Rideg számok izgalmas kiadványban

Rendhagyó és izgalmas kiadványt jelentetett meg az első világháború kitörésének századik évfordulójára a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A Háborúk, válságok, diktatúrák demográfiai hatásai címet viselő, hetvenoldalas könyvsorozat első része az 1914 és 1918 közötti időszakot tárgyalja. A Nagy Háború című kötet előszavában hangsúlyozzák, a világégés hatásai nem szűkíthetők le kizárólag a harci cselekményekben bekövetkezett veszteségekre. A háborúnak halottakban elszenvedett vesztesége nem volt akkora, mint az elmaradt születések miatti veszteség.

A szerkesztők szerint a hadviselés közvetett hatásai is jelentősek voltak, hiszen a háború első éveiben drasztikusan csökkent a házasságkötések száma. A születésszám korábban a házasságkötések ingadozásait követte, de a háború ezt a rendet is megtörte. Az élve születések száma 1915 áprilisától meredeken zuhant, és 1917-től hiába élénkült kissé a házasságkötési kedv, az 1918-as élve születési arányszám az utolsó békeév mutatójának felét sem érte el. Figyelemre méltó, hogy 1913-ban a frigyek száma még a 170 ezret is meghaladta, ez a békeidőszakban megszokottnál is magasabb volt, ám utána nagyfokú visszaesés következett be, ami már az 1914. év öt háborús hónapjában is éreztette hatását. A háborús veszteségeket mi sem jelzi jobban, minthogy 1914. augusztus 1-jétől 1918. október 31-ig a megelőző békés évek házasságkötési átlagának csupán negyvenhét százalékát „teljesítették”.
A KSH összeállítása kitér arra is, hogy háborúban és békében egyaránt több fiú születik, mint lány, de a háborús években tovább nőtt a fiúk aránya. Emelkedett a szülők életkora is, s körükben nagyobb valószínűséggel születtek fiúk – ez történt száz éve, azzal kiegészítve, hogy felfutott a nem törvényes utódok mennyisége.

A gazdasági és egészségügyi helyzet romlása megnövelte a halandóságot, ehhez az 1918-ban spanyolnáthaként emlegetett influenzajárvány is jelentősen hozzájárult.

A KSH adatsorait vizsgálva láthatjuk, hogy az Osztrák–Magyar Monarchián belül a Horvát-Szlavóniát is felölelő történelmi Magyarország népességarányos háborús veszteségei voltak a legsúlyosabbak. Szám szerint ez annyit tesz, hogy a lakosság 17,2 százaléka vonult be a bő négy év alatt, míg a háborús veszteségkimutatások és a szakértői becslések szerint a mozgósítottak közül 661 ezer volt az elesettek száma. Az első világháborúban a legnagyobb áldozatot a vidék népe hozta, elsősorban Csongrád, Csanád és Békés vármegyék lakossága.

A közegészségügyi viszonyok háborús romlása – az élelem- és gyógyszerhiány, a járványok és az orvoshiány – tovább növelte a hátországban maradt polgári lakosság halandóságát.

A halálokok három főcsoportja, azaz a fertőző betegségek, az egyéb természetes betegségek és az erőszakos halál közül a fertőző betegségek részaránya emelkedett tartósan a háború évei alatt. Amíg 1913 és 1918 között a halálozások száma 9,3 százalékkal nőtt a Horvát-Szlavónország nélküli Magyarországon, addig a fertőző betegségek következtében elhunytaké negyvennégy százalékkal. A fertőző betegségekben meghaltak többsége a háború alatt csakúgy, mint azt megelőzően, tuberkulózis következtében vesztette életét. A századforduló tbc-ellenes küzdelmének kibontakozó eredményeit megakasztották a harcok. Az új fertőzések száma ismét gyarapodott, elsősorban a hadseregben, majd közvetítésükkel a hátországban is.
A statisztikai hivatal által útjára bocsátott Háborúk, válságok, diktatúrák demográfiai hatásai című kötetsorozat célja, hogy statisztikai adatokkal mutassa be, milyen mély és nehezen gyógyítható sebeket ejtenek a társadalmon azok az események, amikor ember emberre támad. A sorozat tervezett kötetei sorra veszik majd, milyen társadalmi és demográfiai lenyomatokat hagyott a második világháború, a trianoni békeszerződés, a világgazdasági válságok, valamint a kommunista diktatúra.