Tájékoztató kampány indul a csokról

Az egyesület tájékoztató kampányt indít, a tapasztalatok alapján pedig szeptemberre csomagot állít össze arról, milyen finomításokat igényel a csok.Kardosné Gyurkó Katalin: Összefügg a családcentrikus politika és a gyermekszám növekedése (Fotó: Kocsis Zoltán)

– Jövőre lesz harminc éve, hogy megalakult a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE), áprilisban pedig hat év után új vezetőt választottak, Székely Hajnalkát váltotta az elnöki székben. Tiszta lappal indult, vagy továbbhalad az elődje által szabott úton?

– Valóban, csaknem három évtizede működik a NOE, hetvenezer tagunk van, ami kétszázhatvan helyi szervezetet, összesen tizennégyezer tagcsaládot jelent. A tavaszi tisztújítás során az elnökségnek szinte a fele kicserélődött, így tényleges megújulásról beszélhetünk. Korábban inkább szakértői szerepet képviselt a NOE, vagyis szinte azonnal reagáltunk minden, családokat érintő intézkedésre. Mi a tagság felé jobban közelítő, megfontoltabb vezetést képzelünk el. Fontos, hogy minden egyes tagunk átélje a közösségi élményt és kötődjön az egyesülethez, hiszen ez az elkötelezettség tesz minket erőssé. A szakértői munkát is inkább ebbe az irányba terelnénk, hiszen minél jobban ismerjük a tagcsaládjainkat, annál jobban tudjuk képviselni az érdekeiket a különböző fórumokon.

– A visszajelzések alapján váltott szemléletet az elnökség, vagy inkább saját elképzelésről van szó?

– Végiglátogattam hat régióközpontot, sokat beszélgettem a tagokkal, és az egyesületi vezetőkkel is megvitattuk, melyek az új igények, a tagság által megfogalmazott elvárások. Ha egy egyesület vagy akár bármelyikünk életében változás történik, az mindig egy lehetőség, kegyelmi időszak. Ráadásul egy olyan nagy szervezet esetében, mint a NOE, nem teheti meg a vezető, hogy a saját víziói után megy, aztán amikor hátranéz, csak kapkodja a fejét, hogy hol vannak a többiek. Az új irányt tehát közösen alakítottuk ki, hiszen alapvető elvárásként megfogalmazódott: szükség van a közösségi élményre, az érzetre, hogy jó ide tartozni.

– Talán 1987-ben az első civil szervezetek között volt a NOE, az azóta eltelt időben pedig szinte észrevétlenül lett a családok országos érdekvédője. Kijelenthető, hogy az ország mindenkori vezetése számára mára megkerülhetetlen a szervezet?

– Alázatos ember vagyok, ezért nem mondanám azt, hogy a NOE megkerülhetetlen. Ellenben tény, hogy a családok többsége tagja az egyesületnek, vagyis bármilyen őket érintő intézkedés véleményezéséhez van hetvenezer szakértőnk. A kormánnyal jelenleg élő és jó a kapcsolatunk, a teljes képhez pedig az is hozzátartozik, hogy a családokat elfogadó és támogató közegben élünk. Sok pozitív változás zajlott az elmúlt években, ami nemcsak az egyesület, hanem a szülők életét is megkönnyíti, így teljesen természetes, hogy segítjük és támogatjuk a kormány ez irányú politikáját. Emellett természetesen rámutatunk azokra a hiányosságokra, területekre, amelyek még finomhangolást igényelnek.

– Említette az elmúlt évek családpolitikai intézkedéseit, a családok otthonteremtési kedvezménye (csok) lassan féléves lesz. Az eltelt idő alatt kapott hideget-meleget, annak idején azonban éppen az egyesület fogalmazta meg, hogy az egyik legnagyobb probléma a szülőknek a lakhatás megoldása. Hogyan értékeli az intézkedést?

– A csok egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem tesz különbséget az egy-, két- vagy háromgyermekes családok, illetve a gyermektelen házaspárok között, a kedvezménnyel bárki élhet. Ami általános tapasztalat a tagjaink visszajelzései alapján, hogy mivel több változtatáson és finomításon esett át a kedvezmény, az érdeklődők sokszor tájékozatlanok, bizonytalanok a lehetőségeiket ille­tően. Szintén probléma, hogy a bankok nem úgy állnak a csokhoz, ahogy kellene. Kaptunk olyan észrevételeket fiatal pároktól, hogy a pénzintézet nem egyszer inkább a saját termékét akarta eladni. Arra is volt példa, hogy egy érdeklődő család ugyanazokat a kérdéseket elküldte több banknak is, és mindenhonnan más válaszokat kapott. Mivel rengetegen érdeklődnek iránta, ezeket az anomáliákat mindenképpen rendezni kellene. Éppen ezért a NOE tájékoztató kampányt indít, elsőként négy településre látogatunk el az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egy képviselőjével, az egyesület jogászával és Lezsák Sándorral, az Országgyűlés alelnökével. A tapasztalatok alapján pedig szeptemberre összeállítunk egy csomagot arról, milyen finomításokat igényel a csok.

– Mi a tapasztalata egyébként, sok család élne a lehetőséggel?

– A magyar emberekre jellemző, hogy szeretnek jól sáfárkodni, a legtöbbet kihozni a lehetőségeikből, de egy nagycsalád, ahol a gyerekek már kamaszodnak, nehezebben mozdul ki a megszokott környezetéből, jobban átgondolja a költözést. Akinek viszont kisebb gyermeke van, aki még nem illeszkedett be például egy iskolai közösségbe, szívesebben költözik akár az ország egyik végéből a másikba is. Összességében viszont a csok hatalmas lehetőség a családoknak, ami a hiteligénylések és az építőipari engedélyek számából is látható. A csok előtt bevezettek már egy lakásbővítésre, vásárlásra igényelhető támogatást, amit eddig hatezer család igényelt. Természetesen minden gyermeket vállaló házaspár nem tud élni a kedvezményekkel, de aki teheti, annak kiváló lehetőség.

– A kormánynak szintén nagy vállalása a bölcsődei és óvodai férőhelyek bővítése, ami összefügg a kisgyermekes anyák részmunkaidős foglalkoztatásával is. Hogyan látja, igénylik a magyar édesanyák, hogy az újszülött féléves kora után visszatérjenek dolgozni?

– Korábban a NOE azon az állásponton volt, hogy a gyermeknek az a legjobb, ha az édesanyja hároméves koráig otthon van vele. Én most is így gondolom, de természetesen, ha valaki nem ezt igényli, akkor meg kell teremteni számára a lehetőséget, hogy munkát vállalhasson. Ami tapasztalható, hogy gyermekvállalás után az édesanyák megváltoznak, aki korábban például egy multinál dolgozott napi nyolc-tíz órát, az szülés után már nem vágyik vissza ilyen környezetbe, inkább nyugodtabb, rugalmasabb munkát vállalna, ennek érdekében pedig akár még szakmát is hajlandó váltani. Van, aki korábban közgazdászként dolgozott, az első gyermeke után viszont elvégzett egy tanfolyamot és manikűrös lett. Úgy érzem, hogy ha valaki szülés után szeretne visszatérni a munkaerőpiacra, meg tudja találni az elképzelésének megfelelő munkakört. Természetesen eltérő a helyzet a nagyobb városokban és vidéken, van, ahol szűkebb spektrumú a lehetőséghalmaz, vagyis a kérdés összetett. Viszont ha valaki elindul dolgozni, akkor nagy eséllyel munkát is talál.

– Időről időre láthatók a Központi Statisztikai Hivatal adataiból, hogy kis mértékben ugyan, de emelkednek a születésszámok, nő a házasságkötések aránya. Van kimutatható kapcsolat az eredmények és a családcentrikusabb politika között?

– Biztosan van összefüggés. Ahogyan azonnal érződik a családokon az is, ha valami negatívan hat. A családokat 2002 és 2008 között rengeteg negatívum érte, nem volt idilli a helyzet, sok házasság is tönkrement. Aki 2005-ben tíz-tizenöt éves volt, most alapít családot. Ha azt látta a gyermekkorában, hogy a szülei alig jöttek ki a pénzből és belerokkantak abba, hogy nagycsaládot alapítottak, az most fél és – joggal – azt gondolja, hogy nem akarja ugyanezt. Ezért kellenek a jó példák, amelyek alapján ez a generáció egy idő után azt mondhatja, hogy igen, bele merek vágni. Hatalmas szükség volt az elmúlt években elindított programokra, intézkedésekre, de nem lehet úgy hozzáállni, hogy akkor holnaptól mindenki ezekhez igazodjon, és vállaljon legalább három gyermeket. Az embereknek vannak saját korlátaik, amelyeket egyesével kell átlépni, ez pedig nem a kormányok hatásköre. A vezetőknek a lehetőségeket kellett megteremteni, de nagy a felelősségük a civil szervezeteknek, a médiának és a szülőknek is.

– Az Emmi szlogenje, hogy családbarát országot akar építeni. Mit jelent ez a fogalom?

– Szerencsés helyzetben vagyok, sok jó ember vesz körül, többnyire pozitív tapasztalatom van arról, hogyan reagálnak az emberek a nagycsaládra. Persze, még mindig rácsodálkoznak arra, amikor heten szállunk ki az autóból és még a „csomagtartóban is gyerek van”. Az emberek segítőkészek, ez a tapasztalatom, bárki bármit mond. A társadalom szilárd alapját az erős családok adják, mert minden viharnak ellenállnak, stabilak. A családbarát szó számomra azt jelenti, hogy „szeretünk titeket” és ahol tudunk, segítséget nyújtunk ahhoz, hogy családhoz méltó, biztonságos életet éljetek és megerősödjetek.