„Önpusztító spirálba sodródhat Európa, ha nem védi magát”

Biztató a visegrádi együttműködés – mutatott rá Horváth József (Fotó: Hegedüs Róbert)

– Változott-e valami az Európai Unió (EU) biztonságpolitikájában a párizsi, majd a brüsszeli merényletek okozta sokk nyomán?

– Az EU és a közösség meghatározó országai, elsősorban Németország, Franciaország és Belgium vezetői továbbra is homokba dugják a fejüket. Miközben egymilliónál is több migráns érkezett a kontinensre, nem hajlandók tudomásul venni, hogy az illegális migráció és a terrorizmus között közvetlen összefüggés van. A hitszónokok még most is arról prédikálnak, hogy a migránsok csak menekültek, jó szándékkal érkeztek Európába, pedig a szakemberek számára már a népvándorlási hullám kezdetén is nyilvánvaló volt, messze nem erről van szó.

– Lehet azt mondani, hogy a kötelező betelepítési kvóta ügye ismét háttérbe szorítja a biztonság kérdéseit?

– A migránsáradat kapcsán érkezett egymillió emberből hétszázezer férfi. Ha ezeknek csupán a tíz százaléka kiképzett, akik harcoltak Afganisztánban, Szíriában vagy Líbiában, tehát tudnak bánni a fegyverekkel, feküdtek lövészárokban, ültek harckocsiban, vagy vettek már részt kézitusában, akkor elmondhatjuk, hetvenezer embert mindenféle ellenőrzés nélkül engedtünk be Európába. Ha biztonsági szempontból lecsupaszítjuk a dolgokat, látjuk, az elmúlt egy év alatt semmi olyan nem történt, aminek kapcsán azt érezhetnénk, Európa immunreakciója működésbe lépett volna. Említhetjük Kölnt, amely nem csak turisztikai, hanem ipari központ is, Németország szívéről beszélünk. Márpedig ha Németország szíve Köln, akkor a karácsonyi és szilveszteri történések függvényében arról beszélhetünk, Európa egyik központja is potenciális terroristafészek lett.

– Elrettentő rendvédelmi beavatkozásról pedig Németországból sem érkeztek hírek.

– Sőt a Kölnben történt atrocitásokra az első reakció az elhallgatás volt. Amikor kipattant az ügy, a város polgármestere a rendőrkapitányt tette felelőssé. Ezzel sikerült elbizonytalanítani a rendvédelmi szerveket, amelyek nemhogy pluszeszközöket nem kaptak, hanem még a jelenlegieket is kicsavarták a kezükből. Amikor intézkedni akarnak, maga a migráns mondja a rendőrnek: „Ne hülyéskedj már, holnap feljelentelek, engem te nem bánthatsz, mert én migráns vagyok. Elveheted a papíromat, majd holnap kérek újat.” Képzeljük el azt a rendőrt, vagy a társát, aki még el is fordítja a fejét, nem fog intézkedni, nehogy bajt hozzon saját fejére. Ami napjainkban történik, olyan spirálba fordulhat át, amely már az állam alapjait rendíti meg.

– Kitől kellene ebben a helyzetben segítséget kérni?

– Az Egyesült Államoktól. Nem arról van szó, hogy küldjenek ide egy anyahajót vagy éppen további tízezer katonát. Pusztán a tapasztalatokat kellene átvenni. Az Államoknak 2001. szeptember tizenegyedike után nem volt egy évre szüksége ahhoz, hogy beinduljon az immunrendszere. Bush elnök még a terrorcselekmény éjszakáján bejelentette, az Egyesült Államokat támadás érte. Közölte, védekezni fognak, előkerítenek mindenkit, akinek köze volt a támadáshoz. Oszama bin Laden megtalálásáig dollármilliárdokat költöttek a terroristák felkutatására és likvidálására. Másrészről gyorsan elfogadták a hazafias törvényt is, kemény szankciókat léptettek életbe, kialakították a terrorellenes jelzőrendszert. Most pedig, miután Barack Obamát azért támadták, mert közölte, tíz-húszezer szírt ők is be tudnának fogadni, az elnök azt válaszolta, senkinek nem kell félnie. A befogadott menekülteket ugyanis előzetes szűrő után, tizennégy-huszonnyolc hónapra zárt táborokban helyeznék el, majd ha átmennek a procedúrán, csak akkor kezdődhet az integrációjuk.

– Ez a befogadási protokoll némileg azért eltér az európai, úgymond „meghívóleveles” gyakorlattól.

– Igen, a kontraszt különösen nagy, mert az Európai Unióban a szavakon és a párizsi, majd brüsszeli merényleteket követő első reakciókon túl szinte alig történt valami érdemi lépés. Továbbra sem a valóság, hanem a politikailag korrekt beszéd jellemzi a helyzetet, ami egy orwelli világot idéz. A „megvédem a családom, a nemzetem, a hazám, megóvom Európát” szemlélete Nyugat-Európában még mindig várat magára.

– Nem túl szívderítő ezt még hallgatni sem. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, ezt egy biztonságpolitikai szakértő fogalmazza meg, azt is kérdezhetném, hány terrorcselekmény kell még ahhoz, hogy Európa felébredjen?

– Erre nem tudom a választ, de az biztos, az imént említett amerikai példához képest az EU most bőszen tapsol, és sikerként könyveli el, hogy harminc percig elbeszélgetnek egy migránssal, ennyi idő jut a lekáderezésre. Ebből azért látszik, azért itt valaki már fordítva ül a lovon. Harminc perc alatt mit lehet valakiről megállapítani? Németországban hatszázezer migráns még regisztrálva sincs, több tízezren eltűntek a rendszerből, de nyomuk veszett Olaszországban, Svédországban, Ausztriában is. Tízezer ember pedig már olyan szabadcsapat, akikkel az egyszerű rendőr nem tud mit kezdeni. Folytathatom azzal, hogy két hónap után Görögországban az idomeni menekülttáborba a rendőrök már be sem mernek menni. Adott egy tízezres zárvány, amely elkezdett önálló életet élni, virágzik a prostitúció, a kábítószer-csempészet. Közben Németországban a sajtó félve számol be arról, hogy jött néhány tízezer keresztény is a menekülthullámmal, ám a táborokban a muszlimok terrorizálják őket is.

– Nagyobb költségvetésre, a rendvédelmi állomány megerősítésére, technikai fejlesztésre lenne szükség a probléma kezelése érdekében – olvasható politikusok nyilatkozataiban. Ebből megvalósult valami?

– Alapvetően szemléletváltásra lenne szükség. Törvényi oldalról, a feladatok meghatározása szempontjából az alapokat kellene rendbe tenni. Egy rendvédelmi dolgozó ugyanis egyértelműen a parancsból ért. Neki az a szentírás. Ha azt mondják, ki kell menni, és rendet rakni, mert a politika nem tűri tovább, hogy utcán raboljanak ki nőket és a gyerekek féljenek. A rendőr ebből ért. Tavaly nyáron az interneten több európai országban olyan videók terjedtek, amelyeken migránsok úgynevezett „one touch” pillanatfelvételt küldenek haza arról, hogy ők képesek bárkit leütni a nyílt utcán. Meg lehet nézni a felvételeket, tele vele a világháló. Ennél abszurdabbat nehéz elképzelni.

– Mi lesz ennek a vége, hová vezethet mindez?

– Ez a millió dolláros kérdés. Azt már látjuk, hogy Angela Merkel népszerűsége hol tart, látjuk, Faymann osztrák kancellár hiába fordult meg önmaga körül, mégis le kellett mondania. Vannak tehát olyan jelzések, hogy az európai társadalmak és választott politikusaik értékítélete szöges ellentétben áll egymással. Ez biztató jel, az emberek a józan eszüket még nem veszítették el. Másrészt, ha azt nézzük, hogy a Brenner-hágónál szélsőbaloldali anarchisták milyen vehemenciával esnek neki a biztonsági kerítést építő rendőröknek, az már kétségbeejtő. Azt is látjuk, az Alternatíva Németországnak Párt erősödik, erre mindenki felkapja a fejét, de arra már nem, hogy a konzervatív-keresztények tüntetnek a migráció miatt, a szélsőbaloldali anarchisták pedig támadják őket. Európa sajnálatos módon kettészakítottságban él együtt a súlyos problémával. Arról pedig még nem is beszéltünk, noha már kiderült, hogy a friss migránsok jelentős része írástudatlan, semmilyen nyelven nem beszél, szakmája nincs. El tudjuk azt képzelni, hogy a huszonegyedik századi világban egy ilyen ember a vegyi üzemben, a gyógyszergyárban vagy az autógyárban szalag mellett nyolc órát fog dolgozni steril körülmények között miután integráltuk az európai társadalomba?

– Tud valami biztatót is mondani?

– Van ilyen. Például a visegrádi négyek együttműködése. Az elmúlt egy év alatt a magyar kormány érdeme, hogy ezt a négy országot sikerült egységbe forrasztani országaik megvédése érdekében. Még a bolgárokat, a macedónokat, Montenegrót is sikerült „megfertőznünk”, sőt már a horvátok is másként beszélnek, mint egy éve. Németországban és Franciaországban jövőre parlamenti választások lesznek. Ez biztató lehet Európa jövője szempontjából. A rossz hírem viszont az, hogy nem lehet megspórolni az Iszlám Állam elleni harcot. A szövetségeseknek egyszer fel kell majd vállalniuk ezt. Ameddig ez nem történik meg, a fenyegetettség folyamatos lesz, és minden egyes nappal növekedni fog Európa és Oroszország irányában is.