Belföld
Szükség van a hazai védelemiparra
Zsitnyányi Attila: Kormányzati segítség nélkül sokszor nem is lehet, vagy nagyon nehéz eladni a termékeinket külföldön
A Gamma Műszaki Zrt. vezérigazgatója és a Magyar Védelemiipari Szövetség elnöke beszélt arról is, ma már senki számára sem kérdés, hogy szükség van hazai együttműködésre a cégek mellett az iparág és az állami szereplők között is.
– A sajtóban olvasható volt, hogy a brazíliai LAAD 2015 kiállításon hazánk nemzeti pavilonnal képviseltette magát. Újra dübörög a magyar védelemi ipar?
– A Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH), a Külgazdasági és Külügyminisztérium szakmai irányítása alá tartozó vállalatként, a magyar védelmi ipar teljes vertikumát átfogva segíti elő az exporttörekvéseinket. A rendezvényen nagy sikere volt az MNKH közreműködésével létrejött 2015-ös Magyar Védelmi Ipari Katalógusnak és a cégek előadásait, prospektusait, videóit tartalmazó pendrive-nak is. Az ehhez hasonló nagy nemzetközi védelmi ipari kiállításokon nemcsak a cégeknek, hanem az országnak is fontos a megjelenés, hiszen jelenlétével nyilváníthatja ki azt, hogy folyamatosan a védelmi ipar szereplői között kíván lenni, amely elengedhetetlen előfeltétele ezen a szűk piacon történő érdekérvényesítéshez.
– Érezhető-e a korábban meghirdetett hadfelszerelési, azaz Hadik-terv hatása a magyar védelmi iparban?
– Sajnos nem érezhető. A Hadik-terv nem jelent meg végül, és az elképzelt védelmi ipari stratégia és a gazdaságbiztonságról szóló törvény is a fiókban maradt. A Nemzetgazdasági Minisztérium égisze alatt 2012 januárjában véglegesített védelmi és biztonsági iparra kidolgozott szakágazati stratégia tervezete jól összefoglalta a területi problémákat, lehetőségeket és szükséges lépéseket. Jelenleg egy új tervezet készül, reméljük, ezt már elfogadják.
– Mi lenne a cél?
– A stratégia alapvető célja egy erősen specializált, high-tech színvonalú, exportorientált védelmi és biztonsági ipar létrehozása. A cél megvalósítása érdekében vissza kell állítani az állam stratégiai pozícióját, elsősorban integrátorként, arra a ma még meglévő és profilgazda hazai tulajdonú technológiai bázisra koncentrálva, amelyre mindez építhető. A szűkös költségvetési források még indokoltabbá teszik, hogy stabil, jogszabályok által garantált költségvetési háttér legyen.
– Rendel itthonról a hadsereg?
– Az elmúlt években a Magyar Honvédség megrendelései a hazai védelmi ipari vállalkozások számára gyakorlatilag megszűntek. Ebben szerepet játszott a nehéz gazdasági helyzet, de legalább olyan mértékben a nem megfelelő hozzáállás is. Ez tavaly jó irányba változott, minimális mértékű beszerzések elindultak. A Belügyminisztériumnál (BM) jobb volt a helyzet, itt voltak megrendelések, és figyeltek arra is, hogy ha már vásárolni kell, akkor elsősorban hazai termékeket szerezzenek be. A következő évek egyik jelentős programja lehet a hazai tűzoltóautó-gyártás újraindítása a BM Heros vezetésével. Az állam támogatja a kiállításokon történő megjelenéseket, de e mellett az exportsikerek eléréséhez az is szükséges, hogy a hazai felhasználók is magyar termékeket vásároljanak. Nem szégyen az sem, ha külföldi példákból tanulunk.
– Azaz?
– Amikor valamilyen beszerzésre készülnek, először megvizsgálják, hogy az adott termékből, szolgáltatásból van-e hazai? Ha nincs, akkor kérdés, lehetne-e saját erőből? Ha nem, felvetődik, tudunk-e licenceket vásárolni? Ha ez sem járható út, akkor jön a kooperáció. És ha ez sem lehetséges, következik a külföldről való vásárlás. Így működik az Egyesült Államok – és így szeretne Európa. Általában a beszerzések terén Nyugaton e végső fázisig nem jutnak el. Helyette sorra jelennek meg a vegyes vállalatok, vegyes tulajdonú üzemek. Lévén, ha egy állam kooperációt kezdeményez külföldi partnerrel, aki a technológiát behozza, akkor előbb-utóbb elindul a termékfejlesztés, létrejönnek mérnökcsapatok, kialakul a tudásbázis, s megszületnek saját új termékek, amelyeket eladhatnak külföldre is.
– Nem idealisztikusak ezek az elképzelések – pont a haditechnika vonalán?
– A sikeres országok így csinálják. Természetesen minden felelősen gondolkodó ország a saját hadiiparát védi, próbálja külföldi rendelésekhez juttatni.
– Miként áll a Gamma által gyártott páncélozott jármű ügye?
– Négy éve készült el a Komondor ABV felderítő jármű prototípusa. Már a fejlesztés kezdetén megfogalmazódott az az elképzelés, hogy ne csupán egy járművet, hanem egy egész járműcsaládot hozzunk létre. Az erőfeszítések eredményeként tavaly megépült az RDO–3921 független felfüggesztésű, négyszer négyes kerékképletű jármű, valamint a hatszor hatos kerékképletű többcélú bázisjármű, technikai mentő-vontató félplatós harcjármű változatban. Az ősszel tervezünk egy sajtóeseményt, ahol bemutatjuk az eddig elért eredményeinket. Az elsőként megépült prototípust az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. különleges igényeinek megfelelő átalakítása után értékesítettük.
– A szövetség vezetőjeként lát olyan „slágerterméket” a magyar hadiiparban, mint anno 1970–90 között volt például a híradástechnika?
– Az egyik legsikeresebb hazai fejlesztésű védelmi ipari exporttermék a Pro Pátria radarja lett az elmúlt években.
– Melyek a fő célországok, ahol jelen vagyunk – s miféle termék-csoportokkal?
– Önálló termékként vegyivédelmi eszközökkel, fegyverekkel és fegyvertartozékokkal érünk még el sikereket Európában és a Közel-Keleten.
– Van-e valamiféle negatív hatása annak, hogy leépült a honvédségi fejlesztésekkel foglalkozó technológiai hivatal?
– Azt gondolom, már most is érezhető a hiánya, egy ilyen szervezet léte kulcskérdés a védelmi ipar vagy akár a hadsereg technikai fejlesztésében. A Honvédelmi Minisztérium számára ez volt és lehetne újra az a szervezet, amely megfelelő szakembergárdával rendelkezett, a nyelvtudásnak és szakmai felkészültségnek köszönhetően részt tudna venni a külföldi rendezvényeken, ahol be tudná mutatni a magyar termékeket, és műszaki információkat is szerezhetne más gyártók legújabb termékeiről.
– És most?
– Jelen helyzetben a tudomány, az ipar és a védelem kapcsolati rendszere egységes rendezőelv nélküli dimenzióban lebeg. Ahhoz, hogy ez változzon, a célok összehangolására lesz szükség. Továbbá jól képzett szakemberekre, „mérnök-katonákra”. Ma már nagyon kevesen képviselik a „szakmákat”. Ezeket a szakembereket kellene integrálni ismét, s a fenti célok elérése érdekében létre kellene hozni egy hatékonyan működő szervezetet. Ez a szervezet nagyon fontos szerepet játszana abban, hogy a hazai ipart és tudományt értékteremtő módon bekapcsolja a Magyar Honvédség haditechnikai modernizálási folyamatába, és hasonló módon lehetőséget teremtene a nemzetközi együttműködésre is. Ide kívánkozik, a külföldről beszerzett eszközök jelentős része csak első ránézésre tűnik olcsóbbnak. Az itthoni fejlesztés, illetve gyártás esetén nemcsak a munkahelyek, adóbevételek tekintetében kedvezőbb a helyzet, hanem a technikai kiszolgálás, szervizelés szempontjából is.
– A régi hazai hadiipari „óriások” közül mennyi él még?
– A tradicionálisan vett magyar hadiipar, azaz a Magyar Optikai Művek, a Távközlési Kutatóintézet, a Finommechanikai Vállalat, a Fegyver- és Gázkészülékgyár, a Mechanikai Laboratórium jelentős része mára leépült, azonban az itt dolgozó mérnökök, kutatók lépést tartottak a technológiai fejlődéssel. Így adott az a szakembergárda, akikre egy átgondolt haditechnikai korszerűsítési stratégia biztonsággal alapozható.