Támogatás az önálló orvosképzésnek

„Az orvos-, fogorvos-, gyógyszerész- és egészségügyiszakember-képzés sajátosságai és sok egyéb szempont is indokolja, hogy a képzés négy, önálló orvos-egészségtudományi szakegyetemen történjen” – írja állásfoglalásában az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) elnöksége. Ahogy arról korábban lapunk is beszámolt, Lá­zár János Miniszterelnökséget vezető miniszter még januárban vetette fel az önálló orvostudományi egyetemek szükségességét. A politikus egy lakossági fórumon beszélt arról, hogy a világszínvonalú orvosképzés vonzza a külföldi hallgatókat, ebben hatalmas gazdasági lehetőségek is rejlenek, ugyanakkor az intézmények önállósága fontos lenne a szakember-utánpótlás szempontjából is.
Erre reagálva a pécsi, a debreceni, a szegedi és a budapesti orvosegyetem rektorai közös közleményben hárították az orvosképző karok „kimetszésének” gondolatát. Kifejtették, az intézmények hagyományos értékeitől, szakmai kultúrájától és stratégiai terveitől jelentősen eltér a kiválás ötlete, elismerve, a fővárosi kampusz azt példázza, hogy az önálló képzőhely is sikeresen működhet.

Az ETT állásfoglalása szerint viszont az egyetemek versenyképessége ott dől el, hogy e képzési helyek „milyen kutatási potenciállal rendelkeznek”. A jelentős kutatóiskolák teremtik meg ugyanis azt a környezetet, amely tehetséges oktatókat és hallgatókat akár külföldről is képes magához vonzani.

Az orvos-, fogorvos-, gyógyszerészképzés, valamint az egészségügyi felsőoktatás négy legfontosabb magyarországi intézményét a kilencvenes években vonták össze más egyetemekkel. A tanács szerint az akkori, hivatalos szakmai indoklás, hogy „egyetem csak több tudományterületen működhet”, valójában inkább politikai megfontolásokat takart. „Nem vették figyelembe azokat a tényeket, hogy számos világhírű szakintézmény folytat igen magas színvonalú orvosképzést, és hogy a tudomány fejlődésének következményeképp több országban épp az integrációval ellentétes folyamatok indultak be – vagyis nem egy helyen a nagy egyetemek orvoskarait leválasztották, ezzel külön orvos- és egészségtudományi szakoktatói helyeket létrehozva, pél­dául Ausztriában” – olvasható az állásfoglalásban. Hozzáfűzik, az elméleti orvostudománynak elsősorban a klinikai orvostudományhoz kell kötődnie, az orvosképzés a klinikai és elméleti kutatások összhangján alapul – az orvosképző szakegyetem pedig éppen ezt valósítja meg.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a lapunknak adott interjúban a minap arról beszélt, természetes, hogy a nyugati béreknek komoly az elszívó erejük, viszont középtávon a megoldás mégiscsak az lehet, ha egyre több, akár kétszer ennyi orvost képeznének itthon. Úgy fogalmazott, ehhez megvan a szükséges szellemi és egyéb kapacitás, így „ebben a logikában érdemes gondolkodni”.

---

Zombor: Egy nagy intézmény kellene

„Ahogy annak idején a felsőoktatási integrációnak is megvoltak a jól megmagyarázható okai, úgy jelenleg is szólnak érvek az önálló orvosegyetemek mellett” – fejtette ki Zombor Gábor álláspontját a témában. Az egészségügyi államtitkár szerint azonban egy nagy orvosegyetemre lenne szükség, egységes képzési rendszerrel, kutatási irányítással és azonos elvek alapján működő klinikai központokkal. Úgy fogalmazott, a hazai orvosképzés fejlesztése stratégiai cél, hiszen az „olyan kincs, amely ritkán adatik” a világban folyó felsőoktatási rendszerben. Kijelentette azt is, a felsőoktatási szakemberek, rektorok, kormányzati szereplők bevonásával az orvoskarok kiválásának kérdése „nemsokára eldől”.