Belföld

Rendezetlen háziorvosi körzetek

A praxisok tíz százaléka nem részesül az alapellátásba utalt pluszforrásból

A praxisvásárlási pályázatoknak éppen az volt a célja, hogy megszűnjenek a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosi körzetek – mondta lapunknak Póta György, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke. Az ilyen típusú praxisok száma mára az összesnek legfeljebb tíz százalékát teszi ki.

Érthető, hogy a területi ellátási kötelezettség (tek) nélküli háziorvosok szerencsétlen helyzetbe kerültek és emiatt szót emelnek, de ha az alapellátási rendszer egészében gondolkodunk, nem bontanék zászlót e mellett az ellátási forma mellett – reagált lapunknak a Házi Gyermekorvosok Egyesülete elnöke, Póta György arra, hogy a körzet nélküli kollégák az Alkotmánybírósághoz és az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak. Az ok, hogy a 2015-ben elindított praxisfinanszírozás-emelésből a tek nélküli körzetek kimaradtak, mivel a pluszforrást nem az ellátott betegek után járó úgynevezett kártyapénzhez, hanem a fix díjhoz csatolták, ami nekik nem jár.

Póta György kérdésünkre elmondta, évekkel ezelőtt a ma is futó praxisvásárlási és letelepedési pályázatoknak éppen az volt a célja, hogy azok a háziorvosok, akik tek nélküli körzetben dolgoznak, meg tudják vásárolni azt, hozzájutva így például a havi fix finanszírozási díjhoz. Az elnök szerint egy korábbi kormányrendelet még azt is tartalmazta, hogy 2015 végéig megszüntetik az ilyen formában működő körzeteket, ez azonban láthatóan nem teljesült.

Arra a kérdésre, hogy az érintett kollégák miért nem akarnak saját körzetet vásárolni, azt válaszolta, nyilván vannak elfogadható, egyedi emberi okok is, de alapvetően többségében az indok az lehet, hogy nem akarják vállalni a változással járó kötelezettségeket, például, hogy minden, körzetükbe tartozó beteget el kellene látniuk, illetve szerződést kéne kötniük az adott önkormányzattal. Póta György hozzátette, a tek nélküli körzetek szerves részét képezik a teljes alapellátásnak, ugyanakkor a számuk az összes körzetet tekintve tíz százalék alatt van, az ezerötszáz házi gyermekorvosi praxis közül pedig legfeljebb tizennégyet érint a probléma.