Szövetségbe kényszerülhet a baloldal

Mivel a parlamenti többséget birtokló Fidesz–KDNP-frakciószövetség egyhangúlag támogatta, hogy Áder János legyen ismét a kormánypárti képviselőcsoportok jelöltje az államfői posztra, Majtényi László jelölése csupán szimbolikus jelentőséggel bír, nincs politikai tétje. Ezért a március 13-i államfőválasztásnak az esélytelenek nyugalmával nekifutó Majtényi személyében gyorsan meg tudtak állapodni a balliberális pártok, az egzisztenciákat évekre eldöntő, és így nagy politikai téttel bíró közös választási indulásról azonban, úgy tűnik, zsákutcába futottak a tárgyalások – mondta lapunknak Deák Dániel, a Nézőpont Intézet elemzője. Hozzáfűzte, Botka László az LMP mellett a DK-val is látványos vitába keveredett. Ez a politológus szerint azért különösen meglepő, mert a DK eddig az MSZP poten­ciális szövetségesének számított, hiszen Molnár Gyula pártelnök még néhány hónapja is a Gyurcsány Ferenccel történő szövetségkötésről beszélt. A mostani pálfordulás mögött feltételezhetően az áll, hogy Botka László a Gyurcsánnyal történő látványos szakítástól gyors népszerűségnövekedést remél, hasonlóan a német példához, ahol Martin Schulz megjelenése adott lökést a szociáldemokraták támogatottságának. Ez a taktika azonban számos kockázatot hordoz magában, ráadásul hiteltelenítheti ezt a törekvést, hogy míg például Martin Schulz a német belpolitikában szinte érintetlennek számít, addig Botka László országgyűlési képviselőként 2010 előtt minden népszerűtlen intézkedését megszavazta Gyurcsány Ferencnek és az őszödi beszédet követő bizalmi szavazáson is támogatta – mutatott rá az elemző.

Az MSZP támogatottsága kevés az önálló kormányváltáshoz, Botka László megjelenésével pedig nem növekedett a párt népszerűsége, így, ha nem következik be rövid időn belül a remélt fordulat, akkor szövetséget kell kötnie a többi baloldali párttal, tehát a másodiknak számító DK-val is. Ennek első számú feltétele pedig várhatóan az lesz, hogy ne Botka László legyen a közös miniszterelnök-jelölt, hiszen ilyen forgatókönyvet egyik baloldali párt sem támogatna – vélekedett a politológus. Szerinte ezért Gyurcsány részéről a legjobb taktika a kivárás és a visszafogott politizálás lehet, amelyet „a hétvégi kongresszuson is láthattunk tőle”, ellenkező esetben, ha újra éles vitát provokálna ki, akkor azzal csak Botkát erősítené. Ráadásul Gyurcsány jól emlékszik rá, hogy 2014 előtt is hasonló módon próbálták kikosarazni, kevés sikerrel. Tudja, hogy igenis van egy jelentős választói igény a baloldalon az indulására.

Szintén fejfájást okoz a baloldali pártoknak a Momentum megjelenése, amely rájuk jelenti a legnagyobb veszélyt. A megjelenésében és üzeneteiben az egykori SZDSZ-re és a 2010 körüli LMP-re emlékeztető politikai csoportosulás mögött jól láthatóan azok a balliberális értelmiségiek állnak, akiknek a múltban számos politikai törekvésük – Bajnai visszahozása, Milla, Tanítanék Mozgalom – kudarcba fulladt – emlékeztetett az elemző. Mint folytatta, ez a jól behatárolható balliberális kör haragszik az LMP-re amiatt, hogy 2014-ben nem lépett be az MSZP–SZDSZ-koalíció egykori szavazóinak visszacsábításával próbálkozó összefogásba. Ezért most létrehoznak egy új LMP-t Momentum néven, amely 2018-ban a zöldpárt szavazói-nak megszólítása után már hajlandó lenne összefogni a többi balliberális párttal – valószínűsítette a politológus. Megjegyezte: az LMP viszont a paksi bővítés kapcsán kezdeményezett népszavazással próbálja az új politikai ala- kulat vitorlájából kifogni a szelet.

Az elmúlt időszak legnagyobb vesztese a Jobbik, amely szinte eltűnt a hazai politikai közbeszédből és láthatóan nem tud mit kezdeni a „néppártosodási stratégia” kudarcával. Árulkodó jel a párton belüli gondokra, hogy míg az egykor szebb napokat is megélt balliberális politikai közösség is ki tudott állítani egy államfőjelöltet, addig a Jobbik 2009-cel és 2012-vel ellentétben ma már erre sem képes. Ennek szimbolikusan nagy jelentősége lenne, hiszen egy elviekben a kormányzásra készülő párt számára a potenciális államfő megnevezése fontos mérföldkőnek számít – tette hozzá a politológus.