Nem volt meg a fegyverek egyenlősége

„Nem lehetett elfogulatlan szakvéleményt várni.” Szabó Györgyi, a vörösiszapper bírája (Fotó: Csudai Sándor)

Egy büntetőperben a vádat képviselő ügyész, illetve a vádlottak képviseletét ellátó védők azonos jogokkal rendelkeznek, bizonyítékaikat egyenként, majd összességében kell elbírálnia a bírónak. Ezt nevezik a „fegyverek egyenlősége” elvének, ám ez a vörösiszapperben sérült – mondta lapunknak Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott büntetőbírája. Völgyesi szerint azonban a bíróság – amely a tíz halálos áldozattal járó, gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vádjában mind a tizenöt vádlottat felmentette az elsőfokú ítéletében – súlyos eljárásjogi hibát követett el azzal, hogy a vádat alátámasztó szakvéleményeket kirekesztette, s más szakértőt nem rendelt ki.

Egy büntetőeljárásban ugyanis, amelyben a szakértői véleményeknek kiemelt szerep jut, nem lehet egyetlen szakértő álláspontja alapján ítéletet hozni – hangsúlyozta a büntetőbíró. Ha a szakértői vélemények ellentétes álláspontra helyezkednek, ahogyan a konkrét ügyben is történt, a bíróságnak kötelessége a szakértők egyidejű meghallgatása, az ellentmondások feloldása. A vörösiszapperben azonban erre nem került sor, miután a bíróság két szakvélemény kirekesztése után a harmadik alapján mentette fel a vádlottakat mindhárom vádpontban, „bűnösnek kijelölve az altalajt”.

A bíróság szerint két szakértőtől „nem lehetett elfogulatlan szakvéleményt várni”. Az első szakértőtől azért nem, mert a gátszakadást követően az azonnal a helyszínre siető miniszterelnök, belügyminiszter és a katasztrófavédelem vezetője telefonon felhívta, autót küldtek érte, s a helyszínre ment, ahol szakértelmével próbált segíteni. Ezt követően pedig családi cége, amelyben két fia dolgozik, a helyszínen a laboratóriumi vizsgálatokhoz mintákat vett Kolontáron. A büntetőeljárási törvény szerint „nem járhat el szakértőként olyan személy, aki olyan gazdasági társaság tagja, amelynek bármely más tagja vagy alkalmazottja az ügyben már korábban eljárt”. A másik szakértőt azért zárták ki, mert őt pedig a gátszakadás után a Nemzeti Nyomozó Iroda gazdaságvédelmi főosztályának vezetője, a későbbi nyomozás egyik közvetlen irányítója vitte Kolontárra az árvízvédelmi törzs tagjaként.

„Nem tisztem minősíteni a szakértők kizárásának okait – jegyezte meg Völgyesi Miklós –, ez a másodfokú bíróságra tartozik, ám ha a szakértők kizárásáról nem hoztak alakszerű határozatot, akkor az semmiképp nem felel meg a tisztességes eljárás és a jogállamiság követelményének, hiszen ezzel a szakértőt megfosztják a jogorvoslat lehetőségétől.” Hogy ilyen határozat nem született, az elég valószínű – hiszen Nagy László, a Műszaki Egyetem docense például a sajtóból értesült a kizárásáról, míg a másik szakértőt, a Műszaki Egyetem nemzetközi hírű professzorát „az elfogultság vádja” annyira megviselte, hogy kizárását követően infarktust kapott – tette hozzá a büntetőbíró.

Az elsőfokú eljárásban a bíróság a történeti tényállást, a két szakvélemény kirekesztése okán, azok megállapításai nélkül rögzítette, márpedig a másodfokú bíróságot köti a tényálláshoz kötöttség elve – mutatott rá Völgyesi Miklós. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a tényállásban nincs olyan, a vádat erősítő adat, amely alapján az elsőfokú ítélet helytállóságát vitatni lehetne.