Teljes a honvédelem életpályaprogramja

Benkő Tibor: Nagyra tartják katonáinkat a NATO-n belül (Fotó: Nagy Balázs)

– Feltételezem, keresik mostanában a lobbisták.

– Miből gondolja?

– Csak okozott némi pezsgést a piacon, hogy Simicskó István honvédelmi miniszter bejelentette a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési programot…

– Pezsgés természetesen van, és remélem lesz is, ám ha valaki hozzám jön egy prospektusokkal tömött szatyorral, akkor én az illetőt udvariasan, de nagyon határozottan továbbküldöm a beszerzési hivatalhoz.

– Nem ön mondja ki a végső szót egy-egy beszerzésről?

– Dehogy. Tévedésben él, aki szerint a honvédség vezérkarának főnöke egy beszerzés esetén konkrét terméket nevez meg, utána a kormány azt megveszi. Szó sincs ilyesmiről. Adott típust egyetlen katonatársam sem mond, s ilyet nem is tehet. Említek egy érthető és valós példát. A miniszter kifejtette, hogy az idei évtől szükség van a légi szállítási képesség megújítására. Az AN–26-osok üzemideje lejár, rendkívül sokba kerülne egy rövid idejű hosszabbítás, s az sem biztos, hogy a sajnálatos módon háború sújtotta Ukrajnában a mi, felújítást célzó megrendelésünket megnyugtatóan és idejében kielégítenék. Gép tehát kell – ám ezzel nem azt jelentjük ki, hogy adott gyártó valamely konkrét szériaszámú termékére tartunk igényt, hanem azt, hogy a Magyar Honvédség képességeihez mire van szükség.

– Már elnézést, de hol a különbség?

– Abban, hogy a katona nem adott típusban, hanem komplexitásban gondolkodik. Világosan leírja, az új terméknek miféle szigorú paramétereket kell teljesítenie. Az efféle ügyekkel foglalkozó dokumentumokban pontokba szedve sorjáznak a száraz követelmények, s nem lehet arra játszani, hogy mondjuk tizenötből tizennégyet kipipált a cég, a fennmaradt egytől meg majd nagyvonalúan eltekint a vezetés. Ez egy vagy-vagy eljárás, amelyben kizárólag az marad versenyben, aki az összes próbát kiállja. A végső döntés pedig igen hosszadalmas és összetett folyamat, amelynek én csak egy és nem is kizárólagos szereplője vagyok.

– Kizárható a korrupció?

– Ha kellő alapossággal járunk el, akkor igen. Persze nehéz olyan közegben dolgozni, ahol szinte már egy ruhagomb beszerzése esetén is kenőpénzt kiabálnak egyesek.

– Megbocsásson, de a Honvéd Egészségpénztár esetében nem jártak el kellő alapossággal, hiszen nem jöttek rá idejében, hogy valami nem stimmel. Tévednénk?

– A honvédség vezetése nem nyomozó szerv, arról nem is szólva, hogy az egészségpénztár tőlünk teljesen függetlenül működött. Minden katona közvetlenül a pénztárral állt szerződéses viszonyban. A Magyar Honvédség azt vállalta, hogy a katona által meghatározott összeget a bére terhére történő átutalással teljesíti. Mi hónapról hónapra idejében végrehajtottuk a katonák általi megbízás szerinti átutalást, kiegészítve az érdekképviseleti tárgyalásokon megállapított honvédségi támogatás összegével. Mivel minden megállapodást teljesítettünk, jogi felelősség minket nem terhel. Ennek ellenére úgy gondoljuk, erkölcsi azonban igen. Mindenekelőtt azért, mert fontosnak tartjuk, hogy katonáinkról a lehetőségek figyelembevételével, teljeskörűen gondoskodjunk.

– Mekkora a kár?

– Több mint másfél milliárd forint. Jelentős összeg, tömegben nézve és egyénenként is.

– Azaz?

– Sok-sok katonának több százezer, néhánynak akár egy-másfél millió forintja vált köddé. De a kicsi épp annyira fáj, mint a sok – nekik is és a tárca vezetésének is. Amikor az Országgyűlés tisztes többséggel megteremtette számunkra a jogi alapot, lehetőséget adott a valós kártalanításra. Azt, hogy ezt egy tételben vagy részletekre bontva visszük véghez, még tervezés alatt áll, hiszen be kell illeszteni a költségvetésünkbe. Ám, s ez a fő, sort kerítünk rá.

– Egy bátorító üzenet az állománynak?

– Mindenféleképpen! Lehet, unalmasnak hatok, de a szememben a katona az első. Amikor azt mondjuk, hogy 2026-ig évente a nemzeti össztermék 0,1 százalékával nő a költségvetésünk, akkor nem az áll a háttérben, hogy mi ezt a pénzt kizárólag technikára óhajtjuk költeni. Ha jól megy az ország gazdasága, akkor ez az egy tized százalék jelenleg mintegy ötvenmilliárd forintot takar. Hatalmas vagyon, csak hogy érezzük a súlyát, a 2016-os költségvetésünknek közel ötöde, s ebben nincsenek benne az olyan extra feladatok, mint a határvédelem, hiszen erre elkülönített kormányzati forrást kaptunk. Elindult a bérfejlesztés, amelynek első lépése átlagosan harmincszázalékos volt, de ezt úgy kell érteni, hogy az altiszti állomány esetében meghaladta a negyvenet, sőt egyes beosztásoknál megközelítette az ötvenet, míg a főtiszteknél alig tizenötöt tett ki. Ez így volt helyes és igazságos, és le a kalappal a tisztikar előtt azért, mert belátta ennek az intézkedésnek az erkölcsösségét. Ezt követte és követi a törvényben biztosított évi ötszázalékos bővítés, amely már mindenkit egyformán érint, itt nincs különbség. Azt szeretnénk, hogy a katona érezze, lehetőségeinkhez mérten a legjobban törődünk vele, a gondjait magunkénak érezzük, s folyamatosan keressük a megoldásokat helyzete könnyítésére. E téren mindegy, hogy a gyakorló cseréjéről vagy új repülőgépek beszerzéséről van a szó.

– Hallhatnánk pár számadatot, mennyivel lesz vastagabb a boríték?

– Egy altiszt, teszem föl a honvédség gerincének számító főtörzsőrmester, az illetményemelést megelőzően mintegy száznyolcvanezer forintot keresett, míg 2017 januárjától kétszázkilencvennégyezer forint a juttatása. A legénységi állományban egy szakaszvezető 2015 elején százötvenezer forintot kapott, míg januártól kétszázhuszonegyezer forintra számíthat. Mindezeken túl a legénységi állomány körében – részben azért, hogy ösztönözzük a tanulást – munkaerőpiaci pótlékot vezettünk be, amely az idén beépül az illetménybe. Ez egy érettségizett, legénységi állományú katona esetében azt jelenti, hogy százhatvanhatezer forintos bruttó illetménye legkevesebb kétszázhúszezer forintra nő, rendfokozattól függetlenül. De ha nincs érettségije, akkor is emelkedik az alapilletménye: a közkatonáé száznyolcvanra, egy őrvezetőé százkilencvenre, egy tizedesé kétszázra és egy szakaszvezetőé pedig kétszázhúsz-ezerre. Több forrás áll a rendelkezésünkre, amelynek terhére végre tudjuk hajtani az évtizedek óta halogatott technikai modernizációt is. A több fizetés jobb megtartóerőt jelent, az állomány egyértelműen pozitívan értékelte a lépéseinket.

– Visszatérve a katonákra: mit takar pontosan az egészségkárosodási ellátás?

– A pontos név: a honvédelmi egészségkárosodási ellátás rendszere, és január 1-jén lépett életbe. Ezzel teljessé vált a hármas egység, az előmenetel- és illetményrendszert, a lakhatási és letelepedési támogatást, valamint az egészségbiztosítási rendszert is magába foglaló honvédelmi életpályaprogram, és fő üzenete az, hogy a Magyar Honvédség nem engedi el azon katonáinak a kezét sem, akik önhibájukon kívül, betegség vagy baleset miatt a katonai szolgálatra egészségügyileg alkalmatlanok lettek. Az ellátás a szolgálati idő hosszától függ, de legkorábban tíz év után járhat, kivéve, ha a katona szolgálatteljesítés közben szenvedett balesetet. Akkor az ellátás a szolgálati időtől függetlenül megilleti őt. A rendszer biztos egzisztenciát kínál azzal, hogy az érintettet az egészségi állapotának megfelelő munkakörben – immár nem katonaként – továbbfoglalkoztatja. Mindezt úgy, hogy az új munkakörben a fizetése mindenképpen elérje a korábbi rendszeres illetményének hatvanöt vagy akár a száz százalékát. A mérték az egészségkárosodás módjától, szintjétől és a szolgálati időtől függ. Ha a betegség vagy baleset a szolgálattal összefüggően következett be, akkor száz, ha attól függetlenül, akkor legfeljebb nyolcvan százalékig egészíti ki a honvédség szükség esetén a fizetését. Abban az esetben, ha a továbbfoglalkoztatás nem lehetséges, a tárca egészségkárosodási járulékot ad az illetőnek az előbb említett százalékos arányban. Vonatkozik ez azokra is, akik esetleg a polgári életben, egy közhivatalban kapnak az egészségügyi állapotuknak megfelelő állást.

– Kiegészítik a fizetésüket?

– Pontosan. Persze feltétel, hogy az illető elfogadja azt a munkát, amit végzettsége, képzettsége alapján felkínálnak neki.

– Az anyagi rész – úgymond – letudva. És a felszerelés?

– Hosszú évek lemaradását nem lehet egy huszárvágással behozni. A Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program pont azt célozza, hogy tíz év alatt, hazánk teljesítőképességéhez mérten egy, a mainál erősebb honvédséget teremtsünk. Ennek haderőfejlesztési eleme a gyakorlóruha megújítása és cseréje, amely már elkezdődött, majd a repülőgép-beszerzés, a szárazföldi erők fejlesztése, a kommunikáció modernizálása – s még hosszan sorolhatnám a tételeket. Kijelenthetjük, ilyen arányú fejlesztésre több mint húsz éve nem volt példa.

– És a szövetségeseink?

– Katonáinkat, állítson bárki bármit, igen nagyra tartják a NATO-n belül. Látják ugyanis, hogy a mindennapi szolgálati, kiképzési és felkészítési feladatok ellátása mellett az évi két váltásban, külhonban szolgáló mintegy kétezer emberünk teljesítménye messze erőn felüli. Igaz, a felszerelésen van mit korszerűsíteni, de a feladatokhoz való hozzáállás, a „harci szellem”, a leleményesség, a rámenősség, a speciális ismeretek és a tudás révén a magyar honvéd kiemelkedő teljesítményt nyújt. S ezt nem én mondom, hanem azok a tábornokok és politikusok, akik rendre a megbízható magyar katonákat kérik a válságzónákba.