Szobrot kapott IV. Károly

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédében – az MTI szerint – felidézte, a kommunista történelemszemlélet hazájukhoz hű, nemzetükért felelősséget vállaló személyeket tüntetett fel negatív színben vagy ellenségként, s helyükre a megszállókat kritikátlanul kiszolgálókat állította példaképül. Az 1945 utáni rendszer szemében szálka volt minden alkotás, ami ideológiájuknak nem felelt meg. Így mindazon szobrok és emlékművek sorsa megpecsételődött, amelyek az elszakított területekre emlékeztettek, a ’19-es kommün áldozatainak állítottak emléket vagy a történelmi Magyarország vezetőihez voltak köthetők. A Habsburg-szobrokat az elsők között távolították el helyükről.

Balog szerint szerencsésebb lett volna ugyan rögtön a király boldoggá avatásakor felállítani a szobrát, ám megkoronázásának századik évfordulóján mindenképpen méltó, hogy ezt az adósságot leróják. Károly király volt az egyetlen uralkodó, aki őszintén akarta a békét, és minden kockázatot vállalva tett is érte, mégpedig rögtön trónra lépését követően, akkor, amikor a Monarchia csapatai még előnyösebb helyzetben voltak. Megértésre azonban sem a szövetségesnél, sem az ellenségnél nem talált, sőt még saját környezetéből is elárulták. Egyenes jellemű katonaember volt, híján minden fondorlatnak – mondta IV. Ká­rolyról a humánminiszter.

Az avatáson részt vett Schmidt Mária, történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója és Habsburg György, az uralkodó unokája is.