Nem kakukktojás a magyar szabályozás az Európai Unióban

– Az aktuális közjogi kérdések között az illegális migráció kezelése, illetve a bevándorlás témaköre napjainkban mindent megelőz. Milyen kutatásokat-elemzéseket készítettek e tárgyban?

– Már régóta aktívan foglalkozunk a kérdéssel, s a munka keretében áttekintettük a hatályos magyar jogszabályokat és az európai uniós rendelkezéseket is. Ezek alapján kijelenthető, a parlamentben most elfogadott törvénymódosítás teljes egészében megfelel az uniós szabályozásnak, beszéljünk akár az úgynevezett gyorsított eljárás alkalmazásáról vagy a kérelmek elfogadhatatlanságára vonatkozó feltételrendszerről. Illetve a pár héttel korábban elfogadott, a biztonságos országok listájának kormányrendeletben való megalkotására vonatkozó törvénymódosítás szintén harmonizál az uniós joggal, hiszen ezen listák megalkotását az irányelvek tagállami hatáskörbe utalják. Nem magyar találmányokról van tehát szó, az uniós jog teszi lehetővé ezen szabályok alkalmazását.

 – Arra nemigen volt példa a kö­zelmúltban, hogy nagy horderejű kérdéseket szabályozó törvények kapcsán ne kapott volna bírálatot a magyar kormány vagy a parlament. Még nagyon frissek a most elfogadott törvények?

– A parlament által a héten elfogadott komplex törvénymódosító csomag célja, hogy a menekültügyi szabályozást hatékonyabbá, gyorsabbá és átláthatóbbá tegye. Maga a fizikai határzár sem kakukktojás az EU-ban, hiszen van ilyen Bulgáriában és Spanyolországban is. Másfelől pedig a menekültügyi kérelmek elbírálását is egyértelműbbé teszi a gyorsított eljárás beemelése, illetve ezzel összefüggésben az eddigi kétfokozatú eljárás egybevonása, ami szintén növeli a kérelmek elbírálásának hatékonyságát. Az Alapjogokért Központ részéről az imént említett biztonságos országok listájának megalkotásán, a gyorsított eljárás alkalmazásán túl már február­ban javasoltuk azt is, hogy részletesebben utaljon a jogszabály a nemzetbiztonsági kockázatra, amely most be is került a gyorsított eljárásra okot adó körülmények közé, és egyértelműen kizárja a kérelem elfogadhatóságát. Érdemes megemlíteni azt a politikai eredményt is, amelyet Magyarország a legutóbbi EU-csúcson ért el. Vagyis hogy a jövőben az uniós
tagállamok és az EU intézményei is figyelembe fogják venni hazánk kivételes helyzetét, a kifejezetten nagy migrációs nyomásra tekintettel.

 – Milyen cél vezérelte az Alapjogokért Központ megalakítását, milyen módszerek szerint végzik a kutatásaikat?

– Elemzéseink módszertana kizárólag jogi szempontokat vesz figyelembe, ha úgy tetszik, mi „hozott anyagból” dolgozunk – természetesen a társadalmi-politikai közeg mozgásait nem hagyjuk figyelmen kívül. A központ megalapításának apropója 2010–2011-re tehető, amikor a közjogi rendszert érintő jelentős átalakítások történtek, s a számos új törvény elfogadását finoman szólva is nagy érdeklődés kísérte Euró­pában és az Egyesült Államokban. Ennek a nagy érdeklődésnek a csúcsra járatását az új alaptörvény elfogadása jelentette. Az alaptörvény és a belőle fakadó új jogszabályok kapcsán sok pozitív, még több negatív kritika érte a kormányt és az Országgyűlést. Azt tapasztaltuk akkor még „egyszerű jogászként”, hogy ezeknek a kritikáknak nagy része vagy tévedésen alapult, vagy nem olvasták el ezeknek a jogszabályoknak a hiteles fordítását, vagy másodlagos forrásból tájékozódtak. Így fals információk jelentek meg még olyan tekintélyes lapokban és fórumokon is, amelyekre a magyar és a nemzetközi közvélemény is odafigyel. Éppen az alkotmányozással kapcsolatban felmerült félreértések, negatív kritikák vetették fel azt, hogy szükség lenne egyfajta kiegyensúlyozásra. Az Alapjogokért Központ életre hívását az a szándék vezérelte, hogy a kiegyensúlyozott vélemény is nyilvánosságot kapjon a közjogi kérdésekben.

 – Mivel magyarázza azt, hogy a közjogi rendszer átalakítását ennyi vihar kísérte?

– Szokatlan az európai demokráciákban hogy egy politikai erő alkotmányozó többséget tud állítani, ilyenre alig volt példa az európai polgári demokráciák történetében. A nyugati világban általánossá vált egy olyan demokráciafelfogás, hogy csak akkor lehet a jogállamiság eszméjének megfelelő minősített többséget igénylő jogszabályokat elfogadni, ha egyfajta konszenzus van a kormánypárti és az ellenzéki politikai erők között. Olyan lehetőségük adatott azonban 2010-ben a jelenlegi kormánypártoknak, hogy saját maguk tudtak alkotmányos többséget igénylő kérdésekben dönteni. Ennek a legitimációját az adta, hogy a választópolgárok elsöprő többsége szavazott egy irányba, ebből fakadt az új alaptörvény elfogadásának lehetősége is. A mostani kormány legitimációja tehát nyilván a választópolgá­roktól ered, ezért furcsák azok a belső és külső kritikák, amelyek a jogállamiságot megkérdőjelezik, egyfajta demokrácideficitet emlegetnek. Aki ezt teszi, megkérdőjelezi a választások legitimitását, holott azt senki sem mondhatja józan ésszel, hogy a 2010-es vagy a 2014-es választások illegitimek lettek volna. Maga az EBESZ állapította meg, hogy teljesen tisztán, az alaptörvénynek és az egyéb nemzetközi szerződéseknek megfelelően zajlottak a választások.

– A Freedom House legutóbb nyilvánosságra hozott jelentése mégis „félig megszilárdult demokráciáról” beszél a hazai közjogi berendezkedés működése kapcsán.

– Minden szempontból tévútnak tartom azt a társadalmi mérnökösködést, amelyben bizonyos nemzetközi szervezetek vagy személyek számokkal próbálják minősíteni a demokrácia működését. A jogállamiság kritériumait nem lehet egyfajta tölcsérbe beönteni, ami a végén majd kidob egy számot, s így megkapjuk a demokráciára vonatkozó osztályzatot. Maga a demokrácia és a jogállamiság keretrendszere nemzetközi szerződéseken, alkotmányon, hazai jogszabályokon nyugszik, amelyek megléte biztosítja azt, hogy az ott élő emberek jogainak adottak-e a garanciális szabályai. Sőt a nemzeti karaktereket is figyelembe kell venni, nem lehet még Európán belül sem egy kaptafára ráhúzni egy ország demokráciaindexét, ahogyan azt a Freedom House teszi. A kritikája ugyanazokon a téves feltevéseken, félinformációkon, másodlagos forrásokon nyugszik, mint más nemzetközi szervezeteké is az elmúlt években.

 – Egymás anyagaiból dolgoznak?

– A kritikusok sok esetben nem konkrét jogszabály adott paragrafusára hivatkoznak. Ha ezt tennék, lehetne erről vitatkozni, de amíg internetes portálok, bulvárblogok cikkei – ahogy ezt a Freedom House jelentésében is tapasztalni lehetett – jelentik a hivatkozási alapot, addig a vélemények komolysága megkérdőjelezhető.

– Bírálták például az ötszázalékos parlamenti küszöböt vagy az alkotmánybírák megválasztását.

– Az ötszázalékos küszöb már 1994 óta elfogadott, nem specifikus magyar szabály, a demokráciákban mindenütt van valamilyen bejutási küszöb. Az alkotmánybírák választására vonatkozó szabályokat szintén kritizálták. Az alkotmánybírákat mindig is kétharmaddal választották az Országgyűlésben. Az, hogy 2015 elejéig egy politikai szövetség birtokában volt a parlamenti mandátumok kétharmada, egyben azt is jelentette, hogy ez a politikai erő konszenzuskényszer nélkül jelölhette az alkotmánybírákat. Bírálták a bárki által kezdeményezhető actio popularis azaz az utólagos normakontroll lehetőségének megszüntetését is. Vagyis azt a szabályt, hogy korábban minden személynek joga volt arra, hogy panasszal éljen az Alkotmánybíróságnál, még ha személyesen nem is volt érintett az adott ügyben. Éppen ez okozta az óriási ügyterhet. Maga az Alkotmánybíróság kérte a jogalkotótól, hogy emeljék ki ezt a törvényből. A közvetlen alkotmányjogi panasz ma éppúgy érvényesülő jog, a változás csak annyi, hogy a panaszos számára szigorúbb érintettségi követelményeket fogalmaz meg az új törvény. Ez is olyan példa, amelyet a Freedom House úgy mutatott be, mintha itt valamiféle jogkorlátozásról lenne szó. Miközben, ismétlem, maga az Alkotmánybíróság elnöke kérte ezt a jogalkotótól, és szakmai egyeztetés előzte meg a törvény módosítását.