Nincs határidő a Sorsok Háza megnyitására

– Friedrich Torberg-díjjal tüntette ki minap a Bécsi Zsidó Hitközség. Minek szól az elismerés?

– Minden évben néhány személy kapja meg az antifasiszta és antikommunista íróról elnevezett kitüntetést. Tavaly a Mazsihisz markánsan kiállt emlékezetpolitikai ügyekben, ezért, vagyis a következetesség miatt esett rám, illetve a közösségünkre a választás.

– A múlt évi tavaszi bojkottról van szó, amikor a holokauszt emlékévben való részvétel feltételéül szabták, hogy ne épüljön meg a német megszállás áldozatainak emlékműve, Szakály Sándor távozzon a Veritas intézet éléről, és változtassanak a Sorsok Háza koncepcióján. Ezek után milyen most a kormánnyal a viszonyuk?

– Nemcsak enyhült, de alapjaiban megváltozott a Mazsihisz és a kormány közötti kapcsolat. Kétségtelen, az előbbi két esetben nem értünk el változást, ám a központi konfliktusforrásnak számító Sorsok Háza kapcsán komoly korrekció történt. Lázár János miniszter már a Zsidó Közösségi Kerekasztal tavaly őszi ülésén tudatta, a múzeum csak akkor nyílik meg, ha a tartalmát illetően a kormány és a zsidó szervezetek között konszenzus lesz. Ez egy pozitív, határozott politikai deklaráció – amit azóta többször megerősített. Fontos még, bár erre kevesebben figyeltek fel, hogy a politikus azt is leszögezte, a megvalósításnak jelenleg nincs rögzített határideje.

– Korábban az előzetes koncepció kialakításáért felelős Schmidt Mária arról beszélt „szűk körben”, hogy egyes zsidó szervezetek, köztük a Mazsihisz képviselőinek is tetszettek a tervek, nagy nyilvánosság előtt mégis kritikát fogalmaztak meg.

– Elég furcsa, amikor egy projekt vezetője az összes résztvevőt meghazudtolja, jelen esetben többek között Sir Andrew Burnst, a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) elnökét is. Valójában a tartalmi részt nekünk soha nem mutatták meg, mi azt a mai napig nem ismerjük, kizárólag az építészeti és a belső látványterveket láthattuk, amelyek valóban tetszettek, de ezt soha nem tagadtuk. Az a kétszáz oldalas koncepció, amit nemrég a kormány szétküldött, és például a Magyar Tudományos Akadémia markáns szakmai kritikával illetett, még 2013-ban született. A Mazsihisz szakértőkből álló tudóstársaságot hívott össze, hogy a segítségükkel véleményezzük a tervezetet. Kiderült, az anyag nem alkalmas arra, hogy egy kiállítás koncepciója legyen. Tettünk két javaslatot. Felvetettük, hogy Budapestnek elegendő egy holokausztközpont, amire kiválóan alkalmas a józsefvárosi helyszín. Másrészt megállapítottuk, hogy a Páva utcai intézmény történelmi narratívája megfelelő, azt kellene átültetni az új létesítménybe.

– Lázár János azt mondta, akár évekig is egyeztetnének. Nem bánják?

– A washingtoni, a jeruzsálemi, a varsói vagy a berlini hasonló intézmények esetében hat-nyolc éves előkészítő munka és párbeszéd zajlott, vagyis ettől nem kell senkinek megrettennie. Viszont az oktatást hamarabb el lehet indítani, sőt, akár egy ideiglenes kiállítás is megnyílhatna a végleges megvalósítás előtt. Összességében elmondható, a folyamat, ha lassan is, de jó irányba halad.

– Az említett nemzetpolitikai konfliktus kapcsán egyes véleményformálók egyenesen fasiszta Orbán-kormányról beszéltek. Hazánk ugyanakkor nemrég átvette az IHRA soros elnökségét. Nincs ebben némi ellentmondás?

– Nem titok, hogy egy ideig a felkészülés során többen megkérdőjelezték Magyarország alkalmasságát erre a tisztségre. Fontos, hogy a Mazsihisz még a legnagyobb emlékezetpolitikai konfliktus idején is azt deklarálta, a magyar zsidóságnak nem érdeke, hogy elvegyék Magyarországtól ezt a megtisztelő megbízást. Annyit kértünk az IHRA-tagszervezetektől, segítsenek az emlékezetpolitikát helyes irányba terelni. Ez az elmozdulás megtörtént, és ezért is bízom benne, hogy az IHRA-év méltó módon valósulhat meg. A kezdeményezés középpontjában egyébként az oktatás és az ismeretterjesztés áll, ezek fejlesztésére hazánknak nagy szüksége van.

– Hallani arról, hogy egyeztetnek a tankönyvek tartalmáról, s ebben a Mazsihisz is részt vesz.

– Tizenhét zsidó szervezet, köztük a Mazsihisz hozott létre egy bizottságot, amely tárgyal a kormánnyal. Lassú a haladás, de már vannak részeredmények, sikerült néhány a zsidó közösség érzékenységét sértő szakasz módosítását elérni. Hozzáteszem, nemcsak mi, hanem a többi egyház és más szervezetek is részt vesznek ebben a munkában, vagyis nem csak a mi szempontjaink érvényesülnek. Kiemelten fontos, hogy a jövő nemzedék megfelelő tudásanyagot kapjon.

– Nemrég felmerült egy új, központi holokauszt-emlékmű terve. Támogatják az ötletet?

– A legutóbbi közösségi kerek-asztalnál a zsidó szervezetek úgy értékelték, előkészítetlen a javaslat, illetve többen arra jutottak, pillanatnyilag nem új mementóra, sokkal inkább a közösségfejlesztésre és tradícióink újraélesztésére kell helyezni a hangsúlyt.

– Korábban hetekig a Dohány utcai zsinagóga beléptetési rendszere körüli visszásságoktól volt hangos a sajtó. Tisztázódott az ügy?

– Amikor az anomáliákról szóló információkról tudomást szereztem, sőt, feljelentés is született, azonnal kértem az ügyvezetést, állítsák le a pályáztatást. Ez megtörtént. A rendőrségi nyomozás ugyan még folyik, de jelen állás szerint van rá esély, hogy az ügyet hamarosan lezárják.

– Eközben újabb tisztújítás lesz a Mazsihiszben, ez a „műfaj” igen konfliktusosnak számít. Ismét megpályázza az elnöki széket?

– Valamennyi taghitközségnél, így a budapestinél is lesz választás, a Mazsihiszben pedig már az új delegáltak döntenek majd. A Budapesti Zsidó Hitközségnél később mindenképpen szükség lesz a választási szabályzat megújítására, a jelenlegi állapot ugyanis tarthatatlan. A huszonöt éves választási szabályzatunk elévült, hibáktól hemzseg. Ami a kérdést illeti: indulok a Mazsihisz-elnöki posztért, és éles versenyre számítok.

– Kvázi szenzációként értelmezték egyesek, hogy Angela Merkel egy asztalhoz ültette az öt hazai zsidó felekezet képviselőjét. Tényleg ennyire rossz a viszony közöttük?

– A kancellári látogatás történelmi alkalom volt nekünk és az egész országnak egyaránt. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy a zsidóság szerveződése nem hierarchikus, a közösségek tradicionálisan mindig egy tiszteletreméltó rabbi köré szerveződnek. Ma is valamennyi zsidó közösség önálló, közöttük pedig gyakran van vita. Ez természetes, de nálunk a vita magát az életet jelenti – feltéve, ha nem méltatlan. Tény, hazánkban a zsidó felekezetek állami elismerése terén érzékelhető feszültség, ennek egyik eleme, hogy az öt felekezet közül kettőt az állam hivatalosan nem tekint egyháznak. A találkozón Merkel arról beszélt, nem helyesli a magyar törvénykezési gyakorlatot, majd felvetette, a már elismertek járjanak közbe a reformközösségek érdekében. Mondjuk úgy, ebben nem volt egység a megszólítottak körében, ám az esemény mindenkit elgondolkodtatott.