Belföld
Nem segít a hajléktalanoknak, aki az utcán hagyja őket
Megfelelő körülményeket és hozzáférhető ellátórendszert kell biztosítani a fedél nélkül élők számára Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár szerint

Senkinek nem kellene az utcán élnie, minden fedélnélkülinek jutna hely valamelyik intézményben (Fotó: Ficsor Márton)
Egyetértek azzal, hogy a város mindenkié, így például a másik egymillió-hétszázezer lakosé is, akinek számít a közterületek állapota. Úgy érzem, a Város Mindenkié csoport csak hecceli a hajléktalanokat, hiszen a fővárosnak összesen nincs annyi bérlakása, ahány hajléktalan él Budapesten, egy bérlakásépítés fedezetét pedig legfeljebb az állam biztosíthatná, ám az ingatlanok kiosztását akkor sem lehetne igazságosan megoldani – ezek Tarlós István szavai 2015-ből, azután a Fővárosi Közgyűlésen lezajlott szavazás után, amellyel módosították a 2013-ban meghozott, hatalmas társadalmi vitát generáló fővárosi hajléktalanrendeletet. A főpolgármester akkor azt is mondta, téved az, aki úgy gondolja, hogy a városvezetés üldözni akarja a hajléktalanokat.
A 2013-as rendelet ugyanis kijelölte azokat a budapesti területeket, ahol szabálysértésnek minősül az életvitelszerű közterületi tartózkodás. A dokumentum első pontjában a fővárosi, a másodikban a kerületi területeket jelölték ki. Két évvel később azonban az alapvető jogok biztosának kezdeményezése alapján a Kúria megvizsgálta a rendelet második mellékletét, amelyben törvénysértőnek találta, és 2015. május 31-ével megsemmisítette a következő tíz kerületre vonatkozó közterület-kijelöléseket: II., IV., IX., X., XIII., XIV., XVI., XVII., XXI., XXII.
Az azóta eltelt időszakban az aluljárókba és közterületekre visszaköltöztek a hajléktalanok, így a helyzet ugyanott tart, ahol a 2013-as rendelet megalkotása előtt. Tarlós István idén januárban Budapestinfóján beszélt arról, a főváros szeretné, hogy kevesebb hajléktalan legyen a forgalmas aluljárókban, amire megoldás lehet a közterületen való életvitelszerű tartózkodás megtiltása. A részletes megoldás kidolgozására pedig felállt egy munkacsoport is, amely az alapjogok biztosán és a Máltai Szeretetszolgálat képviselőin kívül rendőrökből és közterület-felügyelőkből állt. A városvezető akkor hangsúlyozta, olyan megoldást keresnek, amely egyszerre törvényes és humánus.
Ennek is köze lehet a hetedik alaptörvény-módosításhoz, amely egyebek mellett megtiltotta az életvitelszerű közterületen tartózkodást. Ehhez igazítja a szabálysértési törvényt az a kormánypárti módosítás, amely büntethetővé tenné az ezt megszegő hajléktalanokat.
A dokumentum parlamenti vitája során sok minden elhangzott, de mindenekelőtt Kontrát Károly, a Belügyminisztérium államtitkára közölte: a törvényjavaslat célja a hajléktalanokat érintő szociális ellátások jobb és tudatosabb megszervezése, illetve, hogy a jelenleg az utcán élő embereket arra ösztönözzék, vegyék igénybe azokat a szálláshelyeket, amelyek számukra biztosítanak ellátást. Emellett persze cél az is – fűzte hozzá –, hogy közterületeink állapotát, rendezettségét megőrizzék. Jelezte azt is, a törvényjavaslat végrehajtásában számítanak az egyházak és az önkormányzatok segítségére is.
Fontos tudni, Magyarországon majdnem tízezer éjjeli menedékhely és átmeneti szállás áll a hajléktalanok rendelkezésére, s ezeken kívül a krízisidőszakokban, azaz télen most már sokadik éve még további ezerötszáz férőhelyet biztosítanak. A nappali melegedők száma ilyenkor eléri a hétezer-ötszázat. Kérésünkre a Fővárosi Önkormányzat elküldte a Budapestre vonatkozó adatokat azon férőhelyeket illetően, amelyeket a főváros tart fenn. Ez több mint nyolcezer helyet jelent, amelyből ezerötszáz ágyon átmeneti szállás, majdnem kilencszáz ágyon éjjeli menedékhely, ezeken felül nappali melegedő, családok átmeneti otthona, munkásszállás, kiléptető lakások és egészségügyi ellátás is működik – mind fedél nélkül élők számára.
Arról azonban, hogy Magyarországon összesen pontosan hány hajléktalan él, sokféle statisztikát lehet találni. A Város Mindenkié csoport erről részletes adatgyűjtést készített, igaz, még két-három évvel ezelőtt. A leggyakrabban idézett forrás a hajléktalan emberek számának megbecsülésére az úgynevezett Február 3 kutatás, amelyet a szociális ellátórendszerben dolgozó szakemberek évek óta minden évben az év leghidegebb napján végeznek el. A Február 3 kutatás ugyan nem ad átfogó képet a hajléktalanok számáról, hiszen nem kérdeznek meg mindenkit, de megbízható képet ad azoknak az embereknek a szociális és egészségügyi állapotáról, akik kapcsolatba kerülnek a hajléktalanellátó rendszerrel.
A csoport beszámolója alapján a 2016. február 3-i adatfelvételben összesen 10 206 hajléktalan vett részt, közülük 3968 ember Budapesten, 6238 pedig vidéki városokban élt. Az összes válaszadó közül 3422 ember fedél nélkül, vagyis az utcán élt, 6784 pedig valamely szállásadó intézményben. Ennek alapján tehát – amennyiben érdemben nem nőtt 2016 óta a fedél nélkül élők száma – minden hajléktalan embert el lehetne helyezni valamilyen számára fenntartott intézményben, és senkinek nem kellene az utcán élnie.
Visszatérve a szabálysértési törvény módosítására, a múlt heti parlamenti vitában Gyurcsány Ferenc (DK) például bírálta, hogy „a keresztény kultúra védelme közben a kormány alaptörvénybe foglalja az utcán élés tilalmát”. Erre reagálva Rétvári Bence, a humántárca államtitkára azt mondta: 1990 óta nem sikerült a hajléktalanág kérdését megoldani, a mostani kormány viszont őszintén szembenéz ezzel a problémával, és megpróbálja visszasegíteni az utcán élő embereket a normál életbe, és tőlük is együttműködést vár el. Kontrát Károly Stummer Jánosnak (Jobbik) adott válaszában azt hangsúlyozta, aki akar, be tud menni szálláshelyekre, hiszen az éjjeli menedékhelyek kihasználtsága hetvenhárom, az átmeneti szállásoké nyolcvanhárom százalékos. Azt mondta, hazudik, aki szerint a cél a hajléktalanok bezárása. „A cél az, hogy az érintettek igénybe vegyék az ellátórendszert, amelyre a közelmúltban kilencmilliárd forintot költött a kormányzat” – fogalmazott.
Ugyanerről korábban Fülöp Attila szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár úgy nyilatkozott, a hajléktalan emberek méltóságát nem az segíti, aki amellett érvel, hogy az utcán éljenek, hanem az, ha megfelelő körülményeket és hozzáférhető ellátórendszert biztosítunk számukra.
A szabálysértési törvény immár az Alaptörvényre is támaszkodó módosítása szerint egyébként ha az érintett személy elfogadja a hatóság, például rendőr, közterület-felügyelő vagy akár a mezőőr felajánlását, és igénybe veszi az ellátórendszert, semmilyen joghátrány nem érheti. Ha azonban ezt nem fogadja el, pénzbírsággal akkor sem sújtható, és csak akkor alkalmazható vele szemben elzárás, ha a közérdekű munkát nem vállalja.