Rendezhetik a kitelepítettek ügyét

Ahogy a kárpótlással foglalkozó februári cikkünkben megírtuk, egy 2013-as kormányrendelet alapján nyugdíjkiegészítésben részesülhetnek azok, akik a kommunista diktatúra alatt legalább egy évi szabadságvesztést szenvedtek el, és ebbe a körbe a Hortobágyra kitelepítettek is beletartoznak. A hírre reagálva lapunkat megkeresték az 1951-ben Budapestről kitelepítettek még élő tagjainak képviselői, nehezményezve, hogy ők viszont kimaradtak a jogosulti körből, pedig hasonló sérelmeket szenvedtek el, mint a többiek. Németh Árpádné, a Politikai Foglyok Országos Szövetségén belül működő Kitelepítettek tagozatának elnöke elmondta, a rendelet csak azokra vonatkozik, akiket fegyveresen őrzött, zárt táborokba internáltak.

A fővárosból az ország számos pontjára kitelepített, körülbelül tizenötezer ember azonban egyáltalán nem került jobb körülmények közé, ahogy fogalmaztak: „kivágták őket a semmibe, hogy ott pusztuljanak el.” A kitelepítettek képviselői elmondták, állandó rendőri zaklatásoknak voltak kitéve, amelyekre sokszor éjjel került sor. Bár a házat elhagyhatták, az adott település határát nem léphették át, és semmilyen ellátásban nem részesültek. Mindenüket elvették, és ebből a mai napig semmit nem kaptak vissza.

Az 1951 májusa és júliusa között zajló kitelepítések jól előkészített akció szerint zajlottak. Az érintettek kaptak egy határozatot, amely alapján pár óra alatt el kellett hagyniuk otthonaikat. A hátrahagyott ingatlanokat pártkáderek, ÁVO-sok vették birtokukba, a benne hagyott ingóságokkal együtt. Az internáltakat általában a szintén osztályellenségnek tartott kulák családoknál helyezték el, akiknek kötelező volt őket befogadni, de gyakran csak a csűrben, istállóban jutott hely. A listán országgyűlési képviselők, vezérigazgatók, gyárosok, földbirtokosok, katonatisztek, üzlettulajdonosok és hozzátartozóik szerepeltek.

Bár 1953-ban Nagy Imre kormánya hatályon kívül helyezte a kitelepítési rendelkezéseket, ettől még nem rendeződött a sorsuk, sőt volt aki rosszabbul járt, hiszen egyszerűen az utcára került. Elrabolt otthonaikat nem kapták vissza, sőt évekig vissza se jöhettek a fővárosba, miután az állampárt szerint „nem csak további magatartásukkal és tevékenységükkel, hanem pusztán megjelenésükkel is zavart kelthetnek”. A hátrányos megkülönböztetés egész életükben elkísérte őket.

Tapasztalataik szerint a zárt munkatáborok lakóinak érdekérvényesítő képessége sokkal jobb volt a rendszerváltás után, hiszen ők közösséggé kovácsolódtak. A budapesti kitelepítettekről azonban senki nem beszél – jegyezték meg a nevük elhallgatását kérő érintettek. Bár a klasszikus kárpótlási körbe beleestek, a kárpótlási jegyek az elrabolt vagyon töredékét sem fedezték.

A kitelepítettek képviselő hangsúlyozták: nem kivételes elbírálást akarnak maguknak, de méltánytalannak érzik, hogy ők kimaradtak a juttatásból. Jelenleg ők még a rendszerváltás után megszavazott eredeti nyugdíjkiegészítésben részesülnek, amely most tízezer forint körül van, de ezt is csak azok kapják, akik értesültek a szűk körben ismertetett rendeletről.

Ahogy lapunk megtudta, a téma a Miniszterelnökséghez tartozik, ahol tudnak a felvetésről. Konkrét választ ugyan nem kaptunk a megkeresésünkre, de az illetékesek jelezték, hogy a kormány vizsgálja kérdést, és megoldást keres a problémára.