„Segíteni kell a migránsok hazatérését”

Nem erre számítottak. A kiskunhalasi befogadóállomáson mindennapossá váltak a zendülések (Fotó: MTI - Ujvári Sándor)

– Nemrég arról beszélt, hogy frusztrációjuk miatt egyre több illegális migráns gondolkodik azon, hogy visszaindul Törökország irányába. Mekkora lehet azok aránya, akik a visszatérést fontolgatják?

– Tekintettel arra, hogy a származási vagy tranzitországokba történő visszaáramlási igény a most érkezetteknél meglehetősen új jelenség, egyelőre nem állnak rendelkezésre adatok, hogy mekkora lehet a potenciális érintetti kör. Tekintettel azonban arra, hogy a frusztráció jól érzékelhetően növekszik a mostani hullámban ideérkezők között, és eljárási szempontból még mindig rendkívüliek az elmaradások egyes célországokban – Németország esetében például négyszázezres ügyhátralékról beszélnek –, a potenciális érintettek száma vélhetően csak emelkedni fog a jövőben. A mi magyarországi és külföldi személyes tapasztalataink is azt mutatják, hogy egyre többen keresik az esélyt a visszatérésre Törökországba.

– Mennyire lehet ez a későbbiekben tömeges, hozhat-e áttörést, elindítva a hazaáramlást?

– A visszaáramlások esetében is kétféle mozgásról beszélhetünk: reguláris és irreguláris visszaáramlásról. Az irreguláris irány a gyakorlatban ugyanolyan „visszacsempészést” feltételezne, mint történt az ideérkezés során. Ez tömeges mértékben pedig egyik államnak sem érdeke. A reguláris úton történő, úgynevezett önkéntes hazatérési műveletekre fordított erőforrások viszont eddig meglehetősen korlátozottak voltak, a küldő és a fogadó országok közötti együttműködés is döcög, ráadásul a szabályozási környezet és az érintettek információszegény állapota is a jelenség ellen hat. Ha ezeken a területeken az Európai Unió előre tudna lépni, akkor az önkéntes visszatérést mutató számok akár jelentősebben is növelhetőek a közeljövőben.

– Miben csalódtak a hazatérést fontolgató a migránsok? Abban, hogy „itt sincs kolbászból a kerítés”, vagy az a problémájuk, hogy egy teljesen más világba, kultúrába, értékrendbe csöppentek?

– A többség alapvetően közvetett módon beszerzett, kétes hitelességű információk miatt – ráadásul alapvetően a migrációs nyomás előtti európai helyzet alapján – döntött úgy, hogy egy, a származási vagy a tranzitországhoz képest nagyobb biztonságot, megélhetést és szabadságot rövid távon is biztosító térségbe indul el. A nyugati világról kialakult általános képben az anyagi gazdagság és a jóléti, gondoskodó állam a meghatározó. Ezzel az illúzióval még a jó körülményeket biztosító tranzitországok sem képesek „versenyezni”. Az eljárások hossza, az azáltal okozott bizonytalanság, a kulturális, nyelvi különbségek, illetve a fogadó társadalom által nem kellően hangsúlyozott, viszont később számon kért kötelezettségek mind növelik a kialakuló frusztrációt. Ez rendkívüli feszültségekhez fog vezetni, s vezet már most is. Euró­pa felelőssége ráadásul rendkívüli, ugyanis a mi kötelezettségünk és elemi érdekünk lenne az indulás előtt tájékoztatni a potenciális menedékkérőket. Ezzel rendkívül módon csökkenthető lenne a ránk háruló nyomás, de az ilyen jellegű stratégiai gondolkodásnak még csak a csírája sem látszik az unióban.

– Mennyire utasítja el vagy fogadná el az integrációt a menekültek most már jelentőssé duzzadt tömege?

– A muszlim hátterű bevándorlók integrációja nagyon összetett kérdés. Belső indíttatást nem éreznek erre, a nyugati államokban uralkodó jogrendben elsősorban a szabadságot és a lehetőséget látják. Ez az alapvető nézetkülönbség különösen súlyossá válhat a nagy tömegű, irreá­lis elvárásokkal érkező bevándorlók esetében. A kérdés nem feltétlenül az, hogy ők akarnak-e integrálódni, hanem, hogy Európa mennyire képes cizelláltan, de határozottan fellépni az elvárt alkalmazkodás tekintetében, és mennyire képes következetes szankcionálásra. Mindenképpen több generáción átívelő folyamatra kell számítani, ehhez Európában is szemléletváltásra, az elvárások világos megfogalmazására és a mainál sokkal hatékonyabb segítő rendszerek felállítására van szükség.

– Van-e ebből a szempontból különbség az Afrikából vagy a Szíriából érkező menekültek mentalitása, felfogása között?

– Az elvárások attól is függnek, hogy az adott térségnek milyen régiói­ból, milyen körülmények közül és milyen végzettséggel érkeznek. A szírek általában valamivel képzettebbek és „meghívót” is kaptak, ezért a vártnál nehezebb körülményeket is nehezen viselik. Összességében a közel-keleti végzettségek nem kompatibilisek „egy az egyben” a nyugati standardokkal, de esetükben az analfabéták aránya mindenképpen a legalacsonyabb. A Német Szövetségi Menekültügyi Hivatal legfrissebb felmérése szerint a németországi menedékkérők tizennyolc százaléka rendelkezik főiskolai végzettséggel, ami a magyar szakközépiskolának felel meg, míg a szírek esetében ez az arány huszonhét, az irániak esetében harmincöt százalék. Az afrikai térségből érkezettek körében az elvárások alacsonyabbak, a képzettségi szint esetében viszont a helyzet még annál is sokkal rosszabb, mint az irániaknál és a szíreknél.

Tájékoztató honlap a népszavazásról

A kormány a kényszerbetelepítésről szóló népszavazásról tájékoztató honlapot indított – mondta el Dömötör Csaba a távirati irodának. A Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára arról is tájékoztatott, hogy a Nepszavazas2016.kormany.hu honlapon megtalálhatók a legfontosabb tudnivalók a kényszerbetelepítésre vonatkozó brüsszeli javaslatról, illetve arról, hogy a kormány miért utasítja el azt. Kijelentette, csak a magyarok dönthetik el, hogy kivel szeretnének együtt élni és kivel nem. „Nem engedhetjük, hogy az ország jövőjét meghatározó döntések jogát kivegyék a magyar emberek és az Országgyűlés kezéből” – fogalmazott.