Nem lehet hazugságokra építkezni

Oplatka András: Milyen volt a hangulat 1988 és 1990 között a pártállam, a kormányoldal és az ellenzék tekintetében? Ki milyen arányban tett hozzá a rendszerváltáshoz?

Németh Miklós: A pártállam körülményei között lettem miniszterelnök, és már a nyolcvanas évektől tudtuk, hogy az ország a csőd felé tart. Az adósságállomány csak nőtt, minden furfang ellenére. Közben megtudtam egy másik nagy igazságot is: Magyarország területén atomtölteteket tároltak. Mindkettőt tagadtuk, de két ekkora hazugságra nem lehetett építeni egy rendszert. Aztán 1989 januárjában meghoztuk a szükséges lépéseket és vártuk, hogy jobbra forduljon a helyzet.

Boross Péter: Én boldog nyugdíjas éveimet töltöttem. Az volt a benyomásom, hogy a tárgyalások különösebb ellentétek nélkül zajlanak. Idilli állapot lehetett.

Balog Zoltán: Református lelkész voltam akkoriban. Talán, ha nem lett volna olyan idilli a hangulat, most nem lenne olyan durva a légkör.

Tölgyessy Péter: Ha a Szovjetunió 1989-ben olyan erős lett volna, mint a nyolcvanas évek elején, akkor nem lett volna átmenet. Nem mi, magyarok buktattuk meg a rendszert. A magyar társadalom relatíve jól érezte magát, így nem volt akkora tömegtámogatása a változásnak.

Glatz Ferenc: Fontos tisztáznunk, hogy nem a magyar politikai erők terméke volt a kommunista berendezkedés, hanem a Szovjetunióból importált rendszer.

O. A.: Mi látszott 1987-88-ban a Szovjetunió összeomlásából?

N. M.: A nyolcvanas évek elején ismertem meg Gorbacsovot, akiről Kádár azt mondta: figyeljetek erre az emberre, mert ő lesz a rendszer sírásója. Az említett években már látszott a gazdasági erőforrások teljes kimerülése, de igaz volt az a tétel, hogy ha egy nadrágszíjon már minden lyuk elfogyott, akkor egy orosz még tudott egy-két lyukat fúrni bele. A rendszerváltás egyik eredendő bűnének tartom, hogy nem volt kibeszélve a társadalmi, gazdasági, szociális kérdések köre. Nemzetközi hibák sorozata is történt. Én egy második Marshall-tervért lobbiztam, ehelyett létrejött az Európai Fejlesztési Bank, amely piaci feltételekkel kezdett finanszírozni.

T. P.: Nem lett volna jó egy második Marshall-segély. Ezt is feléltük volna és ugyanúgy marad minden. De a lényeg az, hogy a rendszerváltásig a kommunista elit mélyen hitt a társadalmi küldetésében, Kádár Jánossal az élen. A reformok a rendszer eróziójához vezettek, nem a megoldáshoz. Nálunk a reformerség mindig eladósodottsággal járt együtt. A pártállam csak modellváltásra készült, nem pluralizmusra vagy piacgazdaságra. Folyamatosan hátráltak, mert féltek, hogy fizetésképtelenné válunk, és attól, hogy a végén erőszakot kell majd alkalmazniuk. Én egyébként nem emlékszem idilli tárgyalásokra. A pártállam képviselői mindent elleneztek. Küzdelmes volt az átmenet, de a választók alig vettek benne részt, inkább Bécsbe jártak.

N. M.: Te a pártállammal tárgyaltál, de 1989 májusától egészen más stílusban tárgyalt a kormány. Nem azonosítható a kormány a párttal. A köldökzsinórt májusban elvágták. Lehet új történelmet írni, de én másképp éltem meg a kormány önállósodását. Azt se felejtse el senki, hogy április végén Grósz Károly kísérletet tett a kormány megbuktatására. Ha ez megtörténik, egy keményvonalas erőcsoport veszi át az ország irányítását.

B. Z.: Hogy miért nem voltak tömegmozgalmak? Mert nem volt olyan hang, amire érdemes lett volna odafigyelni. A nép statisztaszerepben volt, az egész egy elitista alkudozásnak tűnt.

B. P.: Egy szétroncsolt társadalomban nem alakul ki forradalmi hangulat, ha világútlevéllel kimehet Bécsbe Gorenje hűtőért. Az én korosztályom határozottan úgy gondolta, hogy az oroszok nem fognak kivonulni, hiszen soha sehonnan nem vonultak ki. Mindenki egyetértőn úszott a folyamattal.

G. F.: Én Bécsben éltem akkor, és a bécsi sajtó óriási visszhanggal kürtölte világgá, hogy a szovjet csatlós államban egy párt lemond a kizárólagos hatalmáról. A külpolitikai háttérről annyit, hogy 1988 decemberében Gorbacsov az ENSZ-ben bejelentette, hogy ötszázezer katonát kivonnak három Kelet-Európai országból.

T. P.: A magyarok semmiben sem vesznek részt. Miközben máshol kilencvenszázalékos volt a részvétel a választásokon, nálunk hatvanöt. A radikális hangnemről annyit, hogy Orbán Viktornak a Nagy Imre temetésén mondott beszéde után engem is győzködtek, hogy állítsátok le Orbánt, mert ránk hozza az oroszokat. Az egyik alternatíva az lett volna, hogy az állampárti kormány vállalkozik a szükséges gazdasági lépések meghozatalára, de erre nem vállalkozott.

N. M.: Lehet itt hőzöngeni, de soha senkitől nem fogom elfogadni, hogy lekicsinyelje a Németh-kormány eredményeit.