Belföld
Stratégiai leszámolás a „kádári szemlélettel”
Fogyatékkal élők úgynevezett támogatott lakhatására 2019-ig huszonkétmilliárdot, 2023-ig pedig további ötvenmilliárd forintot szán a kormányzat
Összesen százötvenen vettek részt az úgynevezett kitagolási programban, s kerültek a környékbeli településeken, tíz-tízfős épületekbe „valódi otthonba”. Persze ezt hivatalosan nem így, hanem támogatott lakhatásnak hívják. És Száva István szerint – ahogy lapunknak, illetve az államtitkárnak magyarázza – egyben új életet jelent. „Kiteljesedhetek. Dolgozok, főzök, intézkedek” – sorolja.
Bővülő források a nevelőszülői hálózatnak
Szociális diagnózis januártól, kötelező jelleggel
A szociális intézményekhez hasonló folyamat zajlik le a gyermekotthonok esetében is. Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár lapunknak nyilatkozva úgy fogalmazott, „ott már a lezárás körül vagyunk”. Ehhez szükség volt a nevelőszülői hálózat megerősítésére, így ma már a mintegy huszonháromezer állami gondozott gyermek kétharmada nevelőszülőknél, illetve úgynevezett lakásotthonban él. A többieket sem szabad azonban „zsúfolt, kollégiumszerű otthonokban hagyni”, ezért a túlzottan nagy gyermekvédelmi intézmények kiváltására hatmilliárd forintos keretösszeget fordítanak, a tervek szerint 2020-ban már egyáltalán nem lesz Magyarországon korszerűtlen és zsúfolt gyermekotthon. Kiemelte, jelentősen emelte a kormány a nevelőszülői díjat, míg a nevelőszülők korábban gyermekenként és havonta mindössze tizenötezer forintot kaptak, addig egy átlagosnak tekinthető – két gyermeket nevelő, akik közül az egyik gyermek különleges igényű – nevelőszülő 2017-ben mintegy 93 ezer, 2018-ban pedig már csaknem 99 ezer forint nevelőszülői díjban részesült. A költségvetésből a nevelőszülői ellátás biztosítására tavaly tizenkilencmilliárdot, idén pedig már több mint húszmilliárd forintot fordít a kormány. Sőt, az érintettek számára ingyenessé tették a képzést, illetve a továbbképzést – fűzte hozzá. Megerősítette: január elsejével kötelező lett az úgynevezett szociális diagnózis megállapítása a család- és gyermekjóléti központok számára. Így ezek az intézmények olyan funkciót látnak majd el, mint az egészségügyben a háziorvos: egyfajta kapuőrei lesznek az ellátórendszernek. Ez az immár rendszerszinten alkalmazandó eszköz személyre szabott ellátás kialakítását teszi majd lehetővé, „volt elég idő felkészülni, most már indulni kell” – húzta alá.
Ez is a cél, vagyis az, hogy az érintettek egy jobb, önállóbb életre találjanak, hasznossá téve magukat a társadalom számára. Czibere Károly szerint a személytelen és rugalmatlan nagy intézmények egyértelműen a múlt örökségei, amelyekbe a Kádár-rendszer idején kvázi el akarták dugni a fogyatékos embereket. A jelenlegi kormány azonban felvállalta: lehetőséget biztosít számukra ahhoz, hogy megmutassák, ők is erőforrásai a nemzetnek. Ennek feltétele, hogy méltó lakhatási körülmények közé kerüljenek.
A 2011-ben megalkotott, de csak az elmúlt években felgyorsult stratégiát egyes civil szervezetek elkezdték támadni, noha a program – ahogy azt a végrehajtásban kulcsszerepet kapó Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. (röviden FSZK) ügyvezetője, Giflo H. Péter a Magyar Hírlapnak kifejtette – régiós, sőt, akár európai összehasonlításban is élenjáró. Ugyanakkor nem problémamentes, hiszen bár a cél valóban nemes, és megfelel a vonatkozó, 2006-os ENSZ-egyezménynek, kihívást jelent a szociális ágazatban dolgozóknak, az érintett településen élőknek és persze a „költözőknek” is. Ezért fontos a lelki és szakmai felkészítés, az átgondoltság, hiszen a „gondozás” helyébe a „támogatás” kerül. És ez egy teljesen új műfaj.
Mire jutottak a stratégia megalkotása óta? – kérdezzük az ügyvezetőt. Az első, mondhatni pilot projektben hatszázhatvan fő vett részt, jelenleg további kétezer-ötszáz férőhely „kitagolása” zajlik, éppen a támogatási szerződések megkötésénél tartanak, a közbeszerzéseket már jórészt kiírták. A rögzített határidő 2018 vége, Giflo reményei szerint ezt tartani is tudják, majd következik az újabb szakasz. A stratégia egyébként 2036-ig szól, és igencsak ambiciózus, hiszen jelenleg több mint húszezer fogyatékos ember él zsúfolt intézményekben. Az államtitkár úgy fogalmaz, nemzetstratégiai szempontból is meghatározó a kezdeményezés, ezért a kormány komoly forrásokat rendelt az ügyhöz: az első lépcsőben 2016 elejéig hatmilliárd forintot, a 2019-ig a keretösszeg huszonkétmilliárd, majd további ötvenötmilliárd forint 2023–ig.
Ezek ugyanakkor pályázható források, így az adott intézmény részéről szükséges némi bátorság, hogy belevágjanak a korántsem egyszerű, rugalmasságot és kreativitást is igénylő vállalkozásba. Így tesznek a – bürokratikus nehézségeket már a nevével is jelző – Heves Megyei Aranyhíd Egyesített Szociális Intézmény Andornaktályai Szociális Otthonánál. Tatai Edina intézményvezető szerint eddig is próbálkoztak érdekesebbé és hasznossá tenni a lakók életét. Többségük például az elmúlt években kialakított, a létesítménynek bevételi forrást is jelentő, biomassza kazánnal fűtött gombaházakban és varrodákban dolgozik, illetve az intézmény területén kialakított kisebb lakóotthonokban él. Hatvanan kaphatnak majd új otthont a környéken, családias környezetben, ám a tervek szerint a munkájuk miatt visszajárnak majd az intézmény épületébe, de mint „hétköznapi emberek”. Ez ugyanis a program lényege: a minél önállóbb élet, a rejtett képességek felfedezése a mindennapokban. Az eddigi tapasztalatok igazolják, érdemes belevágni a változásba – vallja Tóth Erzsébet, a bélapátfalvai otthon vezetője.
Folytatódik a béremelés
A kormány minden segítséget megad a rászorulóknak, ezért több a szociális támogatás, így az ápolási díj összege is emelkedik januártól, továbbá nő a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, valamint a rászoruló időskorúak járadékának és a normatív közgyógyellátásnak a jövedelemhatára – közölte az Emmi. Havi ötvenezer forintos támogatást kapnak a tartósan beteg gyermeküket legalább húsz éven át otthon gondozó nyugdíjasok, a kormány pedig „fontosnak tartja, hogy a rendelkezésre álló források célzottabban érjék el a valóban segítségre szorulókat”. Czibere Károly közölte azt is, a szociális ágazatban is folytatódik a bérrendezés: 233 ezer forintra nő az átlag bruttó bér. A 2014 és 2016 közötti, huszonkétszázalékos bérfejlesztés után 2018-ra az átlag bruttó kereset hatvan-hatvankét százalékkal emelkedik majd 2013-hoz képest.