Sosem szabadulnak a romák gyilkosai

A vádlottak a tárgyaláson. Hat gyilkosságért felelnek (Fotó: Nagy Balázs)

A harmadfokon eljáró Kúria jogerős ítéletet hozott tegnap a romák elleni gyilkosságsorozat büntetőperében. A 2008-2009-ben elkövetett, hat halálos áldozattal járó támadássorozat elkövetői közül három vádlottat, Kiss Árpádot, Kiss Istvánt és Pető Zsoltot első- és másodfokon is életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, míg negyedik társuk, Csontos István tizenhárom év fegyházat kapott. Az ő esetében már a másodfokú ítélet jogerőssé vált, ám mivel a többi vádlottat az elkövetéshez használt fegyverek beszerzését célzó rablás kapcsán személyi szabadság megsértése miatt is bűnösnek mondták ki, lehetőségük nyílt a fellebbezésre.

A tegnapi tárgyaláson az eljáró ügyész eleve vitatta a fellebbezés törvényi lehetőségét, míg a vádlottak és védőik minden követ megmozgattak, hogy bebizonyítsák: a megelőző eljárások során olyan súlyos eljárási szabálysértések történtek, amelyek miatt hatályon kívül kell helyezni a másodfokú határozatot, és új eljárást kell lefolytatni. A szabálytalanságok felsorolásában a másodrendű vádlott védője „vitte a prímet”, aki szokatlanul hosszú, minden részletre kiterjedő perbeszédbe kezdett. Felszólalását azután is töretlenül folytatta, hogy Mészár Róza tanácsvezető bíró többször figyelmeztette, ne ismételje önmagát. A bírónak végül elfogyott a türelme: két és fél óra után megvonta a szót az ügyvédnőtől. Kiss Árpád is tételesen sorolta a vélt törvénytelenségeket, két társa azonban rövidre fogta mondandóját. A büntetőtanács ezután két óra szünetet rendelt el, majd ítéletet hirdetett.

A Kúria helybenhagyta a Fővárosi Ítélőtábla döntését, így a három vádlott élete végéig rács mögött marad. Az indoklást a Kiss testvérek nem akarták meghallgatni, így a kommandósok kíséretében távoztak a tárgyalóteremből. Indoklásában Mészár Róza elmondta, az ügyészség álláspontjával ellentétben a védők és a vádlottak jogosan éltek a fellebbezés lehetőségével. A Kúria szerint valóban történtek relatív eljárási szabálysértések az elsőfokú eljárás során, ám ezek nem voltak olyan súlyúak, amelyek indokolták volna a hatályon kívül helyezést, már csak azért sem, mert ezeket a bíróság később kiküszöbölte. A bíró több, a védelem által kifogásolt pontra is kitért, így például arra, hogy az egyik tárgyaláson a negyedrendű vádlott védőjének hiányában hallgatták meg a többi vádlottat.

Mészár Róza ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a meghallgatott három vádlott védője jelen volt, a negyediknek viszont – érintettsége híján – ez nem is lett volna kötelessége. Említést tett arról is, hogy az egyik ügyvédet kizárták az eljárásból, de az első fokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék nem ismételte meg az addigi bizonyítási eljárást. Megjegyezte, ilyen esetekben elegendő a megelőző bizonyítási cselekmények ismertetése, azokat nem kell szóról szóra felolvasni vagy megismételni. Mészár Róza a büntetés kiszabása kapcsán végül leszögezte: a bűncselekmény súlya miatt szóba sem kerülhetett más büntetés, mint az életfogytiglani szabadságvesztés.