Belföld
„Nem írhatja felül az uniós jog az Alaptörvényt”
Ha a jogalkotóban van olyan alázat, bölcsesség, hogy átgondolja, min lehetne változtatni, akkor nem jelent problémát az alkotmánymódosítás Cservák Csaba szerint

– Már 2011-ben elfogadták az 1989-es ideiglenes alkotmányt felváltó új alaptörvényt. Hét év távlatából hogyan értékelhetjük az alaptörvényünket?
– Évekkel ezelőtt is az volt a véleményem, hogy idővel revízió alá kell venni az alaptörvényt. Régi mondás ugyanis, hogy a puding próbája az evés. Az, hogy hogyan érvényesül az alaptörvény, nagyban függ az azt konkretizáló részletjogszabályoktól, elsődlegesen a sarkalatos törvényektől. Sokszor egy kötőszó is rengeteg dolgot módosíthat egy jogszabályban, ezért is szükséges pár év múlva a jogalkotónak megvizsgálnia, mennyire váltak be az elképzelései. Vajon lehet-e mindent előre leszabályozni, miközben elsősorban a tudomány és a technika fejlődése miatt mindig újabb és újabb kihívásokkal találkozik a jogtudomány. Ez az Alaptörvény a korábbi neutrális alkotmány után egy kifejezetten értékorientált alaptörvény. Abból a szempontból konzervatív, hogy a történeti alkotmányra mint értelmezési háttérre hivatkozik, az új alapjogok szempontjából viszont kifejezetten haladó.
– Ugyanakkor több támadás is érte az Alaptörvényt megalkotó kormányoldalt, hogy többször módosította már az alkotmányt. Nem problémás ennyi változtatás?
– Örök vitatéma, de ha a jogalkotóban van olyan alázat, bölcsesség, hogy átgondolja, min lehetne változtatni, akkor ez nem jelent problémát. Többre becsülendő, ha valaki, felvállalva a támadásokat, állja a sarat egy valóban indokolt módosítás kapcsán. Sokan kritizálták az Alaptörvényt például azért, mert szerintük szűkítette az AB jogköreit. Bár költségvetési kérdésekben valóban szűkültek a normakontroll lehetőségei, ám jóval nagyobb volt a jogkörbővítés, hiszen már konkrét bírói döntést is meg lehet támadni az AB előtt alapjogsérelem esetén, ha egyéb jogorvoslati lehetőségük már nincs az állampolgároknak.
– Indokolt volt például a migrációs helyzetre reagáló tételek beemelése az Alaptörvénybe?
– Eltorzította a közbeszéd azt, hogy ki számít menekültnek. Menekült csak az lehet, aki valami elől valós indokkal menekül. Az európai közbeszédben és egyes hazai médiumokban elképesztő csúsztatások jelentek meg ezzel kapcsolatban, és tetszik, nem tetszik, az egész kampány legfontosabb témájává nőtte ki magát. Biztonságos harmadik országból származók, hatóságok elől rémülten külföldre távozó bűnözők nem tekinthetők jogilag menekültnek. Különböztessük meg tehát az illegális migránsokat és a menekülteket. Mára ennek a kérdésnek hatalmas jelentősége lett, ezért lehet indokolt az ezzel összefüggő tételek beemelése az Alaptörvénybe. A jogot mindig értelmezni kell, és le kell belőle vonni egyes konklúziókat. Lehet, hogy valami levezethető az Alaptörvényből, de a viták kiszűrése érdekében, és hogy az alkotmánybírókban ne merüljön fel értelmezési probléma, jobb, ha valami egyértelműen szerepel a normaszövegben.
– Mit gondol az új közigazgatási felsőbíróság felállításáról?
– Én mindig a vegyes összetételű testületek kollektív bölcsességében hiszek. Legyen benne elméleti és gyakorlati szakember, idős és fiatal például. Ez indokolhatja a közigazgatás egyes szektorait belülről ismerő specialisták bevonását, ami vérfrissítést jelentene a bíróságoknak. Jelenleg a relatív önállósággal rendelkező közigazgatási ügyszakban bíráskodók rendkívül széles területeken ítélkeznek, amelyek teljesen más szakértelmet igényelnének. A felettébb elvont alkotmányjogi kérdések, így a médiajog, a népszavazási jog szemlélete merőben eltérő a számszaki pontosságú adójoghoz, az építési joghoz képest. Ennek jegyében kell a megfelelő embert a megfelelő helyre beosztani. Hiszek abban, hogy van olyan megoldás, amely a jogos állampolgári igényeket és az igazságszolgáltatás függetlenségének elvét egyidejűleg kielégíti.
– A kormány által deklarált egyik legfontosabb cél a szuverenitásunk megőrzése, biztosítása. Alaptörvényi szinten ezt mennyire tudjuk megtenni?
– Egy dolgot az elején tisztázni kell: a tagállamok nem szuverenitást ruháztak át az Európai Unióra, hanem a szuverenitásukból fakadó egyes hatáskörök gyakorlását. Bizonyos megközelítések szerint azonban az unió joga felülírja a tagállamokét. Én azt a felfogást képviselem, hogy az országok alaptörvénye a szuverenitásuk elsőfokú letéteményese. A szuverenitást kimondó alkotmányokat nem írhatja felül az uniós jog. Ha egy ország valamit annyira fontosnak, első számú társadalmi témának tart, hogy beemeli az alkotmányába, azt nem írhatja felül az uniós jog. Amiről egy állam egyértelműen nem mond le a szuverenitásával kapcsolatban, azt nem lehet valamilyen jogértelmezéssel „el-csempészni” tőle.
– Vajon miért kezdődött el ez a vita, miért akart nyomást gyakorolni az unió?
– Ez már inkább politikai kérdés, de úgy vélem, egyszerűen kiengedték a szellemet a palackból, és egyes csoportok elkezdték a unió jogának „mindenekfelettiségét” hirdetni, amely vitát generált.
– Ön tagja a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen működő Választás és demokrácia elnevezésű kutatócsoportnak. Mi a véleménye a mostani választásitörvény-módosításról?
– Az új választási eljárási törvény sok problémát igyekezett orvosolni, így hosszabbította meg például a jogorvoslati határidőket. De e kérdésben is le kell vonni a konzekvenciákat. A jogi szabályozás jellege két irányt célozhat meg, a kazuisztikus, eseti jellegűt és a jogelvit, ami tulajdonképpen egy vezérfonal. A választási jog esetében az előző a szerencsésebb, így lehet előre orvosolni például olyan problémákat, mint az átjelentkezések okozta sorban állás.
– Mi a véleménye a már az Országgyűlés előtt lévő gyülekezési törvényről?
– Ez az egyik legrégebbi, 1989-es alapjogi törvényünk, muszáj volt átgondolni olyan esetek miatt, mint például a spontán tüntetés. Komoly probléma volt, hogy sok olyan esetben sem lehetett megtiltani a gyülekezést, amikor előre látható volt, hogy a résztvevők jogsértést fognak elkövetni. A rendőrség tulajdonképpen eddig „alkotmánybíráskodott” ilyen helyzetekben, ami testidegen terhet jelent számára. A koncepció alapján több esetben is megtiltható lesz a gyülekezés, de ez is nagyban fog függni az értelmező szervektől, a rendőrségtől, a bíróságtól, sőt az Alkotmánybíróságtól is. Álláspontom szerint a tüntetések betiltását mindig megszorítólag kell értelmezni.