Belföld

Paradigmaváltás helyett párbeszéd kell

Nem egy adott rendszer üzemeltetésére képes szakbarbárok, hanem önfejlesztésre alkalmas értelmiségiek képzése a cél

Az oktatásról zajló vitákat tematizáló két fő paradigma, a ténytanító, humanisztikus és a praktikus, gyakorlati oktatás dilemmája kibékíthetetlennek tűnik. A lapunknak nyilatkozó középiskolai tanár szerint egyik modell sem kikezdhetetlen, és lehet a kettőt szintetizálni. Megoldásként a tanárok szerepkörének módosítását, az arányok eltolását, valamint a két tanítási nyelvű oktatást javasolja.

Az utóbbi időkben egyre erősebben tematizálódott az oktatásügy, főként a frontálisnak, humanisztikusnak, információalapúnak vagy akár konzervatívnak is nevezett, illetve a pragmatikus, készségekre alapozó, modern oktatási modell szembeállítása kapcsán. A két paradigma védelmezői gyakran teljes mértékben elutasítják a másik érveit, aggályait, holott egyáltalán nem biztos, hogy a két megközelítés nem hozható összhangba egymással. Úgy érzem, a humanisztikus és a pragmatikus nézet nem ellentétes – nyilatkozta lapunknak Illik Péter, a Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Gimnázium magyar, angol és történelem szakos bölcsész-tanára. A kettő közötti feszültség szerinte mesterségesen generált, és úgy tűnik, a szülők, diákok azon – egyébként jogos – félelméből fakad, hogy vajon hasznosítható-e mindaz, amit a gyermekek a középiskolában megtanulnak.

A frontális oktatási modell, amelynek gyökerei a 19. századig vezetnek vissza, azért jött létre, hogy mindenki kapjon elégséges képzést ahhoz, hogy ellássa társadalmi alapfeladatait. Ez volt a közoktatás elsődleges funkciója. Nagyon is védhető a mai formájában, amely szerint a középiskolásoknak széles körű, általános tudást kell átadnunk, amelyet majd a későbbiekben leszűkíthetnek arra a konkrét területre, amely őket a leginkább érdekli. Csakhogy, vetik közbe a pragmatikus oktatást sürgetők, a ránk zúduló információmennyiség több milliószorosa annak, mint amennyi a múlt század elején volt. Az információs társadalom létrejöttével, a digitalizált világban képtelenség mindent megtanítani, szükség van az információ rostálására. Angliában például az iskolák nem titkoltan vizsgára készítenek fel, és nem tanítanak olyasmit, amit nem kérnek végül számon. A pragmatikusok szerint tehát az iskolának az életre kell felkészítenie, a töménytelen információmennyiséget pedig elég kikeresni a megfelelő forrásból, leginkább internetes portálról.

Ugyanakkor az ő érveik sem kikezdhetetlenek – figyelmeztetett a szakember. Szerinte az a felfogás, hogy az iskola az életre kell, hogy neveljen, alapjaiban hibás. Hozzátette, nem biztos, hogy az életre az életen kívül bármi más felkészíthet. Ráadásul alapvető információs bázis nélkül képtelenek vagyunk kikeresni azt, ami minket érdekel. Az internet nem ad választ arra, hogy Károly Róbert gazdaságpolitikája miként függ össze a belpolitikájával, legfeljebb azt találjuk meg, mikor vezette be az aranyforintot és győzte le Csák Mátét, ám, ha ezek a fejemben vannak, magam is rájöhetek az összefüggésekre – jegyezte meg Illik Péter.

A sok memoritertől az embernek jobb emlékezőtehetsége lesz, olyan kognitív struktúrája fejlődik ki, amely könnyebben jegyez meg dolgokat. Egyáltalán nem haszontalan Arany János verseket tanulni, akkor sem, ha szakácsok leszünk később. A cél nem egy adott rendszer üzemeltetésére képzett szakbarbárok, hanem széles körben gondolkodó, önfejlesztésre alkalmas értelmiségiek képzése.

A probléma nem azzal van, hogy a tanár elmondja a tananyagot. Beszéljen a tanár, adja át a tananyagot, de tartson ez tizenöt vagy húsz percig, és utána dolgozzanak a diákok közösen a problémamegoldáson. A másik válasz, amely összhangba hozhatja a két modellt, a két tanítási nyelvű oktatás, amely a nyelvet és a szaktárgyat egyszerre oktatja. A forrásszöveget lehet úgy is tanítani, hogy előtte a diákokkal közösen vagy csoportokban, kooperatív módon össze kell rakni a mondatokat, és utána foglalkozni annak a tartalmával. Manapság sokan elfeledkeznek a két tanítási nyelvű iskolákról, hiszen a magyar minősítési rendszerben inkább az OKTV eredményeket, a továbbtanulási arányokat tartják az elitizmus kritériumának, de azokat a diákokat nem számolják bele, akiket külföldi egyetemre vesznek fel vagy külföldi versenyeken érnek el eredményeket. Márpedig a két tanítási nyelvű iskolában végzők jelentős része külföldi, neves egyetemen folytatja tanulmányait.

Ha konzervatív szemmel nézzük, a lényeg továbbra is az, mi történik az órán. Minden a tanár és diák viszonyában, a fejekben dől el. Ezért volt jó ötlet a kötelező tanárminősítés és tanfelügyelet, hiszen, ha van színvonalas visszacsatolás képzett szakértőtől a tanárok számára, és jó a tanár-diák viszony, ha párbeszéd zajlik, akkor abból az egész rendszer csak profitálhat – véli Illik Péter.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom