Sikerült felgyorsítani az ítélkezést

– Az elmúlt fél évben hogyan alakultak a bírósági mutatók, mennyire sikerült megvalósítani a hatékonyságot és az időszerűséget az ítélkezésben?

– Távolabbról kezdeném az értékelést, hiszen a 2012-es igazgatási modellváltást követően most mandátumom feléhez érkeztem, ezért is érdemes számvetést készíteni arról, hova jutottunk. A számokat tekintve nagy eredményeket értünk el, hiszen az ügyek nyolcvanhét százaléka egy éven belül befejeződik. 2011-ben még tizenkétezer-ötszáz két éven túli ügy volt folyamatban országosan, ez a szám 2015 végére huszonöt, idén márciusra negyven százalékkal csökkent. Kinevezésemkor még lehetetlennek tűnt ennek elérése, most mégis büszkén gondolok ezekre az eredményekre. Minden törvényszéken csökkent a folyamatban lévő perek száma, így a bírák több időt tudnak tölteni egy-egy üggyel. Ez a minőségre is hatással van, hiszen csökken a fellebbezett ügyek aránya is, ahogy a hatályon kívül helyezéseké is. Pedig 2011-hez képest 2015-re huszonöt százalékkal több ügy érkezett a bíróságokra. Ehhez képest huszonhat százalékkal több ügyet fejeztünk be úgy, hogy a bírói létszám egy százalékkal emelkedett. Az eredmények eléréséhez hatalmas segítséget nyújtottak a bírák, a bírósági vezetők, a hatékony munkaszervezés és az egymás iránti szolidaritás, amely megmutatkozott a dömpingügyekben is, pél­dául a devizahiteles vagy szabálysértési ügyeknél.

– Ha már itt tartunk, hogyan sikerült biztosítani a migrációval összefüggő bűncselekmények tárgyalásához szükséges létszámot?

– Ez a feladat váratlanul érte a bírósági szervezetet, de kollégáink tettrekészségét jelezte, hogy négyszázhetvenegy bíró és igazságügyi alkalmazott önként vállalta a kirendelést. A Szegedi Járásbíróságra csak a határzár tiltott átlépése miatt 2015-ben nyolcszáztizenhét ügy érkezett, míg az idén csak eddig több mint kétezer. A bírák napi tíz órában, a hét minden napján, hétvégén is folyamatosan tárgyaltak, a bíróság minden esetben az elfogástól számított hetvenkét órán belül ítéletet hozott. Természetesen a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzettel járó többletfeladatok jelentős járulékos költségeket okoztak.

– Ez mit jelent számokban?

– A migráció kezelése eddig összesen hatszázmillió forint többletkiadást jelentett. Helyiségeket kellett bérelnünk, informatikai eszközöket beszereznünk, hálózatot bővítenünk. Tolmácsot is kell például biztosítani, ami költséges dolog. Egy szomáliai vádlott nyelvét beszélő tolmács óradíja például százötvenezer forint.

– Régi törekvése volt a szervezetnek az illetményemelés. A bírák illetményei az elkövetkező két évben tizenöt százalékkal emelkednek. Mennyire elégedettek ezzel?

– Tavaly megalakítottunk egy testületet, amelynek feladata az életpályamodell kidolgozása volt. Ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen az életminőségünk nemcsak a fizetésünktől, hanem a munkakörülményeinktől, munkaterheinktől is függ. Az előző négy év kormányzati segítsége lehetőséget adott az infra­strukturális fejlesztésekre. Huszonöt százalékkal növekedett a bíróságok költségvetése, amelyből új épületeket építettünk, régieket újítottunk fel, javítottunk az informatikai és tárgyi feltételeken. De természetesen az illetmény emelése az egyik legfontosabb kérdés. Folyamatosan terveket készítünk az illetményrendszer átalakítására, olyan alapot biztosítva, amely hosszú távon garantálná a felzárkózást. A bírósági titkárok és a fogalmazók munkaköri pótlékának bevezetésére 2015-ben került sor, ami tízszázalékos bérnövekedést eredményezett számukra. Óriási eredmény az is, hogy tizenkét év óta először kétszer öt százalékkal emelkedik majd a bírák és igazságügyi alkalmazottak illetménye. Azért tartom ezt különösen nagy áttörésnek, mert nem felülről jövő szándék, hanem a bíróság kezdeményezésének eredménye. Csaknem tizenkétezer ember dolgozik a szervezetben, a működőképesség szempontjából elengedhetetlen, hogy meg tudjuk tartani a dolgozókat.

– Az illetményemelésen túl van erre más eszközük is?

– Ez év júliusában meghirdettük a Megtartó Programot, amelyben nagy figyelmet fordítunk a teljes szervezetet érintő munkaerő megtartására és az utánpótlás biztosítására. Igyekszünk támogatni a családosokat, a nehéz helyzetben lévő munkatársainkat, és elismerni a szervezet iránti elkötelezettséget. A saját várható megtakarításainkat, illetve a gazdálkodásunk központosításának eredményét pórbáljuk visszaforgatni a szervezet dolgozói felé.

– Visszatérve a beruházásokra, úgy volt, hogy a Budapest Környéki Törvényszék a Városligeti fasorba, a volt BM-kórház épületébe költözne. Miért változott a terv?

– Komoly összegbe, tizenhatmilliárd forintba került volna a BM-kórház átalakítása, ehelyett az M3-as bevezetőjénél az állam vásárolt két irodaépületet, amelyet az említett összeg feléből tudunk átalakítani, véglegesen ide költöztetve a törvényszéket. A fennmaradó összegből további bírósági épületeket újítunk fel, és meg tudjuk rendelni a Kúria Néprajzi Múzeumba költözéséhez szükséges kiviteli terveket is. Ha 2018-ban elköltözik a múzeum a Városligetbe, megvalósulhat a költözés. Darák Péterrel, a Kúria elnökével közös tervünk, hogy – a Parlamenthez hasonlóan – egy látogatóközpont is megvalósuljon az épületben, ahol megelevenedik a bíróság története.

– A tavasszal egy férfi fegyverrel hatolt be a Kiskunhalasi Bíróságra, ahol az ügyészség is működik. Mit tudnak tenni, hogy elkerüljék a hasonló helyzeteket?

– Egy svájci–magyar együttműködés keretében csaknem másfél milliárd forintból szinte minden bíróságon fémdetektoros kapukat tudtunk felszerelni az előző években. De az említett eset után különösen sokat teszünk annak érdekében, hogy az alkalmazottakat felkészítsük ilyen helyzetekre. Nemrég száz fő részvételével a Terrorelhárítási Központban volt egész napos oktatás, amelyen a kollégák gyakorlati képzésben is részesültek, hogy mit tegyenek fegyveres támadás esetén. Ezt a programot országos méretűvé szeretnénk kiterjeszteni. A kiskunhalasi eset is bizonyítja, hogy a dolgozók lélekjelenlétén rengeteg múlik.

– Az új büntetőeljárási törvény tervezete szerint nagyjából megszüntetnék az ülnöki rendszert. Ezt a lépést hogyan értékelné?

– A jogszabály kodifikációja során fontos kérdés volt a társas bíráskodás rendszerének újragondolása. Az ülnökök közreműködése nem szűnik meg teljes körűen, a katonai eljárásokban és a fiatalkorúak ügyeiben továbbra is jelen lesznek. A média a tárgyalásokon való intenzív részvételével az ülnökök társadalmi kontrollszerepe csökkent, sok esetben pedig az ügyek elhúzódását okozta, ha a tanács összetételében az ülnök személyének cseréje miatt történt változás.

– Egyre több területen teszik kötelezővé az elektronikus kapcsolattartást a bíróságokkal. Az állampolgárok mennyire alkalmazkodnak ehhez?

– Folyamatosan bővült 2011-től az elektronikusan intézhető ügyek köre. Míg 2011-ben csak a cégeljárással kapcsolatos ügyeket, 2015-ben már a civilszervezetek ügyeit, a csőd- és felszámolási eljárásokat és az illetékfizetést is elektronikus úton lehetett intézni. Az e-ügyintézés statisztikája szerint 2013-ban kétezer-száztizenöt, majd 2015-ben már majdnem százharmincezer volt az elektronikusan intézett ügyek száma. 2016. július 1-jétől a polgári perekben már kötelező az elektronikus ügyintézés. Ez óriási kihívás, rengeteg kérdés érkezik az ügyfelektől. A kezdet nehéz, de ez a jövő útja, így tudjuk elérni, hogy a bíróságok tértől és időtől függetlenül működjenek.

– Szinte minden évben vannak társadalmi felháborodást generáló ítéletek, elég, ha a közelmúltból a Biszku-pert vagy a vörösiszappert említjük. A bírói szervezetben ezek mennyire képezik vita tárgyát?

– Tudni kell, hogy a bíróságokra évente másfél millió ügy érkezik, amelyek jelentős része – járásbírósági szinten – már első fokon jogerősen befejeződik. Az ítélkezés minősége, illetve elfogadottsága az elmúlt években javult. Ennek ellenére ha egy média által felkapott ügy elhúzódik, a társadalom abból az összes bírósági eljárásra von le következtetést, akkor is, ha a nagy számok kedvező képet mutatnak. Egykori főnököm kedvelt mondása így szólt: „Minden panasz ajándék.” Ugyanígy tekintek a nagyobb ügyek körül kialakuló vitákra is, amelyek mindig alkalmat adnak arra, hogy az adott szakmai közösség megvizsgálja, vajon megfelelő volt-e a kommunikációjuk. Ezek a viták eredményeket hoznak. Példaként említeném az ároktői banda ügyét, amelyben a szakértői vélemény késlekedése okozott gondokat. Ez rávilágított a rendszer problémájára, amelyen változtattak is.

– Örök vita, hogy a társadalom véleményét figyelembe kell-e venni az ítélkezésben.

– Itt van nagy jelentősége az alaptörvénynek, amely sok újdonságot hozott. Az alaptörvény hitvallása mellett kiemelném a 28. cikket, amely óriási felelősséget, de szabadságot is ad a bíráknak, akiknek nem az a feladatuk, hogy a jogszabá­lyok szövegét kizárólag azok nyelvtani értelmezése szerint alkalmazzák. Sokkal tágabb perspektívában kell látniuk az eléjük kerülő élethelyzetet. A jogszabályok alkalmazásánál pedig élnünk kell a rendelkezésünkre álló értelmezési keretekkel.

– Egyik szívügye a mediáció, a közvetítői eljárás elterjesztése. Ez mennyire sikeres?

– A rendszer 2012-ben indult el, eddig kétezer ügyet sikerült közvetítői eljárásba bevonni, és minden második megállapodással zárult. Míg 2013-ban húsz bírósági közvetítő volt, addig 2015-ben már százharminc. Nagyon komoly eredményeket értünk el, és az Európai Bizottság igazságügyi eredménytábláján hazánk még feljebb tudott lépni, mert az alternatív vitarendezésekben Euró­pa élvonalába tartozunk.