„Nyilvánvalóan létezik ez a kettős mérce”

– Július végén a Klubrádió reggeli műsorának vezetője szinte sírva kérdezte, Semjén Zsolt teheráni látogatását kiemelve, hogy miként lehet az emberi jogokat oly szörnyű módon megsértő országgal atomtechnikai megállapodást kötni. Iránban egyébként májusban voltak demokratikus elnökválasztások. Melyik, az ellenzéki pártokat támogató médium interjúvolta meg önt, hasonló riadalmat mutatva az Iránnal szemben választásokat, törvényhozást, turizmust nem ismerő, tüntetéseket nem engedő és az aktivistákat nyilvánosan keresztre feszítő vagy lefejező Szaúd-Arábia bizniszei iránt?

– Nyilatkozunk az olyan portáloknak, mint az Index.hu, a 444.hu, az ATV vagy még a váltás előtt az Origo.hu. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem igenis van érdeklődés a magyar sajtóban Szaúd-Arábia iránt.

– Akkor nekem nyilván farkasvakságom van, ha állandóan a csakis a magyarországi, oroszországi, törökországi, kínai és iráni jogsértésekbe ütközöm, azokról hallok a jogvédők részéről.

– Jellemzően külpolitikáról, főként Európán kívüli országokról kevesebb szó esik a magyar sajtóban, gondolom, ez megfelel a közönség érdeklődésének.

– Ön szerint helyes lenne, ha Trump elnök a Szaúd-Arábiával nemrégiben kötött száztízmil­liárd dolláros fegyverüzlet nyomán Rijádban nem kardtáncra perdült volna, hanem inkább a „demokráciába bombázná” e királyságot? Mint tette, illetve teszi azt oly sok országgal, most éppen Venezuelát fenyegetve?

– Egyik sem helyes. Az Amnesty International határozottan ellenzi, hogy nemcsak az Egyesült Államok, de Kanada és az Egyesült Királyság is komoly mértékben kereskedik fegyverekkel olyan országokkal, mint Szaúd-Arábia, amelyek e fegyvereket sokszor a saját polgáraik ellen fordítják. Vagy, mint éppen Szaúd-Arábia esetében is jellemző, arra használják, hogy mondjuk a jemeni huszikat bombázzák és civil célpontokat támadjanak. És nyilván azt sem tartom helyesnek, ha a demokrácia nevében bombáznak országokat és civilek halnak vagy sérülnek meg.

– Vannak országok, így például Magyarország is, amelyeknél nincs kettős mérce. Egyetlen mérce van: nem szólnak bele más országok belügyeibe. Nem gondolja, hogy ez sokkalta jobb annál, mint képmutatóskodni, ahogyan az Egyesült Államok teszi? Hóman Bálint szobra és a CEU privilégiumainak megtartása miatt halálra aggódja magát, miközben a nyilvános szaúdi kivégzésekről hallható szava sincs.

– Azt gondolom, hogy önmagában azzal, hogy ha egy szervezet, mint az Amnesty International, vagy egy ország, mint az Egyesült Államok, elmondja a véleményét egy másik országgal kapcsolatban, nos, azzal semmi baj nincs. A második világháború után megállapodtak az államok abban, hogy lesznek olyan ügyek, amelyeket közösen próbálnak meg elintézni, és lesznek olyan szabályok, amelyek mindenkire vonatkoznak. Ennek legjobb példája az ENSZ és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata.

– Azért ez nem ilyen egyszerű.

– Természetesen nem, előfordul, hogy egyes országok más országokkal szemben sokkal kritikusabbak, mint egyes, velük szövetséges vagy baráti államokkal szemben, még akkor is, ha azok esetleg súlyosabb jogsértéseket is követnek el. Ezalól egyébként Magyarország sem kivétel, a magyar hatóságok sem hajlandóak sokszor elismerni a „baráti” országok jogsértéseit. Nyilvánvalóan létezik ez a kettős mérce a nemzetközi közösségben az államok között. De ez nem jelenti, hogy ne kellene vagy ne szabadna bírálni országokat. Nemzetközi jogvédő szervezetként az Amnesty International minden rendszerszintű jogsértés ellen felemeli a szavát, mi azt próbáljuk meg elérni, hogy minden ország betartsa a nemzetközi szabályokat, nincsenek más céljaink, csak az emberi jogok védelme az egész világon, legyen szó Magyarországról, Norvégiáról vagy Szaúd-Arábiáról.

– Szaúd-Arábia keleti részén, Katif tartományban most az ott élő többségi síita lakosságot akarják erőszakkal áttelepíteni máshová az országban. Ugyanott a szaúdi hadsereg városrészeket rombol le, mint Avamiját is, embereket tömegesen kínoznak meg, hurcolnak el. De ezekről és a jemeni szörnyűségekről is alig olvashatunk. Az iráni, orosz, kínai jogsértésekről és a magyarországi „diktatúráról” annál többet. Ön szerint a nyugati sajtó e magatartása helyes?

– Azt hiszem, amellett, hogy olvasunk és tudunk az ön által felsorolt országokban elkövetett jogsértésekről, hasonló súllyal kellene olvasnunk a szaúd-arábiai jogsértésekről is. Arról, hogy a szaúdi hatóságok mit tesznek Jemenben és évek óta milyen jogsértéseket követnek el a síita kisebbség ellen, azok komolyságához képest aránytalanul keveset foglalkoznak az újságok az ilyen esetekkel. Azt gondolom, hogy a szaúdi–jemeni háborúról tényleg keveset tudunk. Már van legalább nyolcezer halottja és több mint negyvenezer sérültje ennek a konfliktusnak, és gyakorlatilag az történik, hogy Szaúd-Arábia gyakran szándékosan semmisít meg kórházakat, iskolákat és mecseteket.