Belföld
Szabad választás, de nehéz döntés
„Téves gondolatmenet az, hogy a szülés elsősorban a női önmegvalósításról szól, fontosabb az anya és gyermekének egészsége”
Így sem orvosként, sem anyaként nem értem, miért kellene visszatérnünk ahhoz az állapothoz, amikor ugyan természetes úton, otthoni környezetben szülhettek a nők, ám a jelenleginél jóval több baba nem érhette meg az egyéves kort sem – mondja lapunknak Anna, kétgyermekes anyuka, amikor arról az ombudsmani jelentésről kérdezzük, amely megállapítja, az államnak meg kell teremtenie a valódi választás lehetőségét a kórházi és az otthon szülés között, ez ugyanis „nem adott teljes mértékben a jelenlegi szabályozás szerint”. Miután a jelentés nyilvános lett, hosszas kommentháború alakult ki azt illetően, hogy biztonságos-e az otthon szülés, kell-e egyáltalán ehhez egyenlő esélyeket biztosítani az édesanyáknak. Több orvos is megszólalt, illetve szervezetek is állást foglaltak a kérdésben, csak éppen azok az családok nem hallatták a hangjukat, akik konkrét tapasztalatokkal bírnak akár az otthoni vagy a kórházi szülést illetően.
Székely László alapjogi biztos egy civil szervezet beadványa alapján indított átfogó vizsgálatot és kért tájékoztatást az emberi erőforrások miniszterétől az otthon szüléssel kapcsolatban. A panaszos szerint az intézményen kívüli szülést szabályozó joganyag rendelkezései diszkriminatívak, a gyakorlat pedig „sérti az emberi méltóságot”, mivel a társadalombiztosítás nem támogatja az otthon szülést, így azzal „csak a jómódú családok tudnak élni”.
Óriási kockázatok
Laurának és Zoltánnak mindhárom gyermeke otthon született, s úgy ítélik meg, nem kell hozzá nagyobb anyagi fedezet, mint a kórházi ellátáshoz.
„Már az első gyerekünk fogantatása előtt úgy terveztem, hogy otthon szeretnék szülni. A babánk végül orvosi segítséggel fogant meg, ezért szakmai tanács alapján úgy döntöttünk, havonta fogunk nőgyógyászhoz járni. A szükséges, magánrendelőben zajló vizsgálatokon alkalmanként nyolcezer forintot fizettünk az orvosnak. Nagyjából a harmincnegyedik héten megkérdezte tőlünk, hogy „beszéltünk-e már az anyagiakról, mivel magát a szülést illetően „százezer forint alá semmiképpen nem tud menni” – meséli Lau- ra, aki éppen a fogantatás nehézkes körülményei miatt azt szerette volna, hogy „ a baba kifelé vezető útja békés legyen”.
Zoltán elmeséli, a várandósság alatt egy születésházba jártak felkészítő tanfolyamra, ahol elmondták nekik, milyen veszélyei, kockázatai vannak az otthon szülésnek, milyen problémák merülhetnek fel, vagyis „senkit nem akartak rábeszélni, meggyőzni arról, hogy ne vegye igénybe a kórházi ellátást”. Volt olyan házaspár, aki a felkészítés közben meggondolta magát, és inkább a kórház mellett döntött.
Az alapjogi biztos jelentése szerint az állam elvi szinten biztosította a választás lehetőségét az édesanyáknak azzal, hogy megteremtette az otthon szülés jogi kereteit, és megszüntette azokat a rendelkezéseket, amelyek az intézményen kívüli szülésben való közreműködést szabálysértésként szankcionálták, azonban ez a lehetőség „mégsem valós alternatíva, mivel a társadalombiztosítás nem támogatja az otthoni körülmények között történő világrahozatalt”.
Anna határozott álláspontja ezzel szemben az, hogy akinek nincs egészségügyi végzettsége, nincs tisztában azzal, milyen óriási kockázatokkal jár a szülés mind az édesanya, mind a baba szempontjából, ezért a megfelelő ismeretanyag hiányában – amelyet az interneten való böngészés nem helyettesít – nem is tud felelős döntést hozni arról, milyen körülmények között hozza világra a gyermekét. „Az orvos általában nem azért ragaszkodik a kórházi körülményekhez, mert így elesik a bevételétől, hanem azért, mert tökéletesen tisztában van a lehetségesen felmerülő problémákkal és veszélyes helyzetekkel, amelyekben az újszülött élete akár perceken is múlhat. Például annak a csecsemőnek, aki születés közben oxigénhiányos állapotba kerül, minden ellátatlan percben egyre súlyosabban sérül az agya és a szervei” – érvel Anna, aki ugyanakkor azt is elmondja, amennyiben a terhesség komplikációmentes, illetve anya és gyermeke teljesen egészséges, a szülés valóban nem igényel orvosi segítséget. Ám ez sajnos mind ritkább, mivel a nők egyre idősebb korban esnek teherbe és vállalnak gyermeket, sokszor pedig nem is lehet előre látni, hogy milyen probléma lép majd fel szülés közben.
Biztonságérzet
Értelemszerűen a legmeggyőzőbb érv az otthon szülés ellen a magas kockázat, Zoltán azonban arról beszél, hogy a bábák a várandósság alatt az összes labor- és ultrahangleletet megnézik, a harminchetedik héten pedig megvizsgálják az édesanyát, éppen azért, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsék az esetlegesen fellépő komplikáció lehetőségét. Van olyan terhesség vagy körülmény, amely mellett a bába nem vállalja, hogy kíséri az otthon szülést, például, ha az édesanya veszélyeztetett terhes vagy túl nagy a baba az anyukához képest. Laura megerősíti ezt, majd hozzáteszi, nagyon fontosnak tartja, hogy az otthon szülés mellett döntő anyuka bármelyik pillanatban meggondolhatja magát, és választhatja a kórházi ellátást, akár a vajúdás vagy a szülés alatt is.
Elmesélik azt is, az első gyermekük születésénél és a későbbieknél is előre megbeszélték, hányan lesznek jelen a szülésnél. „Soma világrajövetelkor Zoli volt velem, a barátnőm, akinek mind a hat gyermeke otthon született, egy bába és egy bábatanonc. Ezenkívül van egy lista arról, hogy miket kell beszerezni a szüléshez, például papírtörlők, lepedők, vatta, gézlapok, illetve szülőkád, amennyiben valaki így szeretné világra hozni a babáját. Egyébként minden attól függ, hogy az anyuka hol érzi biztonságban magát a szülés alatt” – mondja Laura, aki úgy gondolja, ahhoz, hogy valaki az otthon szülés mellett döntsön, nem bátorság kell, hanem elhatározás és hit abban, hogy „a nők úgy vannak megteremtve, hogy képesek legyenek szülni”.
Zoltán ennél kicsit óvatosabb, bevallja, ő inkább a kórházi szülés mellett döntött volna, de a felkészítő tanfolyam és a közös beszélgetések hatására megváltoztatta véleményét, és úgy érezte, mind az anyuka, mind a baba biztonságba lesz az otthon szülés alatt. Amikor a barátai kérdőre vonták, hogyan engedheti meg a feleségének mindezt, azt válaszolta, „ebben a kérdésben nem dönthetek Laura helyett”. Hozzáteszi, utólag nem érzi úgy, hogy negatívan ítélnék meg őket emiatt, sőt, inkább kérdezgetik arról, hogyan zajlik maga a világrajövetel, és megállapítják, hogy „mennyire bátrak”.
Laura hangsúlyozza, fontos, hogy mindkét szülő akarja az otthon szülést, az egyik legfőbb érve az otthoni körülmények mellett pedig az, hogy minden úgy történik, ahogy neki kényelmes és biztonságos, ahogyan a „babának és neki jó lesz”, ezt pedig megfogalmazása szerint „a kórházban nem feltétlenül tudná kivitelezni”. Szerinte a gyermeknek éppen elég nagy stressz maga a születés élménye, ezért nem szereti, ha „mesterségesen kiprovokálják belőle a babát”, s amin végképp nem tudná túltenni magát, az az, hogy miután világra hozza az újszülöttet, elveszik tőle és nem tudja azonnal megszoptatni, magához ölelni.
Aranyóra, kötődés
Anna, akinek mindkét gyermeke kórházban, császármetszéssel jött világra, másképp vélekedik. Tapasztalata szerint amennyiben valakinek természetes úton segítik világra a babáját, ugyanúgy azonnal a kezébe adják a gyermeket a kórházban is, ami azért fontos, hogy az anya és az újszülött egyaránt lelki sérülés nélkül „vészelje át” a szülésélményt, és azonnal kialakuljon a kötődés.
„A világrajövetel utáni egy órát aranyórának hívják, ami jelzi, mennyire meghatározó szakaszról van szó, mennyire fontos lenne az azonnali testkontaktus. Azonban ha egy babát császármetszéssel hoznak világra, nem azért nem adják oda rögtön az édesanyának, mert mindezt figyelmen kívül hagyják, hanem azért, mert valami gond van az újszülöttel, és alaposabb megfigyelésre szorul. Ezenkívül a császármetszés egy műtét, vagyis az anyuka hasa fel van nyitva, így sterilitási szempontból sem megoldható, hogy azonnal az édesanyára helyezzék a babát, aki ilyenkor sokszor a beavatkozás körülményei miatt még nem érzi jól magát” – részletezi Anna, aki szerint egyre több kórház törekszik már arra, hogy a megfelelő körülmények fennállása esetén biztosítsa a közvetlen testkontaktust anya és gyermek között, és arra is, hogy akár a császármetszés alatt is jelen legyen az apuka vagy az édesanyának fontos másik családtag, barát.
Általánosan – mivel maga is orvosként dolgozik és két gyermek édesanyja – úgy gondolja, ezek valóban nem feltétlenül jó élmények, de ez csupán pár óra a gyermek és az édesanya életéből, ami alatt az orvosi segítség biztosítja azt, hogy egy egész életet leélhessenek együtt egészségesen, tehát „megéri az áldozatot”. Úgy gondolja, téves gondolatmenet, hogy a szülés elsősorban a nőkről és az önmegvalósításról szól, mivel a leglényegesebb az, hogy a kórházból egészséges kisbabával távozhasson az egészséges anyuka.
Laura és Zoltán egybehangzóan azt állítja, hogy az otthon szülés nem egyenlő a kórház elutasításával, mivel van, aki születésházban vagy a szülei otthonában érzi biztonságban magát. „Szerencsés vagyok, mert nem volt rossz élményem kórházban, csak szerettem volna világra hozni a gyermekemet úgy, ahogyan a babának és nekem jó. Emellett fontos feltétel az is, hogy a szülés alatt legyen a közelemben elérhető távolságban kórház. Nem élek álomvilágban, de úgy érzem, hiába áll ott rengeteg orvos és műszer, ha valaminek meg kell történnie, akkor az meg fog, ha valaki jönni akar, akkor jönni fog” – mondja Laura.
A már említett ombudsmani jelentés – ahogyan a megjelenés után sokan tévesen értelmezték – nem az otthon szülés mellett vagy ellen foglal állást, csupán azt mondja ki, hogy a finanszírozásbeli különbségek „sok szülőt foszthattak meg a választás konkrét lehetőségétől”, emellett pedig az állam nem teljesíti a várandós nők önrendelkezési jogának védelmével összefüggő kötelezettségeket. Az ombudsman azt emelte ki, a magánélet szabadságából és az emberi méltósághoz való jogból az következik, hogy az anyát megilleti olyan jogi, illetve intézményi környezet, amely a választást ténylegesen is lehetővé teszi.
Az elvi feltételek tehát adottak a szabad választás lehetőségéhez, a kérdés csupán az, hogy kire kell vagy kire érdemes bízni a döntést.