„Természeti törvény az önvédelem”

A volt AB-elnök szerint kiteljesedett az alkotmánybírósági kontroll (Fotó: Varga Imre)

– Március 15-én több évtizedes szakmai munkáját ismerték el a Magyar Érdemrend nagykeresztjének polgári tagozata kitüntetéssel. Sokszínűek voltak ezek az évtizedek, hiszen több fontos pozíciót is betöltött.

– A kitüntetést negyvenhárom éves egyetemi-oktatói, hatéves ombudsmani és kilencéves alkotmánybírói tevékenységemért kaptam. Külön örültem annak, hogy Áder János köztársasági elnök ünnepi beszédében a tulajdon és a vagyon szabadságáról is beszélt, amelyek a magyar polgárosodás kulcsszavai. Polgár az, aki a saját képességeivel, készségeivel, ügyességével, kreativitásával olyan munkát végez, amiből saját tulajdont teremt. Ez különbözteti meg a jobbágytól, aki másnak robotol. Ez tanulást, készségeket, tudásszerzést, szorgalmat követel. A sok polgár saját munkájával teremtett tulajdonával gazdagítja a nemzetet. A polgár azért tartja fenn az államot, hogy ebben a pozíciójában megerősítse és megvédje. Vita van arról, hogy Magyarországon ez a polgárosodás lezajlott-e már, és ha nem, miért fulladt folyton kudarcba. Bibó István a polgárosodást az emberi méltóság egyetlen nagy forradalmának nevezte, aminek valamikor le kell játszódnia minden ország történelmében. Mert csak a polgár elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a hatalmi túlkapásoknak és féken tartsa az államot. Ez az ember nevezheti magát szabadnak, van tisztessége, becsülete, méltósága. Én polgári jogászként nevelkedtem és működtem az egyetemen, nem volt nehéz átváltani az ombudsmani, majd az alkotmánybírói munkára, mert az alapértékeket változatlannak tartottam, mivel ezekből nőttek ki az emberi jogok is. Védelmezni az alapvető jogokat, mint a kereszténységen alapuló európai civilizációs alapértékeket, nem jelenti azt, hogy erőszakkal olyan „mainstream” vagy „polkorrekt” értékeket emelünk bele, amelyek lerombolják, bomlasztják az alapértékeket. A kellő egyensúlyt továbbra is meg kell találni. Tehát van bőven feladat az utánunk jövők számára is.

– Ombudsmani munkája során számos ügyet képviselt, és határozottan megnyilvánult a Zengőre tervezett NATO-lokátor vagy a 2006. augusztus 20-i tragédia kapcsán, amelynél egyértelműen megállapították az akkori Miniszterelnöki Hivatal felelősségét. Melyek voltak a legemlékezetesebbek?

– Az augusztus 20-i tragédiával kapcsolatos közös ombudsmani vizsgálat és a megfogalmazott ajánlásunk hosszú távon az egyik legsikeresebb volt, ugyanis ha ma akárhol tartanak ilyen jellegű tömegrendezvényt, ott működik az irányító törzs és van egy biztonságért felelős személy. Nem akármilyen jogokról volt itt szó, hanem a legértékesebbről, az élethez való jogról, annak védelméről. A kanyarójárvány kapcsán említhetném a kötelező védőoltást is. Akkor is volt olyan civil mozgalom és szülő, aki megtagadta a kötelező védőoltás beadatását a gyermekének. Állásfoglalásunkban kijelentettük, ezt nem lehet megtenni, mert az oltásban rejlő kockázat nagyságrendekkel kisebb annál, mint ami a védettség elutasításával jár. Ezzel együtt hangsúlyoznám, Magyarországon az átoltottság magas, európai viszonylatban is az élmezőnybe tartozunk.

– Mennyiben volt más az om­buds­­manihoz képest az alkotmány­­­bírósági munka?

– Az ombudsmani munka közelebb áll a jó ügyvéd munkájához, közvetít a közhatalom és az állampolgár között. A kormánynak, a közigazgatásnak és a helyi önkormányzatoknak a kontrollját végzi és az állampolgárok oldalán áll. Nekem mint magánjogásznak ez testhezállóbb feladat volt. Többségében helyt is adtak ajánlásaimnak.

– Ugyanakkor a biztosnak nincs például hatósági jogköre, míg az Alkotmánybíróság (AB) akár törvényeket semmisíthet meg. Ezt hogyan élte meg?

– Ombudsmani működésem alatt kitaláltam erre egy jó szlogent: puha jogosítványok, de kemény érvek. Az ombudsman csak ajánlást tehet, de ha az érvelése kikezdhetetlen, akkor annak nagyobb hatása lehet, mint egy törvény megsemmisítésének. Az alkotmánybírósági munka ehhez képest két szempontból is szokatlan volt. Az egyik éppen az, hogy lehettek bármilyen kemény érveim, ha a tizenegy tagú testületben hat bírónak más volt a véleménye, akkor az lett a többségi határozat, amelyet tudomásul kellett venni. Emellett szokatlan volt az absztrakt normakontroll, a törvényhozó hatalom kontrollja. Nem a konkrét életviszonyokban, egyes embereknek az ügyeiben döntöttünk, így a segítség is közvetett volt. A közvetlen segítség hiánya mindig érezhető volt, holott az alkotmány értékrendjének és normáinak az egyes állampolgá-rok konkrét ügyeiben is érvényesülnie kell. Most az alkotmányjogi panasz bevezetésével ez megvalósult. Így az AB már mindhárom hatalmi ág fölött alkotmányossági kontrollt gyakorol.

– Hogyan értékelné a közben megalkotott és sokat támadott új alaptörvényt?

– Amikor 1989-ben, még az MSZMP-kormány idején a Nemzeti Kerekasztal bevonásával folyt alkotmányozás, akkor nem magyar alkotmányt alkottak, hanem nemzetközi standardokat vettek át. Egy ilyen alkotmányt bármely rendszerváltó állam létrehozhatott, ilyen értelemben neutrális volt, ugyanakkor nem volt tekintettel gazdasági fejlődésünkre, nemzeti hagyományainkra, keresztény kultúránkra és az abból fakadó erkölcsi értékekre. Nemzeti identitásunkhoz közelebb álló alaptörvény született 2011-ben, amely inkább kifejezi a nemzet közakaratát, azt a keretet, értékrendet, amelynek mentén a magyar társadalom az együttélését meg kívánja valósítani. Az európai alkotmányos szerződésből ugyanakkor kihagyták a keresztény gyökereket, miközben most a történelem hatalmas kihívás elé állította Európát az iszlám megjelenésével és térnyerésével. Most teszik fel a kérdést, hogy mi is Európa? Az Európai Unió sokszínű, nem íróasztalok mögött kell eldönteni, hogy mit jelent az európai egység. A 20. században világmegváltó eszmék születtek és totális diktatúrákba torzultak. Nem kéne újra annak a kockázatnak kitenni Európát, hogy valakik megint kitalálnak valami új eszmét, és azt erőszakolják.

– Miért lenne fontos a keresztény gyökerek deklarálása?

– Robert Schuman, az unió atyja a tömegdemokráciát, a mindenkit megillető egyenlő, titkos választójogot a keresztényi gyökerekkel magyarázza, azzal, hogy Isten előtt mindenki egyenlő. Mindenkinek ugyanannyit ér a szavazata. Az egyenlő méltóság keresztényi felfogása nélkül az egyenlő, titkos választójog nem létezne. A másik európai civilizációs sajátosság a társadalmi szolidaritási intézmények létrehozása. Ha a teljes egyenlőséget nem is tudjuk realizálni, az esélyegyenlőséget meg tudjuk teremteni. Ezek összefüggenek, és nem kaphat teret olyan politikai erő, amely tagadja vagy felszámolná ezeket. Európa jövője azon múlik, hogy ezt sikerül-e megőrizni, mint civilizációs vívmányt. Itt van az óriási probléma: ha ide irreguláris invázióval beözönlik több tízmillió muszlim vallású menekült és ezekkel a jogokkal élni akar. A lehetőségek ösztönzik őket, hogy ide jöjjenek. Egy konferencián ezt úgy jellemezték, hogy bevásárlás a globális szociális hipermarketben. Kapnak egy árlistát, hol mennyi a szociális juttatás, és ezért adott helyen mit várnak el cserébe. Ők oda mennek, ahol a legtöbbet kapják a legkevesebb kötelezettségért. Nem kell, hogy terroristák legyenek, elég ha szegény emberek. Valódi integráció nélkül ezt a sok száz éves kultúrát fel fogják élni és le fogják rombolni. Amikor kiderült, hogy egy német kisnyugdíjas kevesebbet kap, mint egy migráns, akkor ez társadalmi felháborodást váltott ki. De a neheze csak akkor jönne, ha több millió migráns jelenne meg ugyanazzal a kívánságlistával, és akkor a leggazdagabb európai országok is összeroppannak, elindítva egy dominóeffektust. Többről van tehát szó mint migránsválságról vagy terrorveszélyről.

– Ha már itt tartunk, nagy vita folyik arról, hogy mi az előbbre való: a migránsok emberi jogai vagy a befogadók biztonsághoz való jogai?

– Minden ember legelemibb ösztöne a lét- és a fajfenntartás. Ez súlyos anyagi terhekkel jár, keményen meg kell érte dolgozni, jövedelmet szerezni, vagyont felhalmozni. Ha ez veszélybe kerül, a jogos önvédelem természeti törvénye lép életbe. Egy önvédelmi szituáció alakul ki, nem csak individuális, hanem társadalmi szinten is. Azok a nyugat-európai országok, amelyek gazdagságuk egy részét a gyarmatosításnak köszönhetik, egyfajta lelkiismeret-furdalás miatt befogadóbbak. Magyarország azonban sose volt gyarmatosító, viszont átélt százötven éves török uralmat, amikor gyakorlatilag az ország fele kipusztult. A keresztény Európa egyesített seregei szabadították fel, és a keresztény Európa országaiból érkező betelepülők népesítették be újra. Ez a mi történelmi (nemzeti) önazonosságunk szerves része. Az emberi jogok pedig más-más tartalommal, mértékben érvényesülnek, és működtethetők a nagy civilizációk eltérő értékrendje, az egyes országok teljesítménye, teljesítőképessége és hajlandósága függvényében. Absztrakt szinten lehet bőkezűen a nép közé szórni az emberi jogokat és elhitetni mindenkivel, hogy egyre több joga van. De hazugságnak bizonyul, ha a valóságban ennek finanszírozása nem működik. Végső fokon a szocialista világrendszer is abba bukott bele, hogy teljesítőképességéhez mérten ígéretekben túlvállalta magát. Ha nincs meg a materiális fedezet a jogok finanszírozására, mint egészségügy, közoktatás, nyugdíjrendszer, akkor a jogok biztosítása egy fedezetlen csekkhez hasonlít, amit társadalmi tömegek – ma már globális méretekben is – be kívánnak váltani.

– Van egy másik vita is, amelyről az AB véleményt alkotott, kimondva, hogy az EU-val közös hatáskörgyakorlás nem járhat Magyarország szuverenitásának, illetve alkotmányos önazonosságának a sérelmével. Egyetért ezzel?

– Szinkronban van az én gondolatmenetemmel. A nemzeti kormányok a közrend és a közbiztonság érdekében saját szuverenitásuk keretében akarják megtartani azt a képességet, hogy a negatív hatásokkal szemben cselekvőképesek maradjanak. Ha a saját utunkat keressük és ehhez igazítva próbáljuk értelmezni a jogokat, akkor ezen nem kell meglepődni. Ez történelmi szükséghelyzet.

– Visszatérve alkotmánybírói munkájára, ezek alatt az évek alatt is számos fontos döntés született, elég ha a devizahitelesek védelmére vagy a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó határozatra gondolunk.

– Szakmámból adódóan családszociológiával is foglalkoztam, a család és a házasságok felbomlásának okaival. A szocializmusban a családi gazdaságok felszámolásával a házasság és a család gazdasági alapja szétesett. Szándékosan pusztították el. Helyette bejött a paternalizmus, a szocialista állam gondoskodása. Hatalmas erők hatottak a hagyományos férfi-nő házasság és az abból származó családmodell ellen. Ennek pedig nem az az orvoslása, hogy elismerem az azonos neműek házasságát. A hagyományos párkapcsolatok fele felbomlik, csökken a házasságok száma és a gyermekvállalási hajlandóság. A nemzetközi trendbe illeszkedő folyamat mellett hatalmas erők állnak ki, míg a társadalom fennmaradását, reprodukcióját jelentő hagyományos házasság mellett egyre kevesebben. A statisztikai adatokból az is kiolvasható volt, hogy csekély az azonos neműek házasságának támogatottsága. Született egy jó kompromisszum, a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye. Kaptam homoszexuálisok érdekeit képviselő civil szervezettől köszönetet, hogy ők is ennyire gondoltak, Magyarországon ez a realitás. Ez persze nem zárja ki, hogy a jövőben változzon a helyzet. A devizahitelesek kapcsán azt emelném ki, hogy egy olyan pénzügyi konstrukcióról volt szó, amelyet a bankszektorban a bankok egymás között már használtak. De úgy, hogy limitálták a kockázatot, és csak rövid távra kötöttek ilyen szerződéseket, nem évtizedekre. A jog és a bírói gyakorlat viszont elvárta volna, hogy az állampolgárok mérlegeljék az egyébként hektikus devizaárfolyam-kockázatot tíz-húsz évre előre. A devizahitel egy hibás pénzpiaci termék volt, olvastam olyan minősítést is, hogy „pénzügyi tömegpusztító fegyver”.

– A családok, a gyermekvállalás kapcsán egy interjúban azt mondta, ha a magzatot is megilletné az emberi élet védelmének joga, ez akkora jelentőségű lenne az emberiség történetében, mint a rabszolgaság eltörlése. Lát erre esélyt?

– Esélyt nem látok, de a reményt nem adom fel. Magát a gondolatot egy korai alkotmánybírósági határozatból idéztem. Elvált egymástól az ember biológiai-genetikai és a jogi fogalma. Biológiailag a fogantatás pillanatában új emberi egyed jön létre. A jog ehhez képest azt mondja, az ember jogképessége csak az élve születéskor kezdődik. A cél az lenne, hogy egyesüljön a biológiai és jogi emberfogalom. Azért nem adom fel a reményt, mert az élet feltétlen tisztelete ezt a megoldást követeli. Addig tiszta lelkiismerettel nem lehet beszélni emberi jogokról, méltóságról, amíg az abortusz legalizálva van. Ugyanakkor erőszakkal nem lehet megoldani a problémát, nem lehet büntetőjogilag szankcionálni a terhességmegszakítást. Csak erkölcsi neveléssel, az élethez való jog és az erkölcsi értékrend megszilárdításával lehet a célt elérni. Ez a többi emberi jog érvényesülésének alapja is.