Belföld

Problémás az ellátás, hiányos a szabályozás

Németh Attila főigazgató pszichiátriai részleg kialakítását szorgalmazza a kezelésre szoruló hajléktalan emberek számára

Még ha be is visznek egy-egy fedél nélkül élő, magas kockázattal járó elmeállapotú embert a kórházba, amint jobban lesz, elengedik. Így a megoldás egy külön, az érintetteknek kialakított pszichiátriai részlegben keresendő – mondta lapunknak az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet főigazgatója, amikor a múlt pénteken történt tragikus eset kapcsán kérdeztük. Németh Attila szerint a hajléktalanok pszichiátriai gondozása nem megfelelő, de az is probléma, hogy jelenleg nem lehet őket rendszeres kezelésre kötelezni.

pad
Ma nincs önálló pszichiátriai gondozóhelyük a hajléktalanoknak (Fotó: Hegedüs Róbert)

„Mostanra semmilyen összefüggés nem lehet a Lipót (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet – OPNI) bezárása és az A. Áron Gergely esetéhez hasonló ügyek között” – nyilatkozta lapunknak Németh Attila, a Nyírő Gyula Kórház és Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet (OPAI) főigazgatója. Mint megírtuk, a férfi múlt pénteken egy idős nőt lökött a villamos alá a Margit hídnál, akit az érkező szerelvény halálra gázolt. A. Áron Gergelyről tudható, hogy többször állt már pszichiátriai kezelés alatt, legutóbb pedig egy nappal a tragédia előtt bocsátották el a Szent János Kórházból.

Németh szerint a Lipót hét évvel ezelőtti bezárása nagyon rossz, végzetes politikai döntés volt, és az is igaz, hogy az intézkedésnek „köszönhetően” jócskán csökkent a pszichiátriai ágyak száma. Ennek ellenére, mivel az OPNI-t hét éve zárták be, a szakma kezdi „kiheverni” a károkat.

„Még a legfejlettebb országokban is előfordulnak ehhez hasonló tragédiák, így ezeket teljesen megakadályozni és megszüntetni semmilyen intézkedéssel nem lehet. A statisztikák szerint egyébként Magyarországon alacsonyabb az ilyen esetek aránya, mint más európai országokban: évente tizennégymillió emberre jut egy ilyen bűncselekmény” – taglalta a főigazgató. Szerinte az okok inkább abban keresendők, hogy a hajléktalanok között rendkívül sok a pszichiátriai ellátásra szoruló beteg, viszont amennyiben még nem ön- és közveszélyesek, vagy nem követnek el az állapotukból adódóan bűncselekményt, semmilyen eszközzel nem kötelezhetők ambuláns kezelésre, holott nagy szükségük lenne rá. Ha be is visznek egy-egy fedél nélkül élő, magas kockázattal járó elmeállapotú embert a kórházba, amint jobban lesz, elengedik. Ezt követően viszont senki nem ellenőrzi, és nem is kötelezi őt arra, hogy visszajárjon gondozásra.

A főigazgató a megoldást egy kifejezetten számukra kialakított ambuláns részleg létrehozásában látja, illetve olyan szabályozás megalkotásában, amely kötelezővé teszi a kezelést. „A hajléktalanok ilyen tekintetben nincsenek megfelelően ellátva, mivel a konkrét probléma észlelésekor ugyan különböző kórházakban ellátják őket, ám nem járnak vissza rendszeres kezelésre és nincs egy számukra kialakított pszichiátriai gondozóhely sem. Ennél viszont nagyobb gond, hogy az érintettek folyamatos kezelésének nincs megteremtve a jogszabályi környezete sem, így hiába kezelik egy-egy akut esetben a fellépő pszichiátriai problémákat, az utókezelést a legtöbb esetben a hajléktalanok nem veszik igénybe, de nem is kötelezhetők rá” – hívta fel a figyelmet Németh Attila. Szerinte a pszichiátriai szakma régóta javasolja ezt a megoldást többek között az A. Áron Gergelyéhez hasonló esetek csökkentésére, mert ha létrehoznának egy hajléktalanokat ellátó pszichiátriai részleget fekvőbeteg- és ambuláns ellátással, s megteremtenék az ehhez szükséges szabályozást, a hajléktalanok gondozásában is óriá-si előrelépés történne, nem utolsósorban pedig mérsékelni lehetne a kezeletlenségből adódó tragikus esetek számát.