Belföld

Pillanatképek a szabadságharcról

Emberi sorsok, ismeretlen, mégis jellemző történetek a hatvan évvel ezelőtt kitört, dicsőséges magyar forradalom napjaiból

Évtizedeken át a nevüket sem tudtuk, legfeljebb elmosódott, ismeretlen arcokként néztek ránk a forradalom idején elkattintott fotókról. A hatvanadik évfordulón, fejet hajtva a hősök és tetteik előtt, felkerestünk néhány szemtanút, hogy saját szavaikkal számoljanak be az egykor átéltekről. E válogatás vakufényben villant elénk néhány eseményt – talán apró, de jellemző részletek a dicsőséges forradalom alig két hetéből. Avagy emberi sorsok a forgatagból.

trencsenyi
Trencsényi László (Forrás: Facebook)

Trencsényi László a Corvin közben harcolt a szovjet csapatok ellen, miután október 28-án Túrkevéről indult a fővárosba egy teherautónyi élelmiszerrel, amelyet a frissen létrejött Munkástanács küldött a lakosságnak. „Start előtt Varga Mihály barátommal kikötöttük, csak akkor vállalkozunk az útra, ha kapunk fegyvert is. Ezt végül nagy nehezen a helyi rendőrség biztosította számunkra. Budapestre érve a Nagykörúton hajtottunk, amikor az Üllői úti kereszteződésben váratlanul tűzbe kerültünk, a Kilián laktanyából lőttek ránk, mire gyorsan befordultunk a Corvin közbe” – idézte fel.

Mivel továbbhaladni nem tudtak, a platón lévő kenyeret, fél sertést és szalonnát a Práter utcai raktárban adták le. Akkor már nagyon sok élelmet tároltak az épületben, így az újabb szállítmányokat máshová kellett irányítani. „Rakodás után ott tébláboltunk a felkelők között, amikor váratlanul felbukkant két-három szovjet nyitott gépkocsi. Azok közül egy sem ment tovább. Mi is bekapcsolódtunk a harcba, ott lógott a fegyver az oldalunkon. Mihály barátommal másnap, 29-én visszatértünk Túrkevére, ahol távollétem alatt édesapám helyettesített a kétszáz jószágot befogadó tehenészetben. Utóbb kiderült, mellénk állt a szerencse, mert egyetlen fényképen sem szerepeltünk – ha ez nem így esik, bizonnyal súlyos büntetés vár ránk. Végül mint megtévesztett dolgozó, egy évet kaptam, amelyből felet kellett leülnöm” – mesélte a történtekről Trencsényi.