Belföld
„Szuverenitásunk nem oldódhat fel”
Erdő Péter: A katolikus egyház saját jogrendje szakrális fegyelmi rendszer
Alkotmányunk jelentősége egykor és ma címmel rendeztek tegnap konferenciát Esztergomban. Az MTI beszámolója szerint Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára hangsúlyozta: Magyarország szuverenitása nem oldódhat fel teljes egészében az uniós jogrendben, jogi berendezkedésünk elsődleges referenciapontja az alaptörvény.
Az alaptörvény rögzíti, hogy a nemzetközi jog hazai érvényesülésének alapja és háttere is a nemzeti szuverenitás. A nemzetközi szerződések érvényessége és alkalmazhatósága az alaptörvényen alapul, és az állami szuverenitás szempontjából legfontosabb döntéseket csak mi, magunk hozhatjuk meg – fogalmazott az államtitkár. Szólt arról is, hogy az alaptörvény szellemiségében tudatosan és vállaltan épít a történelmi alkotmányfejlődés vívmányaira és nemzeti identitásuk közös értékeire. Mindemellett modern, 21. századi alkotmány, amely tudatában van a globális kihívásoknak, és adekvát megoldásokat kíván adni azokra.
Völner kifejtette: az organikus alkotmányfejlődésre épülő szemlélet egyáltalán nem tekinthető egyedinek az európai alkotmányok sorában. Azok az alkotmányok, amelyek tételesen tartalmazzák a történeti hagyományokra hivatkozást, elsősorban a nemzeti szuverenitás és a területi autonómia körében utalnak rá, mint például a német, a spanyol vagy a francia alkotmány. A másik modell legitimációs eszközként hivatkozik a történeti örökségre, illetve a nemzeti hagyományokra. Ez a megoldás található a visegrádi négyek alkotmányaiban.
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek Kodifikáció és legitimáció az egyházban című előadásában kiemelte: „a katolikus egyház saját jogrendje szakrális jellegű fegyelmi rendszer, amelynek írásba foglalása a történelem során különböző lépésekben és műfajokban történt, hivatalosan pedig csak 1917-ben foglalták össze és hirdették ki”. Ismertetése szerint a kánonjog első kodifikációja idején a törvényhozó célja nem új jogrendszer alkotása volt, hanem a már létező jog gyakorlatias és világos szerkezetű összefoglalása. X. Szent Pius pápa 1904-ben rendelkezett arról, hogy az egyház addig kiadott törvényeit világos rendbe foglalva gyűjtsék egybe, hagyják el, amit már hatályon kívül helyeztek, vagy ami kiment a szokásból, illetve bizonyos szabályokat alkalmazzanak a kor körülményeihez – mondta Erdő Péter.
Kukorelli István volt alkotmánybíró előadásában kiemelte: az alkotmánybíráskodási igény Magyarországon későn fogalmazódott meg, a kommunista diktatúra idején a hatalom egységességének elve kizárta a létrejöttét. Az alkotmánybíráskodásnak a politikai közgondolkodásban sincs sok előzménye. Az első mű Kossuth Lajos 1851-ben írt alkotmánytervezete volt, amelyben javasolja, hogy „állíttassék fel alkotmányőrszék”. A következő nagy gondolkodó, aki fölvetette az alkotmánybíróság intézményét, Bibó István volt 1956-ban, aki szerint „nem létezhet párt, amely az alkotmányosság klasszikus alapértékeit nem fogadja el”.
Az alaptörvény rögzíti, hogy a nemzetközi jog hazai érvényesülésének alapja és háttere is a nemzeti szuverenitás. A nemzetközi szerződések érvényessége és alkalmazhatósága az alaptörvényen alapul, és az állami szuverenitás szempontjából legfontosabb döntéseket csak mi, magunk hozhatjuk meg – fogalmazott az államtitkár. Szólt arról is, hogy az alaptörvény szellemiségében tudatosan és vállaltan épít a történelmi alkotmányfejlődés vívmányaira és nemzeti identitásuk közös értékeire. Mindemellett modern, 21. századi alkotmány, amely tudatában van a globális kihívásoknak, és adekvát megoldásokat kíván adni azokra.
Völner kifejtette: az organikus alkotmányfejlődésre épülő szemlélet egyáltalán nem tekinthető egyedinek az európai alkotmányok sorában. Azok az alkotmányok, amelyek tételesen tartalmazzák a történeti hagyományokra hivatkozást, elsősorban a nemzeti szuverenitás és a területi autonómia körében utalnak rá, mint például a német, a spanyol vagy a francia alkotmány. A másik modell legitimációs eszközként hivatkozik a történeti örökségre, illetve a nemzeti hagyományokra. Ez a megoldás található a visegrádi négyek alkotmányaiban.
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek Kodifikáció és legitimáció az egyházban című előadásában kiemelte: „a katolikus egyház saját jogrendje szakrális jellegű fegyelmi rendszer, amelynek írásba foglalása a történelem során különböző lépésekben és műfajokban történt, hivatalosan pedig csak 1917-ben foglalták össze és hirdették ki”. Ismertetése szerint a kánonjog első kodifikációja idején a törvényhozó célja nem új jogrendszer alkotása volt, hanem a már létező jog gyakorlatias és világos szerkezetű összefoglalása. X. Szent Pius pápa 1904-ben rendelkezett arról, hogy az egyház addig kiadott törvényeit világos rendbe foglalva gyűjtsék egybe, hagyják el, amit már hatályon kívül helyeztek, vagy ami kiment a szokásból, illetve bizonyos szabályokat alkalmazzanak a kor körülményeihez – mondta Erdő Péter.
Kukorelli István volt alkotmánybíró előadásában kiemelte: az alkotmánybíráskodási igény Magyarországon későn fogalmazódott meg, a kommunista diktatúra idején a hatalom egységességének elve kizárta a létrejöttét. Az alkotmánybíráskodásnak a politikai közgondolkodásban sincs sok előzménye. Az első mű Kossuth Lajos 1851-ben írt alkotmánytervezete volt, amelyben javasolja, hogy „állíttassék fel alkotmányőrszék”. A következő nagy gondolkodó, aki fölvetette az alkotmánybíróság intézményét, Bibó István volt 1956-ban, aki szerint „nem létezhet párt, amely az alkotmányosság klasszikus alapértékeit nem fogadja el”.