Belföld

Távszem-operátorok segítik majd a vakokat

A fizikai akadálymentesítés jól áll, most az igazi kihívást az informatikai társadalom rohamos fejlődése jelenti

Nagy Sándor: Nem értjük, miért nem vonnak be vak informatikusokat a weboldalak fejlesztésébe, ők már a tesztelési időszak során meg tudnák mondani, mi a probléma

Nagy-Sandor
Ne csak a fehér bot járjon receptre, hanem a korszerű segédeszközök is – sürgeti Nagy Sándor, a vakok és gyengénlátók szakmai érdekképviseletének vezetője (Fotó: Papajcsik Péter)

Nem szánalomra van szükségünk, hanem arra, hogy önálló, cselekvőképes személyként fogadjanak el minket – mondta lapunknak Nagy Sándor, a centenáriumát ünneplő Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke. Hangsúlyozta azt is: nagy segítséget jelentene a nem látók számára, ha a különböző segédeszközökhöz nem méltányossági kérelem útján kapnának támogatást a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől, hanem az eszközök bekerülnének a segédeszköz-támogatásba.

– Száz év nagy idő egy szervezet életében, mennyit változott a vak és gyengénlátó emberek élete?

– Az első világháború előtt a látók intézték a vakok segélyezését, 1918 után viszont már mi magunk szerveztük meg az életünket. A háborúból hazatért nagyszámú látássérült embert átképezték telefonközpontosnak, zongorahangolónak, kántornak, kosárfonónak, olyan foglalkozásokra tanították meg őket, amelyeket látás hiányában is végezhettek. A második világháború után az új rendszerrel is megpróbált szövetségünk együttműködni. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének komoly vezető szerepe volt, dacára annak, hogy az egészségügyi minisztérium kilences osztálya alá besorolva működhetett csak. Sokat segített a szövetség azokon az embereken, akik dolgozni szerettek volna, munkát talált számukra, emellett biztosítottuk a kultúrához való hozzáférést a székházban. Az otthonunkul szolgáló Sipeki-villa mögött felépült egy új szárny, ahol megkezdte működését a hangos- és Braille-könyvtár, a segédeszközbolt, a kultúrterem. A hangoskönyvtárban jelenleg négyezer, a Braille-könyvtárban pedig ezerháromszáz mű kölcsönözhető. Támogattuk a Homérosz Kórus működését, amelyről Kodály Zoltán is elismeréssel szólt. Működtetünk egy Braille-nyomdát, és Balatonbogláron saját üdülőnk van. Fontos mérföldkőnek számított, amikor negyven évvel ezelőtt elindult a vakvezető kutyák kiképzése, ami azért lényeges, mert egy jól kiképzett kutya segítségével a látássérült ember gyorsan, biztonságosan és pontosan tudja elérni úti célját. Ma már évente húsz segítő ebet tudunk kiképezni csepeli telepünkön.

– A jelenkor látássérült emberét teljesen más problémák foglalkoztatják, mint a néhány emberöltővel ezelőtt élőkét, elég csak a mobilizáció vagy a telekommunikáció rohamos fejlődésére gondolni. Hogyan tudja a szervezet segíteni a nem látók életét?

– 1971-ben bevezették a fogyatékossági támogatás elődjét, a vakok személyi járadékát, hogy hátrányos helyzetüket kompenzálják, a látásvesztés miatt drágább életet egyensúlyba hozzák. Olyan eszközöket kell vásárolniuk ahhoz, hogy mindennapi életüket élhessék, amelyekre egy látó embernek nincs szüksége. Manapság a beszélő eszközök tartoznak e körbe, amelyek igen drágák. Ezért például az egyszázalékos felajánlások nagy részét arra fordítjuk, hogy pályázatok útján segítsük sorstársainkat. Bár a vakok személyi járadékát felváltotta a fogyatékossági támogatás, ez korántsem olyan magas összeg, hogy minden költséget lehetne belőle fedezni, ami a hátrányos élethelyzet leküzdését segítené, ezért szükséges a szövetség további segítsége. Segédeszközöket árusító boltunkban olyan eszközöket forgalmazunk, mint a tapintható vagy beszélő óra, a beszélő vérnyomásmérő vagy a pont-írógép. Folyamatosan kutatjuk és igyekszünk beszerezni a legújabb fejlesztésű eszközöket, így sikerült például a gyengénlátókat segítő billentyűzetre ráakadnunk.

– Hány látássérült ember él ma Magyarországon?

– A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint nyolcvankétezer súlyosan látássérült ember él az országban, teljesen vak csaknem tízezer, ám a vakságot ne úgy képzeljék el az olvasók, hogy totális feketeségben élünk. A sokféle szembetegség miatt a látássérült emberek nagy része a vaksághoz közeli állapotban él, amikor a látás sérülése olyan súlyos, hogy az önálló életvitelt gátolja, és tapintó-halló életmódot követel meg. Például nagyfokú látótérszűkület esetén a látássérült előre akár még láthat is valamit, mi több, még azt is, hányas busz állt be a megállóba, de ha nem tudja a tekintetét megfelelő szögbe állítani, hasra is eshet, mert nem veszi észre a lába előtti gödröt. Nincs két egyforma látássérülés, amit a látó emberek általában nehezen értenek meg. Ezért is szervezünk iskolai érzékenyítő programokat, közintézményeknek, munkáltatóknak előadásokat, ahol igyekszünk bemutatni a mi életünket, hogyan oldjuk meg mindennapi feladatainkat.

– Hol tart ma az akadálymentesítés ügye Magyarországon?

– A fizikai akadálymentesítés területén elég jól haladunk. Természetes, hogy az ország minden pontján minden közintézményt teljes mértékben és szabályszerűen nem tudtak még akadálymentesíteni. Egy vak ember többször felkeresve egy közintézményt, illetve többször közlekedve egy olyan útvonalon, ahol nincsenek taktilis sávok, vagy nem beszélnek a jelzőlámpák, gyakorlás útján is be tudja tanulni a járást, bár nyilvánvalóan nehezebb a helyzete. Az igazi kihívást abban látjuk, hogy az informatikai társadalom fejlődése olyan rohamléptekben halad, ami számunkra szinte követhetetlen. Aggályosnak tartjuk, hogy a vak emberek kiszorulhatnak az informatikai társadalomból.

– Mire gondol pontosan?

– Minden jó szándékú ígéret megvan arra, hogy a közszolgálatú honlapokat akadálymentesítsék, biztosítva az egyenlő esélyt a hozzáféréshez a fogyatékos embereknek, ám a valóságban ez vagy nem történik meg, vagy hiányos, vagy utólag kezdik barkácsolni, ami sosem olyan tökéletes, mint egy eredetileg akadálymentesített portál. Nem értjük, miért nem vonnak be a fejlesztésekbe vak informatikusokat, akik a tesztelési időszak során meg tudnák mondani, mi a probléma egy-egy fejlesztéssel. Nagy probléma számunkra az elektronikus űrlapok kitöltése, pedig erre is van megoldás, ahogy a bankok felületei közül sem mindegyiket tudjuk használni, pedig nem e szempont alapján kellene a vak embereknek pénzintézetet választaniuk. Mindezek azért veszélyesek ránk nézve, mert az információ ma már egyre inkább áttevődik az online térbe. Ha ezt a problémát nem veszik komolyan, a vak emberek ki fognak szorulni az információszerzés és az elektronikus ügyintézés lehetőségeiből.

– A látássérültek milyen számítógépeket használnak?

– Ugyanolyan gépet használunk, mint a látók, csak telepítünk a gépre egy képernyőolvasó programot, amelynek segítségével el tudjuk „olvasni” a monitoron megjelenő írott szöveget, és felismerjük a feliratozott ábrákat. A weboldalak többsége azonban sajnos nem úgy készül, hogy képernyőolvasóval használni lehessen. Különösen nagy gondot okoznak a felirat nélküli ikonok, a Captcha-kódok, mert azokat a program nem tudja felismerni és felolvasni nekünk. Persze ezekre is lenne megoldás, csak valamiért kevés energiát fordítanak erre az üzemeltetők. Sok alkalmazást sem tudunk használni, mert a képernyőolvasó csak annyit olvas fel, hogy „gomb”, na de melyiket válasszam a gombok közül? Az alkalmazásokat úgy kellene kifejleszteni, hogy mindenki használni tudja.

– Ilyen esetekben segíthet a közeljövőben a Távszem projekt?

– Uniós forrásból hozzuk létre ezt a távoli segítségnyújtásra alkalmas fejlesztést, amelyet okostelefonra terveztek meg. Az alkalmazás segítségével a látássérült ember felhív egy operátorközpontot, létrejön egy videós kapcsolat, és a vak felhasználó az operátor segítségével „látja” a környezetét. A szolgáltatásnak számos felhasználási területe van, szinte felsorolni sem lehet, de hogy említsek egy példát: előveszek egy ruhát a szekrényből, ám nem tudom, milyen mintás, és akinek nincs drága színfelismerője, az a ruha színét sem tudja megállapítani. A fegyelmezett élet, az állandó memorizálás, hogy mi, milyen színű, hogy a csomagolás milyen terméket tartalmaz, nagyon fárasztó – egy kicsi lazaság nekünk is jár.

– Mikortól vehetik igénybe a szolgáltatást a vak emberek?

– Jelenleg a tervezése zajlik, a jövő év második felében várható a tesztelés. Az operátorokat is fel kell készíteni, hiszen ez nem lesz könnyű feladat számukra.

– Hol kelne el még segítség az állam részéről?

– Szerencsére jó a kapcsolatunk a kormányzattal, Fülöp Attila szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár és Nyitrai Zsolt kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott már fel is keresett minket a kinevezése után. E kiváló kapcsolat mentén szeretnénk, ha a jövőben is kikérnék a fogyatékosok érdekképviseleti szervének véleményét, hisz mi tudjuk a legjobban, mi a jó nekünk. Például a segédeszközökhöz ne méltányossági kérelem útján kapjanak a vakok támogatást a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől, hanem az eszközök kerüljenek be a segédeszköz-támogatásba. Aki számára indokolt, és a rehabilitációs szakorvos felír neki egy eszközt, mert attól az élete minőségileg jobb lesz, az juthasson hozzá receptre, mint például a kerekes székkel közlekedők. Ne csak a fehér botot vásárolhassuk meg receptre, hanem a beszélő vérnyomásmérőt, a gyengénlátók a digitális nagyítót, mert nagyon sok embernek volna szüksége ezekre az eszközökre. A fizikai akadálymentesítést az új beruházásoknál követeljék meg, a hangos jelzőlámpák esetében pedig olyat telepítsenek, amely csak addig működik, amíg távirányítóval működtetik, ez nem sokkal drágább. Ebből jó lenne több, mert sok konfliktusunk származott a látókkal abból, hogy a hangos lámpa egész nap működik, és zavarja őket.

– Mennyire segítőkész a magyar társadalom?

– Vegyes a kép: ahogy közöttünk is van sokféle ember, úgy a látók közt is. Sok látó spontán, önként és ügyesen segít a nem látóknak, ahogy akadnak közönyösek is, ám ők nemcsak rajtunk, másokon sem segítenek. Sokan esnek abba a hibába, hogy sajnálnak minket, pedig nem sajnálatra, szánalomra van szükségünk, hanem arra, hogy önálló, cselekvőképes személyként fogadjanak el minket, annyi segítséget nyújtsanak, amennyit kérünk, vagyis az ügyeinket szeretnénk mi intézni. Fontos, hogy a látók ne sértődjenek meg, ha nem fogadjuk el a segítséget, az elutasításnak ugyanis számos oka lehet. Ugyanakkor szeretném azt is megjegyezni, hogy az utóbbi időben elég komoly változást tapasztalunk, a társadalom szemlélete – köszönhetően a médiának is – kezd jó irányba átbillenni.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom