Belföld
Szolidaritásunk valódi forrása Jézus áldozata
Osztie Zoltán: Nem élhetünk elefántcsonttoronyban, elképzelhetetlen, hogy az élet bármely szegmensétől elhatárolódjunk
– Mire emlékeznek most a hívek?
– Ahogy a liturgiában elhangzik: íme, hitünk szent titka. Jézus Krisztus feláldozta magát értünk, ez jelenik meg az Oltáriszentségben. Ennek tiszteletét nem az egyház találta ki, hanem maga a Megváltó rendelte el. Fontosak az objektív jelek. A kenyér a mindennapi táplálékot mutatja, a mögötte lévő titok szerint Jézusból táplálkozik az egyház, illetve az emberiség, hiszen ő a testét adta valamennyi emberért. A bor, illetve a vér pedig az öröm jele, amelyben, ahogy a bánatunkban, szenvedésünkben is, osztozik velünk Krisztus. Amikor szolidaritásról beszélünk, az ebből a csodából fakad.
– A tavasz kiteljesedésére is utaló ünnep ez, immár évszázadok óta virágdíszítésekkel, körmenettel. Ezúttal hogyan zajlik ez a belvárosban?
– A két világháború közötti hagyományt újítottuk fel még 2003-ban, azóta, kisebb megszakításokkal, ilyenkor több templom érintésével tartjuk meg látványos, ünnepi körmenetünket. Ezúttal, mivel a főplébánia feltárási és felújítási munkálatai még tartanak, négy másik helyszín lesz. Az Egyetem téritől indulunk a Szent Mihály-templomhoz, majd a Váci utcán át a Szervita térig, végül a Ferenciek téri ferenceseknél lesz a záró szertartás. Mindez kifejezi e templomok hívő közösségének és papságának egységét.
– Említette a főplébániát. Mikor nyílik meg újra?
– Augusztus 14-én áldja meg Erdő Péter bíboros templomunkat, azt követően lehet ismét látogatni.
– Visszatérve a szolidaritás kérdésére, hogyan jelenik meg ma ez egy keresztény életében?
– Fontos tisztázni, a hívő ember is a társadalom teljes jogú tagja, az egyház együtt küzd, szellemi és anyagi értelemben is akár, mindenkivel. A napokban zajlik a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének országjáró fóruma, tizenhat témában fejtjük ki véleményünket, szakértők és politikusok közreműködésével. Nem élhetünk elefántcsonttoronyban, elképzelhetetlen, hogy az élet bármely szegmensétől elhatárolódjunk. Sorskérdés például a népvándorlás ügye. Ferenc pápa természetesen hangoztatja az általános elvet, hogy segíteni kell a háborúk elől menekülőket, a rászorulókat. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy valamennyi érintett a nagyhatalmak játékszere, akiket eszközként használnak fel, hogy aláássák a keresztény Európát, annak lényegét. Értékeink, társadalmunk védelme közös érdek. Fel kell tennünk a kérdést: mi lesz a gyermekekkel? Elképesztő manipuláció folyik egyébként, amelynek legdurvább eleme Brüsszel legújabb, teljesen abszurd, a menekülteket pénzben mérő javaslata. Ez már a gonoszság természetére utal, amely teljesen elrugaszkodott a valóságtól.