Példamutató kisebbségi jogok

„Az elvándorlás ellen a közösség védő erejének felmutatása a legjobb válasz” (Fotó: MH)

–  A hazai német nemzetiség hangja egyre jobban hallatszik Berlinben. Mi ennek az oka?

–  Hazánkban él Európa harmadik legnagyobb német kisebbsége, ez már önmagában is érthetővé teszi, hogy sokat jelent a szavunk. A pontos lélekszámról ugyan nincs egyezség, de a legutóbbi népszámláláskor száznyolcvanötezren vallották magukat németnek. Mivel a 2011-es adatfelvétel önkéntes alapon zajlott, sok esetben nem is tudták, hogy a nemzetiségi identitást megvallhatják, illetve sokan dolgoztak vagy éltek már külföldön, ezért úgy gondoljuk, negyedmillió körül lehet a valós szám. A legtöbben, félmillióan Oroszországban élnek, míg a dobogó második fokán háromszázezer emberrel Lengyelország áll.

–  Milyen a német kisebbségek helyzete Európában?

–  Általában véve jó, bár bizonyos országokban vannak problémák.

–  Hol rossz ma németnek lenni?

–  Nem fogalmaznék ilyen élesen, talán mondjuk úgy, nem rossz, de lehetne jobb is. Konkrét helyszínt viszont inkább nem mondanék. Tény azonban, hogy a nálunk biztosított jogok sokak számára az álomvilág kategóriájába tartoznak. Más országokban élő német közösségek számára a nemzetiségi önkormányzati rendszer sajátossága miatt egészen egyszerűen értelmezhetetlen az önkormányzati lét, hiszen ők kizárólag civil szervezetként működnek. Persze utóbbinak is vannak előnyei, de a finanszírozás már lényegesen nehezebb úgy.

–  Miért?

–  Míg az itthoni nemzetiségi önkormányzatok költségvetését az állam biztosítja, addig a civil létben a legfőbb forrás egy-egy pályázat elnyerése. Önkormányzataink saját iskolákat, óvodákat, kulturális intézményeket tartanak fenn. Civilként ezt, ha nem is lehetetlen, de eléggé nehéz megvalósítani. Ráadásul mi Magyarországon önkormányzatként még pluszban pályázhatunk is különböző forrásokra. Fontos az is, hogy egy civil szervezet sokkal kisebb érdekérvényesítő képességgel bír, mint egy hivatalos, államilag jegyzett kisebbségi önkormányzat. Minderre mondom azt, hogy sokan irigykedve nézik a magyar viszonyokat.

–  Elődje, Heinek Ottó sokat tárgyalt a magyar katolikus egyházzal azért, hogy bizonyos templomokban többször, illetve egyáltalán legyen német nyelvű mise. Ön folytatja ezeket a megbeszéléseket?

–  Igen, ez nekem is prioritás. Olyannyira, hogy kinevezésem, azaz szeptember óta újra megkezdtük a tárgyalásokat a katolikus egyházzal arról, hogy bizonyos templomokban gyakrabban legyen német nyelvű mise, illetve új helyszínek is fölvetődtek. Remélem, hamarosan ez ügyben is sikerekről számolhatunk be. Persze figyelembe kell venni, hogy például Pécsen vagy Baranya megyében erre nagyobb az igény, mint mondjuk Szabolcsban. Egyébként az evangélikus egyházban szintúgy preferált a német nyelvű igehirdetés.

–  November elején Berlinben járt. Miről tárgyalt?

–  Idén huszonhetedik alkalommal került sor az Európai Nemzetiségek Föderális Unióján belül működő Német Kisebbségek Munkacsoportja éves tanácskozására Berlinben. A konferencián tizenkilenc európai ország és szovjet utódállam huszonhét német kisebbségi szervezetének ötvenhárom képviselője tárgyalt egymással. Négy nap alatt találkoztunk a CDU/CSU frakció elűzöttekért, kivándorlókért és német kisebbségekért felelős parlamenti munkacsoportjának egy tagjával, valamint a német bel-, kül-, kultúr- és oktatáspolitika magas rangú tisztségviselőivel. A tárgyalások fókuszában az ifjúság megtartása és az anyanyelv megőrzése érdekében folyó munka állt. Úgy gondoljuk, újszerű koncepciókra, valamint a kisebbségi szervezetek kulcspozícióiban elkötelezett fiatalokra lesz szükség ahhoz, hogy megmaradhassunk. Ehhez Berlinből világos üzenetet hoztunk magunkkal, hiszen Bernd Fabritius, a német kormány nemzeti kisebbségekért felelős megbízottja kijelentette, elődei útját járva ő is támogatni fogja honfitársait, és határozottan kiáll értük.

–  A fiatalok megszólítása, motiválása korunkban igen nehézkes. Milyen ötletekkel áll elő, hogy rávegye őket – például – a tanári pályára? Ha nincs németül beszélő és a kisebbség irányában elkötelezett pedagógus, illuzórikussá válik a nemzetiségi oktatás rendszere.

–  A nemrég beindított óvodapedagógusi ösztöndíjprogram is azt szolgálja, hogy anyagilag érdekeltté tegyük a fiatalokat abban, hogy ezt a kétségtelenül nehéz, de szép pályát válasszák. Igaz, nem könnyű a helyzetünk, hiszen a negatív demográ­fiai jelenségek bennünket is érintenek, s akkor a külföldre, főként Németország irányába tartó munkavállalásról és esetleges ottani letelepedésről még nem beszéltünk. Azt gondolom, az ügy érdekében az identitás erősítése, a közösség összetartó és védő erejének felmutatása a legjobb válasz. Ha a fiataloknak meg tudjuk mutatni, hogy a német nemzetiségi lét olyan érték, amire érdemes büszkének lenni, arra alapozni és azt egy-egy családban tovább vinni, akkor már reményteli a jövő.