Nemzetünk könyvtára, a művelődés motorja

–  Az elmúlt hetekben több cikk is született az OSZK-ról: válsághelyzetről, likviditási gondokról, csődközeli állapotról beszélnek. Mi a helyzet a nemzeti könyvtárral?

–  Rögzíteni kívánom, hogy az elmúlt hetek cikkei nem az OSZK hivatalos nyilatkozatai vagy első kézből való információi alapján készültek. Tele vannak pontatlanságokkal, hamis összefüggések sejtetésével, kifordított információkkal, amelyek félreértésre adnak lehetőséget, és hátrányos helyzetbe hozzák a könyvtárat. Tény, hogy a fizetések alacsonyak, a cafeteriát nem tudjuk fizetni. Mára az is tény, hogy az intézmény oly mértékben alulfinanszírozott, hogy az már kritikusnak is tekinthető.

–  Mit jelent ez a kritikus helyzet?

–  A 2010-es évek elejére könyvtártechnológiai és építészeti szempontból is válsághelyzetbe került a könyvtár. A „kettős költöztetés” programjával fogtunk bele a megújításba: megcéloztuk a teljes digitalizációt és az informatikai infrastruktúra lecserélését, ugyanakkor új raktár építését terveztük, és a Budavári Palota F épülete helyett egy másik helyszínen megvalósítandó nemzeti könyvtárról gondolkoztunk, különös tekintettel a Hauszmann Programmal kapcsolatos döntésekre. 2016 végén egy tízmilliárdos konzorcium jött létre, hogy levezényelje a könyvtár elavult informatikai eszközeinek modernizálását. Mára a beszerzések többé-kevésbé megvalósultak, eljött az innovatív alkalmazások ideje. A könyvtár országos könyvtári platformot dolgoz ki.

–  Elkerülhetetlen a digitális átállás?

–  Igen. Az OSZK nemzeti könyvtárként közfeladatot lát el: gondoskodik a magyar szellemi örökség dokumentumainak gyűjtéséről, feldolgozásáról, bibliográfiai számbavételéről, és biztosítja a társadalom hozzáférését ehhez az örökséghez. „Az idők végezetéig” raktározzuk a dokumentumokat, a magyar identitás egyszeri és megismételhetetlen forrásait. Ez a nemzeti könyvtár. Történetünk során mindig így volt. Követjük az adathordozók történelmi léptékű változását, alkalmazkodunk az olvasói elvárásokhoz, mondhatni, a folytonos megújulás sodrásában élünk ma is, amikor a fejlesztés feszültségei, az áthelyezésünkre vonatkozó állandó találgatások, és az alulfinanszírozottság problémái járják át mindennapjainkat.

–  Ezek a nehézségek mennyire hátráltatják a működést?

–  Az OSZK csaknem ötszáz munkatársa elkötelezetten és lelkiismeretesen gyakorolta a hivatását akkor is, amikor az informatikai rendszer elavult volt, és a fejlesztések után is, noha az 1985 óta változatlan berendezések, vetemedett ablakok, ősrégi légkezelő rendszer nem biztosítanak méltó környezetet a közfeladatok ellátásához. A szomszédban zajló építkezések miatt az épületben elviselhetetlen a zaj- és levegőszennyezés. Szellemi munkát végezni ilyen körülmények között szinte lehetetlen. Mindezek ellenére szép eredményeink vannak: a közelmúltban bezárt Corvina-kiállítás három hónap alatt huszonháromezer látogatót vonzott, elkészült a digitális Corvina-könyvtár is. Nemzeti önismeretünk szempontjából rendkívül fontos tudni és tudatni, hogy a világhírű reneszánsz kódexek egy részét Budán készítették, mégpedig Mátyás király mesterei.

–  Mi a könyvtár fő feladata?

–  A nemzeti könyvtár részben szűken vett könyvtárszakmai feladatokat lát el, részben pedig a társadalom művelődésének motorja szerepét tölti be. Így például folyamatosan fejleszti a Magyar Országos Könyvtári Katalógust, támogatja a nemzetközi szabványok hazai bevezetését, figyelemmel kíséri a szerzői jog érvényesülését és a könyvtáros képzést. Ugyanakkor a törvényalkotóval együtt fontosnak tekinti a dokumentumok tudományos igényű tartalmi feltárását és bemutatását a nagyközönség számára. A 21. században a kiállítások, a kulturális rendezvények, az interaktív múzeumpedagógiai programok azok a napról napra megújuló eszközök, amelyekkel kultúraközvetítő szerepünket láthatóvá tudjuk tenni a társadalom számára.

–  Mit jelent ez a láthatóság?

–  Rengeteg munkát: kutatástámogatást, konferenciaszervezést, könyvkiadást, kiál­lí­tásrendezést és közművelődési feladatrendszert is jelent. A nemzeti könyvtár aktív résztvevője Budapest és az ország kulturális életének. Egy példát említve: mi őrizzük a Himnusz kéziratát. Évek óta a magyar kultúra napján – a Himnusz születésnapján – egy-egy vidéki településre visszük a helyi közösségek kérésére, és a program rendszerint telt házas. A magyar közösségi identitás talán legérthetőbb szimbólumáról van szó, amellyel így közvetlenül találkozhatnak honfitársaink. Nyolc éve fut a szórakozással egybekötött ismeretterjesztő sorozat, a KönyvTÁRlat, amelynek jelentős törzsközönsége alakult ki. Minden évben családok ezrei vesznek részt nálunk is a múzeumok éjszakáján, tavaly épp negyvenszázalékos növekedést sikerült elérni a látogatottság tekintetében.

–  Milyen különlegességek találhatók itt a Corvinákon és a Himnusz-kéziraton kívül?

–  A Himnuszt megzenésítő Erkel Ferenc eredeti kottái nálunk vannak, de mint nemrég világszenzációként fény derült rá, mi őrizzük Mozart Török indulójának egyik kézzel írt változatát is. A könyvtár munkatársainak felkészültségét jól mutatja, hogy a Zeneműtár vezetője első pillantásra gyanút fogott, hogy Mozart-autográffal van dolga. Mi őrizzük középkori nyelvemlékeink tekintélyes részét és az első Magyarországról készült nyomtatott térképet is, vannak Arany-, Ady- és Babits-kézirataink, de hogy újabbakat is említsek: az 1980-as évek szamizdatjai, a Szabad Európa Rádió anyaga, a rendszerváltás idejének dokumentumai – az Ellenzéki Kerekasztal üléseinek felvételei –, fényképek, tévé- és rádióadások is megtalálhatók nálunk.

–  Mi a helyzet az egyetemistákkal, olvasókkal és kutatókkal?

–  A könyvtár értük van, amellett, hogy szeretnénk a kincseket megosztani a nagyközönséggel. A közművelődési feladat ráépül az oktatásra, és így kívánunk az új generációk életében is meghatározó szerepet betölteni. Minden információt kereső, tanulni és kutatni vágyó ember számára nyitva állnak kapuink, az ő kiszolgálásuk, „a hozzáférés biztosítása” a könyvtár legnagyobb feladata. Azt kell megszerveznünk, hogy az itt őrzött dokumentumok az állomány lehető legteljesebb védelme mellett kerüljenek az olvasók asztalára.

–  Mekkora a befogadóképesség és az átlagos látogatószám?

–  Kétszáz-kétszázötven látogatónk van naponta, viszont szolgáltatásaink elérhetők az interneten is: a Magyar Elektronikus Könyvtár, az egyedi honlapok – Nyugat, Nyelvemlékek, Corvina Virtualis – az érdeklődők rendelkezésére állnak. Internetes megkereséseink száma évente húsz-huszonöt millió, a statisztikák szerint ez a legtöbbet keresett magyar kulturális felület.

–  Hol tart a könyvtár költözésének ügye?

–  Kettős költözésként említettem az előttünk álló feladatokat: először a digitális térbe kell költözni, másodsorban pedig egy modern, a könyvtár igényeinek megfelelő térbe, függetlenül attól, hogy itt helyben valósul-e meg, vagy másutt. Kétszáztizenhét éves az OSZK, de hiába nemzeti könyvtár, még sosem kapott könyvtári céllal épült otthont a nemzettől. Ezt orvosolni kell, de a félmegoldások vagy a célra első pillantásra is alkalmatlan épületek felvetése nem csak gátolja az OSZK küldetésének teljesítését, de veszélyezteti magát a pótolhatatlan állományt is.

–  Mit gondolnak erről az itt dolgozók?

–  Szeretik a budavári helyszínt, de mint említettem, a munkakörülmények már-már elviselhetetlenné váltak a környező építkezések miatt. Azt is látni kell, hogy ma a könyvtáros szakma társadalmi megbecsültsége sem ott van, ahol az elvárható lenne: a munkatársak harmincnyolc százaléka nem keres kétszázezer forintot, a tudományos fokozattal rendelkező kollégáknak átlagosan bruttó kétszázötvenezres fizetésük van. A többieké sem sokkal több. Holott a könyvtárosok nem csak polcokat rendeznek vagy olvasókat igazítanak el: a feladat többrétű, sokszor tudományos munka, amihez évekig tanul valaki az egyetemen – például azért, hogy ránézésre fölismerjen egy Mozart-kéziratot. És tévhit, hogy a digitális világban nincs szükség könyvtárosokra! A ránk zúduló adatok föltárását és közzétételét csak szakember tudja elvégezni.

–  A fizetésen múlna az elhivatottság?

–  Nemcsak a fizetésről van szó, az is kellene, hogy a könyvtárosok lássák: megbecsülik a munkájukat a munkafeltételek és a velük összefüggő megnyilatkozások terén is. Ők tudják, hogy a nemzet egésze szempontjából fontos szellemi munkát végeznek, ez felelősség és szolgálat. Optimista becslések szerint tizenötmillióan vagyunk magyarok, az itt őrzött szellemi örökség – a Corvináktól a könyvekig, fényképekig és plakátgyűjteményig – ezé a tizenötmillió magyaré. Nincs a teremtésben még egyszer tizenötmillió magyar: ezeknek a dokumentumoknak mi vagyunk az egyedüli örökösei, és csak az marad meg belőlük, amire vigyázunk s amit megmutatunk.

–  Akkor mire lenne most szükség?

–  Odafigyelésre és szakmai diskurzusra. Rövid és hosszú távon is stabilizálni kell a nemzeti könyvtár költségvetését, mivel rendszerszintű megoldások nélkül a válsághelyzet újra előállhat, és minden eddigi fejlesztés veszendőbe megy. Szükség van a könyvtáros szakma társadalmi megbecsülésére más szakmák és a döntéshozás részéről is, hogy a tizenötmillió magyar szellemi örökségének őrei érezzék, hogy a munkájukat komolyan veszik. Ismert, hogy Kelet-Európa szabad nemzetei új nemzeti könyvtárakat kaptak az elmúlt három évtizedben. Ezen országok és más nemzeti könyvtárak példáin látjuk, milyen nagyszerű szerepekre, jövőképre és milyen sikerekre lenne lehetőség a könyvtári és muzeális ágazatok területén. Ezeket a feladatokat a magyar könyvtárosok is meg tudják valósítani, de ahhoz stabil jelenre és kiszámítható stratégiára van szükség.