„Nem elvetendő gondolat a kötelező drogteszt”

– A dizájnerdrogokkal az egyik legnagyobb probléma, hogy folyamatosan változik az összetételük, így sokszor maga a fogyasztó sincs tisztában azzal, mi kerül a szervezetébe, sőt, olykor arról sem tud, hogy bármilyen anyag bekerült a vérkeringésébe. Mennyire tudja lekövetni az új szerek megjelenését a laboratórium?

– Nem tudja. A Belügyminisztériumhoz tartozó szakmai intézet, a BSZKI (Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet) feladata, hogy a lefoglalt anyagokat bevizsgálja. Erről minden részletre kiterjedő jegyzőkönyvet vesznek fel. Az Országos Toxikológiai Intézet a bűnügyi eseteket vizsgálja, például ha valaki túladagolta magát, vagy drogos befolyásoltság alatt követett el bűncselekményt. Ilyenkor nemcsak vizelet-, illetve vérmintát, hanem a szerveket, a testszövetet is vizsgálják, mivel a különböző mintavételekkel meg tudják állapítani, van-e bármilyen tudatmódosító hatású vegyület a szervezetben. A Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete ma már gyorsan, és célzottan tudja vizsgálni, hogy a halál beálltát drog okozta-e vagy sem. Amennyiben igen, akkor a BSZKI-tól kapott anyagok segítségével beazonosítják a szert. Ám ez csak akkor lehet eredményes, ha az összehasonlítás során egy, már korábban bevizsgált anyaggal van egyezés. Mindez nem tartozik a rutinvizsgálatok közé, és rendkívül költséges eljárás.

– Tehát legkorábban akkor szereznek tudomást új hatóanyagról, ha az valakinek a szervezetébe bekerül és halált okoz. Vagyis egy lépéssel mindig a terjesztők, előállítók mögött vannak?

– Sajnos igen. Talán a rendőrség gyorsíthatja meg a folyamatot azzal, hogy rajtaütésszerűen lefoglal olyan nagyobb mennyiségű, terjesztésre szánt anyagot, amelyet később be lehet vizsgálni. Így pedig legalább viszonyítási alapjuk lesz a laboroknak egy-egy esetnél.

– A klasszikus kábítószerfajtákkal szemben a legtöbb dizájnerdrog hatása ismeretlen, akár személyenként változhat. Míg a heroinnak, kokainnak, marihuánának ismert az összetétele és hatásmechanizmusa, az egyre megújuló, terjesztésre szánt anyagokról jóformán semmit nem lehet tudni. Mi ennek a legnagyobb veszélye társadalmi szinten, túl azon, hogy nagy eséllyel halálos kimenetelű a fogyasztásuk?

– Ahogy említette, az egyik legfontosabb probléma, hogy sokszor úgy jut be a bulizó fiatalok szervezetébe az anyag, hogy nem is tudnak róla. Például belekeverik az italukba. Emellett vannak olyanok is, akik már annyira függők, hogy teljesen mindegy nekik, mit fogyasztanak. Erre mondták azt régebben, hogy ha desztillált vizet ad be magának vénásan valaki, attól is „flash” élménye lesz. Ami hatalmas gond, hogy a dizájnerdrogokhoz egyre olcsóbban hozzá lehet jutni, mondhatni szinte szétszórják már az iskoláskorúak között is, akik – lévén, hogy egy tizennégy-tizanhat éves gyermeket bármire rá lehet beszélni – nagy eséllyel ki fogják próbálni. Az első droghasználat így egyre korábban megtörténik, a toxikológiára ma már tizenegy-tizenkét éves gyerekek is rendszeresen bekerülnek. Érdekes amúgy, hogy már külföldön is egyre kevésbé népszerűek a klasszikus kábítószerek, és inkább ezeket a vackokat használják – a dizájnerdrogokra ugyanis egész egyszerűen nem lehet más kifejezést használni

– Lehet bármilyen következtetést levonni abból, hogy melyik országból milyen anyag érkezik jellemzően?

– A mostani információk szerint a klasszikus drogfajták gyakorlatilag eltűntek. Ez alól egyedül a marihuána a kivétel, a nálunk végzett drogtesztek legtöbbször még mindig a THC-t mutatják ki. Viszont a heroin szinte már teljesen kikopott. A „fűvel” pedig az a probléma, hogy bármit hozzá lehet keverni és bármit elő lehet állítani belőle – ami teljesen követhetetlen és leellenőrizhetetlen. A helyzet súlyosságát érzékeltetve nem túlzás azt állítani: még műtrágyából is készülhet kábítószer, ami akár eljuthat a belvárosi szórakozóhelyekre is. A folyamat egyik gátló tényezője lett azonban a nemrég bevezetett C lista, amely jócskán megszigorította a korábbi rendszert.

– Meglehetősen nagy port kavart a közelmúltban a józsefvárosi tűcsereprogram megszüntetése, ami elsősorban a „biztonságos” drogfogyasztást segítette volna. Akár a C lista bevezetésének, akár a tűcsereprogramnak lehet érdemi visszatartó ereje, mérséklő hatása a terjesztés vagy a fogyasztás szempontjából?

– Még 2004-ben készítettünk egy vizsgálattal egybekötött kérdőíves felmérést a IX. kerületi „dzsumbujban”, ahol szintén működött tűcsereprogram. A megkérdezettek tizennyolc százaléka az utolsó harminc napban megosztotta a tűjét másokkal. Ezekben a közösségekben a közös fecskendőhasználatnak összetartó ereje, rituálé jellege van. Az ENSZ-javaslat egyébként úgy szól: ott érdemes ezt a programot bevezetni, ahol a kábítószer-fogyasztók között a HIV-fertőzöttek száma egy bizonyos szintet meghalad. Ez egy megosztó kérdés. Viszont magát a terjesztést és a fogyasztást érdemben nem tartja vissza.

– Kiket tart a legveszélyeztetettebb korosztálynak?

– Természetesen a fiatalokat, ami alatt nagyjából a tizenegy-húsz éveseket értem. Pontosan ezért fontos a megelőzés, a figyelemfelkeltés, hogy minél előbb legyenek tisztában azzal a gyerekek, mivel állnak szemben, mire kell nemet mondani és mi lesz a következménye annak, ha ezt nem teszik meg. Nagyon sok helyről hallom, hogy elmennek szórakozni a fiatalok az éjszakába, ahol vagy a tudtukkal vagy anélkül hozzájutnak ezekhez a szerekhez, teljesen elveszítik a tudatukat és reggel jóformán semmire nem emlékeznek. Emellett pedig nem egy közlekedési halálesetről is tudunk, amely összefügg az ilyen jellegű drogos befolyásoltsággal.

– Rengeteg indulatot váltott ki a Kocsis Máté fideszes polgármester által felvetett, kötelező, illetve önkéntes alapú drogteszt az iskolákban, valamint a politikusok és az újságírók körében. Mit gondol az alapötletről?

– Nagyon kényes dolognak tartom, de a gondolat nem zsigerből elvetendő. Biztos vagyok abban: maga a tudat, hogy valakit bármikor drogteszt alá vethetnek, komoly visszatartó erővel bír. Mondok egy példát. Magyarországról sokan járnak ki dolgozni különféle tengerjáró hajókra pultosként, zenészként, személyzetként és így tovább. Őket erre specializálódott közvetítő cégek szervezik, akik a leendő alkalmazottal kötelező jelleggel drogtesztet csináltatnak, ennek lebonyolítását mi is végezzük. Akit végül alkalmaznak, pontosan tudja, hogy őt rendszeresen drogvizsgálat alá vethetik. Akiről pedig kiderül, hogy esetleg kábítószert fogyasztott, azt a legközelebbi kikötőben azonnal kiteszik. De egyre több szakterületen ma már elvárás és kötelező a drogteszt, ami ilyen helyzetekben egyébként teljesen természetes.

– A gyerekek esetében volt egy felvetés, miszerint ha egy osztályközösség tagjain drogtesztet végeztetnek, az azt jelenti, hogy feltételezik róluk, van köztük kábítószer-fogyasztó. Elképzelhető, hogy egy tizenkét éves kisiskolásban maga a tudat is alap nélküli feszültséget kelt?

– Igen, benne van ez is, viszont ha átgondoltan és alaposan felkészítik az osztályt arra, hogy rutin- és szúrópróbaszerűen vizsgálatot végezhetnek rajtuk, akkor nem okozhat semmilyen érzelmi kárt vagy fölösleges görcsöt. Akinek pedig van félnivalója, annak nem biztos, hogy baj, ha tisztában van azzal, hogy amit csinál, az nem jó. Az iskolai drogteszt lényege az kellene, hogy legyen, hogy a fiatalokban tudatosuljon, előfordulhat, hogy drogteszt alá vethetik őket, és ha kiderül, hogy fogyasztottak kábítószert, annak lehetnek következményei. Természetesen minden ilyen tervet, elképzelést egyeztetni kell a szülőkkel, és csak írásos szülői hozzájárulással végezhető el.

– Jelenleg ha a szülő iskolától függetlenül drogtesztre vinné a gyermekét, megteheti?

– Igen, hozzánk rendszeresen érkeztek aggódó anyukák a gyerekükkel. Természetesen ennek megvan a menete, tehát ugyanúgy itt kell lennie a szülőnek is, nem küldheti be csak úgy a gyermeket. Amit én tapasztalok ilyenkor, hogy már annak a fél órának is haszna van, amíg a gyerek arra vár, hogy elkészüljön az eredmény, még ha tudja is, nincs félnivalója, hiszen nem fogyasztott drogot. Átgondolja, miért is került ebbe a helyzetbe, mi váltotta ki a szülő aggodalmát, és megéri-e neki ugyanez a jövőben. Nem mellékes tény, hogy külföldön sokkal szigorúbb szabályozásokra és korlátozásokra is vannak példák.