Belföld

Szakály Sándor: A szabadság addig marad meg, amíg együtt gondolkodunk

A Veritas vezetője Mosonmagyaróváron emlékezett

A szabadságot ki lehet vívni, és addig marad meg, amíg képesek vagyunk együtt gondolkodni - hangoztatta a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója csütörtökön, az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortűz 61. évfordulóján a városban. 

szakály-mosommagyaróvár576
Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója beszédet mond a Gyásztéren, az egykori határőrlaktanya közelében felállított emlékműnél - MTI Fotó: Krizsán Csaba

Szakály Sándor a Gyásztéren, az egykori határőrlaktanya közelében felállított emlékműnél kifejtette: amíg képesek vagyunk együtt gondolkodni arról, hogy szükséges egy független, önálló, demokratikus polgári Magyarország, "ahol az érték a mérték, ahol a keresztényi hagyományok és eszmék nem vésznek kárba, és ahol mindig képes összegyűlni a közösség emlékezni eleire", addig marad meg a szabadság. 

Ha egyesek képesek voltak életüket feláldozni valamiért, akkor bennünket szél, hó eső nem szabad, hogy visszatartson az emlékezéstől, legyenek ők 1956 áldozatai, a két világháború hősi halottai, vagy azok, akiket a nemzet történelméből 1945 után közel fél évszázadon keresztül "ki akartak radírozni" - mondta a főigazgató.

Szakály Sándor hangsúlyozta: az áldozatokra sokáig nem lehetett emlékezni, ma pedig "sokan megkapjuk azt a vádat", hogy átírjuk a múltat. "Igen, mert a múltat meghamisították" - mondta, hozzáfűzve: ha egy nemzet nem tartja meg múltját, hagyja, hogy kitöröljék nagyjait és hőseit, akkor az a nemzet elvész. 

Meglátása szerint azoknak, akik elkövették a bűnöket, oda kellett volna állniuk a meggyilkoltak családtagjai, vagy egy közösség elé, és azt mondani, hogy "több volt, mint vétek, amit tettem, bűn volt, oldozzanak föl alóla". 

A történész hozzátette: a "gonosz" 1945 után jelent meg, és próbálta egy szabadságát mindig megvívni és megtartani akaró nemzetet rabigába hajtani. Sikerült bizonyos értelemben, de 1956-ban egy egész nép mondta, hogy elég volt. Véleménye szerint az emberekben egy közös, "irigylésre méltó" gondolat volt, hogy "ruszkik, haza!".

Azok, akik Mosonmagyaróváron is felvonultak, el akarták tüntetni azt a jelképet, amely Magyarország szégyene volt 1945 után, a vörös csillagot - mondta. Hozzátette: a fájdalom Mosonmagyaróvár egészének a fájdalma, remélhetőleg még hosszú évtizedeken keresztül az lesz, mert - mondta Szakály Sándor - bízik abban, hogy nem felejtik el az áldozatokat és a megtorlás áldozatait sem. 

A megemlékezés zárásaként a résztvevők az emlékezés koszorúit helyezték el a Gyásztéren álló Golgota-szobornál.