Belföld
Szlovén rádió önálló műsorokkal
„Hosszú távon fenntarthatóvá, tervezhető működésűvé váltak intézményeink”
– A hírek szerint bővült a szlovén rádió hatóköre – ez már a több támogatásnak tudható be?
– Nemcsak a hatóköre nőtt, de a műsoridő is. Korábban hetente nyolc, most naponta négy órát hallgathat bennünket a közönség. Szentgotthárdon és környékén a 106,6, míg a felsőszölnöki átjátszó segítségével itthon és Szlovéniában a 97,7 MHz-en lehet bennünket elérni.
– Mekkora lehet a hallgatóság?
– Magyarországon a legutóbbi népszámlálás szerint háromezren vallották magukat szlovén nemzetiségűnek, de mi úgy gondoljuk, ötezren lehetünk. E körből legtöbben a Rába-vidéken élnek, de sok honfitársunk akad Mosonmagyaróváron és Budapesten is. Mint bármelyik nemzetiségnek, nekünk is rendkívül fontos a kultúra és az oktatás mint a megmaradás két fő alappillére. Többek között ezért is fektetünk nagy súlyt az önálló, művészeti, zenei és riportjellegű műsorokra, amelyek a mindennapi életet mutatják be. Ide kívánkozik, a rádió egyik markáns küldetése a sajátos Rába-vidéki nyelvjárás megőrzése.
– Azaz csak ezen a tájszóláson szól a műsor?
– Dehogy. Az irodalmi szlovén éppúgy szerepet kap benne. Mind a kettő szükséges és egyaránt fontos a kultúra és az identitás megőrzéséért.
– Mennyibe kerül a stúdió és az adó fenntartása?
– Negyvenmillió forintba. Ennek eddig durván a felét kaptuk meg, a többire pályázni kellett. Az új helyzet rendkívül nagy előrelépés.
– Mennyi intézményt tart fönt az önkormányzat?
– Egyrészt itt a rádió, emellett működik Felsőszölnökön a tájházunk, és két két tannyelvű nyolcosztályos iskolánk és óvodánk is van.
– Mennyi pénzt emészt fel a tájház fenntartása?
– Évente nyolcmillió forintot. Ez egy régi kúria, amelyben több mint fél évszázadon át szolgált Kühár János római katolikus pap. Ő a mi szempontunkból azért volt nagyon fontos, mert hivatásának tekintette a szlovénség megőrzését is. Ezt a házat az egyház eladta egy házaspárnak, akik turistaszállást üzemeltettek benne. Amikor ez megszűnt, mi természetesen átvettük, s Kühár Jánosról neveztük el. Fontos elmondani, ez nem holmi halott múzeum, hanem nagyon is élő ház, ahol rendszeresen tartunk táborokat, fiataloknak és időseknek egyaránt. Található benne egy műhely is, ahol gyakorolhatnak a diákok.
– Mit tart az új rendszer legnagyobb előnyének?
– A korábbi csekély támogatás miatt önkormányzatunk rendre indult különböző európai uniós pályázatokon – ám az önerőt sok esetben nem vagy csak roppant nehezen tudtuk kigazdálkodni. Most lehetőség nyílik tartalékképzésre, s ez jól jöhet bizonyos esetekben. Az is üdvös, hogy hosszú távon fenntarthatóvá és tervezhetővé váltak az intézményeink. Egy-egy kisebbségi intézmény, legyen az önkormányzat vagy óvoda, zavartalan működése nagyon fontos, ezen múlik a jövőnk, megmaradásunk.