Önmagát tagadja meg a Jobbik

Ha valaki jobbikosként a parlament lépcsőjén tesz közös esküt DK-s képviselőkkel, illetve frakcióvezetőként olyan nyilatkozatot ad, hogy nemcsak Gyurcsánnyal, hanem az ördög öreganyjával is összefogna, az megtagadása annak az útnak, amelynek jegyében a Jobbik létrejött – mondta a lapunknak adott interjúban Dúró Dóra. A Mi Hazánk Mozgalom exjobbikos elnökhelyettese szerint teljesen zavaros mindaz, ami a Jobbikkal egyesült balliberális tömbben most zajlik.
Nem a frakción múlik a parlamenti jelenlét sikeressége – véli Dúró Dóra (Fotó: Hegedüs Róbert)
– Egy közvélemény-kutató két százalékot mért a Mi Hazánk Mozgalomnak az EP-választáson, ami elég távol van a bejutási küszöbtől. Nem túl korai még az indulás?

– Egy hónappal ezelőtt a Nézőpont Intézet a Mi Hazánk várható listás eredményét három százalékra mérte. Ez nincs annyira távol attól, hogy mandátumot szerezzünk. Egy identitásmeghatározó kampány is előttünk áll még, amelyben megmutatjuk, miben egyedi a pártunk. Gyakran halljuk ugyanis, hogy még nem tudják az emberek, hogy a magát nemzeti pártként meghatározó Mi Hazánk miben különbözik a Jobbiktól és miben a Fidesztől. Ki kell emelnem azt is, hogy a teljes népességen belül kétszázalékos a támogatottságunk, ami nagyjából százhatvanezer szavazót jelent. Az előző EP-választáson, amikor az LMP épp csak átcsúszott a küszöbön, 116 ezer voksot kaptak. Nem tartom tehát elérhetetlennek a mandátumszerzést.

– A „demokratikus” pártok ugyanakkor arról győzködik a választópolgárokat, hogy a kis pártokra leadott szavazatok a kukába kerülnek, nem érdemes rájuk szavazni, ráadásul ez is a Fideszt segíti. Ehhez mit szól?

– Teljesen zavaros mindaz, ami az egyesült balliberális tömbben most zajlik, amolyan csiki-csuki játékot próbálnak játszani. Ugyanakkor az összefogásuk kész ténynek tekinthető, ha ez még nem is az európai parlamenti választáson következik be. Baján például, hogy egy friss hírt említsek, egy homoszexuális „úriember” lesz a perverz összefogás közös jelöltje, ami különös bájt ad a Jobbik csatlakozásának, egyben jelzi azt is, hogy az együttműködésük minden értékrendi alapot nélkülöz. Úgy gondolom, nem érdemes már velük foglalkozni, szeretnénk inkább saját magunkra koncentrálni.

– A napokban, amikor az ötödik jobbikos parlamenti képviselő, Hegedűs Lorántné is távozott a frakcióból, úgy fogalmazott egykori párttársával kapcsolatban: ezzel végleg eldőlt, hogy a nemzeti ügy képviselete a Jobbikban elbukott. Mire alapozta ezt?

– Ha valaki jobbikosként a parlament lépcsőjén tesz közös esküt DK-s képviselőkkel, illetve frakcióvezetőként olyan nyilatkozatot ad, hogy nemcsak Gyurcsánnyal, hanem az ördög öreganyjával is összefogna, az már megtagadása annak az útnak, amelynek jegyében a Jobbik létrejött és karakán nemzeti politizálást folytatott. Még annál is szomorúbb, mint amikor utólag azt állítja valaki, hogy az nem volt igaz, aminek akkor látszott a párt. Aki még ehhez is asszisztált, belesodorva magát a baloldali összefogásba, annak a személye számunkra már nem vállalható. A Jobbikban Hegedűs Lorántné volt az utolsó olyan emblematikus személy, aki miatt a tagságban is voltak még, akik kitartottak, ám most ő is világossá tette, hogy a baloldali pártokkal történő összefogás neki is vállalhatatlan.

– A Mi Hazánk tagságát egyharmad részben volt jobbikosok alkotják. Kik testesítik meg a kétharmadot?

– Sok olyan tagunk van, aki politikai értelemben inaktív volt korábban, vagy csupán a civil közéletben vett részt. Sok tagunk azért lépett be a pártba, mert felkaroltuk a devizahitelesek ügyét. Toroczkai László országjárásán is azt tapasztaljuk, hogy a devizahitelesek nagy számban jelennek meg a fórumainkon.

– Egyszer úgy nyilatkozott, hogy a Mi Hazánk nem lesz Jobbik 2.0. Mi a fő különbség?

– Nagyon fontos a hitelesség kérdése. Mi, akik a pártszakadást elindítottuk, az egyéni, személyes karrierünket is háttérbe szorítottuk azért, hogy kiálljunk az elveink mellett. Szeretnénk a Jobbik eredeti értékei mellett megmaradni, nem szeretnénk megfelelni a balliberális tömb bélyegeinek. Már most rasszistának neveznek minket csak azért, mert őszintén beszélünk a cigánykérdésről. Mi akkor is szeretnénk valódi társadalmi feszültséggel jelentő kérdéseket az asztalra tenni, ha emiatt a balliberálisok bélyegeket ragasztanak ránk, ilyen például a cigány–magyar együttélés.

– Karácsony Gergely, aki nem tartotta antiszemitizmusnak a zsidók listázását a parlamentben, a Mi Hazánkat lenácizta.

– A szokásos nácikártyát a baloldal előszeretettel ismételgeti, de úgy tűnik, Karácsony most eltévesztette a házszámot. Akik ismerik Magyarország problémáit, tisztában vannak azzal, hogy a huszonegyedik században meghatározó lesz a demográfiai helyzet, a bevándorlás kérdése és a magyar–cigány együttélés feszültségeinek a feloldása is. Ha ezzel nem foglalkozunk, akkor nem vagyunk érdemesek arra, hogy a politikában szerepet vállaljunk. Ha az őszinteséget Karácsony Gergely nácizmusnak tartja, ez őt minősíti.

– A balliberális pártok haragját azzal is kivívta, hogy az „utcai ellenállásuk” kapcsán megjegyezte: a képviselők munkahelye az Országgyűlés. Ami a Mi Hazánkat illeti, lehet ebben a ciklusban frakciójuk a parlamentben?

– A házszabály nem teszi ezt lehetővé. Nem gondolom azonban, hogy a parlamenti jelenlét sikeressége a frakción múlik. Mi úgy is sikeresek lehetünk, ha nincs frakciónk. Az előző ciklusban több ellenzéki frakció működött, mégis kétharmados győzelmet ért el a Fidesz. A parlament minden lehetősége adott volt számukra, mégsem tudták ezt megakadályozni. A sikeresség nem feltétlenül a felszólási lehetőségektől függ, a javaslatokhoz hozzá tudunk szólni, kezdeményezni is tudunk. A napokban nyújtom be a homoszexuális propagandának az iskolákban történő tiltásáról szóló határozati javaslatomat. Tehát egyéni képviselői indítvánnyal is lehet tematizálni a közbeszédet.

– A „demokratikus ellenzék” szerint viszont a Mi Hazánk „őfelsége ellenzékeként” viselkedik. Amikor ezt hallja, mi jut eszébe?

– A politikának az emberek életéről, mindennapjairól kell szólnia, ellenzéki bírálatnak nem elégséges az Orbán-fóbia. Azzal, hogy a kormány a demográfiai fordulatot és a családpolitikát igyekszik középpontba állítani, nagyrészt egyetértünk, vannak azonban olyan javaslatok, amelyekkel nem. A házasoknak járó kedvezményt negyvenéves korig biztosítja a kormányzat, ezt elhibázottnak tartom. Hiszen az egyik legnagyobb demográfiai probléma éppen abból adódik, hogy kitolódott a nőknél az első gyermek megszülésének vállalása. A KSH szerint a termékenység azoknak a nőknek a körében emelkedett, akik legfeljebb általános iskolát végeztek, már tizenévesen szülnek, jellemzően tehát a cigányság köré­ben. A családtámogatások többsége munkához kötött, szerintünk a harmadik gyermektől minden családtámogatást a munkához kötötten kellene folyósítani azért, hogy a megélhetési gyermekvállalást vissza tudjuk szorítani. Ezekben a kérdésekben a kormányzat nem mer konfrontálódni a cigánysággal. Az uniós tagságról történő népszavazás kiírása is fontos lenne. Szükség lenne a mérleg elkészítésére, hogy legalább tisztán lássunk, mennyire éri meg nekünk az EU tagjának lenni. Egy francia közgazdász például kimutatta, hogy a multik több profitot visznek ki Magyarországról, mint amennyi támogatás az unióból érkezik.