tagja előző este megfenyegette és megkergette. A tett bosszúért kiáltott.
Hogy nem kispályásokról volt szó, az később, a bírósági tárgyalások során is bebizonyosodott: a nyomozók kiderítették, hogy több vádlott is prostituáltakat futtatott Svájcban, Ausztriában, Hollandiában vagy Olaszországban. Az egyik vádlott vallomásából pedig az is kiderült, hogy R. János és bandája szórakozóhelyeket véd, maga is több alkalommal segített nekik siófoki és érdi egységek befenyítésében. De térjünk vissza a tíz évvel ezelőtti februári éjjelhez!
A galeri főnöke kiküldött egy kémet Fejér megye székhelyére, derítse fel, merre tanyáznak a rivális banda tagjai. Közben sorra érkeztek a cimborák, egyre emelkedett a hangulat, gurultak a felesek, néhányan szippantottak is egy keveset. Mire visszaért a kém, már igen keményen betankolt csapatot talált az enyingi haciendán.
A hírszerző azonban nem járt sikerrel, sehol sem találta az ellenséges bandát. A csapat viszont már összegyűlt, valamit csinálni kellett. Először az merült föl, hogy a közeli Siófokra ruccannak át, s az út nem lett volna előzmény nélküli, hiszen az előző nyáron (2008-ban) a Petőfi sétányon vonultak végig kétszázad magukkal erejüket fitogtatva, így félemlítve meg az ottani vállalkozókat. Országos botrány kerekedett az ügyből.
Végül mégsem Siófokra ment a társaság, hanem két veszprémi vállalkozó javaslatára Veszprémbe indult el a konvoj. Útközben még egy kicsit randalíroztak az egyik benzinkúton, ahol pillangókések is előkerültek, csak úgy virtusból. A B. testvérpár ismerte a veszprémi viszonyokat, javaslatukra célozták be a helyiek által kedvelt szórakozóhelyet, a többszintes Patrióta Lokált.
Már a huszonöt főből álló csoport megérkezése is botrányos volt, az élő fába is belekötöttek, lökdösődtek, kiosztottak pár nyaklevest ártatlan embereknek, és jól járt az a csinos hölgy, akire csak megjegyzést tettek, többeket ugyanis egyszerűen megfogdostak vagy a hajukat húzgálták. Hogy tetteiknek nyomatékot adjanak kijelentették: „Itt ma vér fog folyni!”
A szórakozóhelyen hamar híre ment, hogy a B. testvérek enyingi cigányokkal özönlötték el a helyet – sokakat pusztán ez a hír a lokál azonnali elhagyására sarkallt. A galeri végül a tetőtéri bárt foglalta el, ott tivornyáztak tovább, hajnalban (már február 8-án) azonban egyesek fészkelődni kezdtek, a biliárd, az ivás, a röhögcsélés, a beszólogatás, a fogdosás már untatta őket, ezért lementek az alagsori diszkóba. Az igazi tragédia ekkor vette kezdetét.
Szúrás a sötétben
Raffael Sándor, Németh Győző, Sztojka Iván, Pál Gábor és Bihari Csaba előbb csak a szép nőket nézegették, később a táncoló veszprémi kézilabdázókra lettek figyelmesek, akik magasságukkal, atletikus termetükkel kitűntek a tömegből. A bűnözők azt hitték, egy újabb rivális bandába botlottak, ez már több volt a soknál. Hitüket tovább erősítette, hogy a játékosok jobbára külföldiek voltak, szerbek, horvátok, oroszok, románok, azaz idegen nyelven beszéltek, Raffaelék arra gondoltak, az orosz maffia tagjaival találkoztak össze.
Előbb csak méregették a játékosokat, majd szándékosan Marian Cozma, román sportoló közelébe furakodtak, aki kedvesével és barátaival táncolt jókedvűen. Lökdösni kezdték a kétszáztizenegy centiméteres kézilabdázót, majd Németh egy szempillantás alatt a kézilabdázóba kötött, Raffael, Pál és Sztojka sem volt rest, ők is rárontottak a hatalmas férfira. Ötven másodperces tánctéri ámokfutás vette kezdetét.
A hatalmas verekedésben sörösüvegek és bárszékek repkedtek, az addig a terem túlsó végében csajozó Bihari is bekapcsolódott a bunyóba, miközben Ivan Pesic, Zsarko Sesum sportolók megpróbálták Cozmát a dühöngő banditák karmaiból kimenteni. A sötétségben azonban egy pillanat is elég volt ahhoz, hogy az egyik pillangókés gazdája döfni tudjon: Raffael vesén szúrta a román játékost, aki a földre került. Ütlegelését ekkor is folytatták, végül sikerült a kézilabdázót társainak a földszint felé, majd onnan az utcára terelni. A haramiák utánuk eredtek.
A szűk utcára tódult a diszkó közönsége, a játékosok kissé feljebb álltak meg, és sérüléseiket vizsgálták. Az öt támadóból három kisvártatva ugyancsak a szórakozóhely elé ért, és szidalmazni kezdték a sportolókat. A még mindig önkívületi állapotban tobzódó Cozma megindult feléjük, hogy kérdőre vonja őket a neki okozott sérülésekért, társai hiába próbálták visszatartani. Végzetes hiba volt, a bűnözőknek ugyanis több se kellett, azonnal „felálltak”, és rátámadtak a feléjük közelítő játékosra.
Aljas gyilkosság
Újabb, ezúttal rövidebb, a végeredményt tekintve viszont tragikus kimenetelű verekedés kezdődött. Németh, Sztojka és Raffael felváltva ütötték a falhoz szorult Marian Cozmát, akinek így megoszlott a figyelme. Ezt használta ki Raffael, aki ismét elővette pillangókését, és egy pillanat alatt szíven szúrta a román sportolót.
A hatalmas test azonnal elernyedt, egyet fordult a tengelye körül, majd a földre omlott. Sporttársai azonnal Cozma fölé hajoltak, a szerb Zsarko Sesumot ekkor érte egy akkora rúgás Németh részéről, hogy eltörött az arccsontja. Az őrjöngő Németh nem lankadt, és a horvát Ivan Pesicsre vetette magát, akit vesén szúrt. A sportoló csak azért élte túl a támadást, mert a szerb Uros Vilovszki a közeli kórházba támogatta csapattársát.
Sztojka felszaladt az emeltre, ahol az R. család és udvartartása múlatta az időt, bekiáltott az ajtón, hogy a „Csoki megőrült!” (Raffael Sándort becézték így társai – a szerk.), majd a banda leviharzott a lépcsőn, kiözönlött az épület elé, ahol szembesült a vérengzéssel. Ekkor igen bátran elkezdték kergetni a védtelen kézilabdázókat, ám miután egyet sem értek utol, elmenekültek a helyszínről. Ahelyett, hogy a sérülteken próbáltak volna segíteni.
A gyilkos és társai is autóba vágták magukat, út közben egy mező szélén eldobták a véres kést (bár Pál Gábor erre úgy emlékezett, hogy Raffael a helyszínhez közel egy csatornába csúsztatta a pengét). Utána meg sem álltak Pestig, ahol Raffael barátnőjének lakásán átöltöztek, majd azonnal az osztrák határ felé iramodtak. Már Graznál jártak, vélhették, megúszták az esetet, amikor az osztrák rendőrség lekapcsolta autójukat, és átadták őket a magyar hatóságoknak.
Néhány nap alatt a rendőrség begyűjtötte a banda többi tagját is, majd fokozott ügyészségi felügyelet mellett megkezdték az egy évig tartó bizonyítékgyűjtést. A vádhatóság úgy döntött, kétfelé bontja az ügyet: az egyik perben huszonöt gyanúsított, míg a gyilkossággal kapcsolatba hozható cselekmények miatt hét ember ellen emelt vádat.
Az R. fivéreket és bandájukat a „köznyugalmat súlyosan megzavaró csoportos garázdaság” elkövetésével vádolták meg, az első tárgyalásra 2010 kora nyarán került sor a Veszprémi Városi Bíróságon, végül a másodfokon eljáró Szombathelyi Törvényszék hozott végső ítéletet.
A gyilkosság miatt indított eljárás során a harmadrendű vádlott, Sztojka Iván többször is önkívületben, káromkodva őrjöngött a tárgyalóteremben, csak a büntetés-végrehajtás emberei tudták megfékezni. A Veszprémi Törvényszék példás szigorúsággal, társtettesként, több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete, valamint bűnsegédként elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt Raffael Sándort és Németh Győzőt életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte. Sztojka Iván húsz év fegyházat, Pál (akit egyébként szinte teljesen kiközösített a banda a tárgyalás során, mert a többiekétől teljesen eltérő, többekre terhelő vallomást tett) öt, Bihari négy év börtönt kapott.
Van, aki már szabad
A bíróság úgy ítélte meg, hogy a három vádlott a diszkó előtt szándékegységben cselekedve, a szerepeket tudatosan megosztva támadt Marian Cozmára. Egymásra figyelve, egymással összhangban, több irányból, szakaszosan, pulzáló mozgással igyekeztek áldozatuk figyelmét megosztani. Az ilyen falkaszerű, szoros együttműködést igénylő támadás csak összehangolva lehetséges. A per másodfokon a Győri Ítélőtáblán folytatódott., amely az első- és másodrendű vádlott esetében tizennyolc-tizennyolc év börtönbüntetésre mérsékelte az elsőfokú határozatot, Sztojka Iván esetében pedig jelentősen csökkentette a büntetés mértékét, akit nyolc év börtönre ítélt. Az ügy végül a Kúria elé került, a legfelsőbb bírói fórum Raffael és Németh esetében helyben hagyta a táblabíróság ítéletét, ám Sztojkára tizenhárom év börtönbüntetést szabott ki.
Sztojka azonban már újra szabad, a börtönben „jól” viselkedett, így büntetésének lejárta előtt, tavaly szabadult. Az újsághírek szerint ott folytatta, ahol abbahagyta, éli a playboy-ok gondtalan életét. Szabadulása után például – a Bors szerint – százfős bandával dajdajozott a siófoki plázson – rendőröket kellett hívni rájuk. S nehogy azt higgyük, hogy az R. család büntetése elrettentő lett volna Enyingen: 2016 nyarán a Cozma-per néhány elítéltje másokkal kiegészülve, baseball-ütőkkel támadt testépítőkre a siófoki promenádon.
Az ügynek van egy másik szomorú utózöngéje is. A Cozma családnak vagyoni kártérítési perben összesen kétszáztizenegymillió forintot ítéltek meg, ám Cozmáék az összeghez a mai napig nem jutottak hozzá. Ugyan a hatóság a bűnözőktől több tízmilliós ingó- és ingatlanvagyont foglalt le, az állam kára, a tetemes bűnügyi költség megelőzi a károsultaknak megítélt összeget. A családnak nem vagyoni kár címen további tizenhatmilliót ítélt meg a Fővárosi Törvényszék, ám ezt sem kapta meg.
A veszprémi klub nem feledkezett meg a csapatért sokat tett játékosról, csarnoka előtt szobrot állíttatott a tragikus sorsú sportolónak.