Belföld
Nem dőlt el a szuperkórház sorsa
Újra kell gondolni a budapesti ellátás mikéntjét és át kell formálni a kórház-irányítási rendszert Ónodi-Szűcs Zoltán szerint
Az elmúlt hat év legfontosabb feladata a kórházfejlesztés és a béremelések sürgős elindítása volt az egészségügyben, idén és jövőre pedig a fővárosi egészségügyi ellátás megújítását és a várakozások szerint már 2016-ban elinduló fizetésemeléseket tervezi a kormány, ezekre százmilliárd forintnyi pluszforrás áll rendelkezésre a 2017-es költségvetésben – emelte ki Balog Zoltán tegnap az Országgyűlésben, az ellenzéki képviselők kezdeményezésére összehívott egészségügyi vitanapon. Az emberi erőforrások minisztere jelezte, a kormány hamarosan döntést hoz arról, hogy megépül-e a már korábban bejelentett budapesti „szuperkórház” vagy inkább három-négy fővárosi súlyponti kórházat fejlesztenek.
A tárcavezető sorra vette a 2010 óta tett intézkedéseket az ágazatban, így például az elsősorban a vidéki kórházakat érintő, összesen ötszázmilliárd forint értékű kórházfejlesztéseket, a gyógyszerkassza kiadásainak csaknem százmilliárd forintos csökkentését, illetve a várólisták rendezését.
A bérekről szólva kijelentette, 2012-13-ban kilencvenötezer egészségügyben dolgozónak emelték a fizetését, így az érintettek bruttó keresete körülbelül huszonhét százalékkal emelkedett. Sikeresnek értékelte a rezidensösztöndíjak elindítását is, amelyet eddig háromezer-négyszáz fiatal orvos igényelt. Balog Zoltán szerint a nyugat-európai bérszintet még sokáig nem fogják elérni, ám a mostani többlépcsős emelések végére a szakdolgozók esetében ötvenszázalékos növekedést szeretnének elérni. Jelezte, „távolról sem elégedettek az eddigi eredményekkel”, ám a politikai botránykeltés semmilyen módon nem szolgálja az egészségügyi dolgozók érdekeit.
Felidézte, hogy az előző kormányok 2010-ig hatszázötvenmilliárd forintot vontak ki az ágazatból, több ezer egészségügyi dolgozó került utcára, a betegeken „üzletelni” próbáltak, a kórházak eladósodtak, amortizálódtak.
Ónodi-Szűcs Zoltán felszólalásában a már korábban említett öt pontját jelölte meg célként a következő két évre, mivel az számon kérhető és „paradigmaváltást hozhat az egészségügyben”.
A szakállamtitkár szerint így újra kell gondolni a fővárosi ellátás mikéntjét, illetve át kell formálni a kórház-irányítási rendszert, hiszen sokszor előbbre valók az intézményi érdekek a szakmai alapon meghozott döntéseknél. A fő pontok között említette a minimumrendelet átalakítását, illetve a szociális és egészségügyi ellátórendszer szétválasztását. Utóbbival kapcsolatban az államtitkár kijelentette, Magyarország az egyetlen az OECD-tagállamok között, ahol az elmúlt tizenhárom évben nőtt a kórházakban eltöltött órák száma, ez pedig annak az eredménye, hogy a krónikus ellátást továbbra is az egészségügy szolgáltatja a szociális ágazat helyett.
Végül rátért az alapellátás helyzetére is, amellyel kapcsolatban jelezte, több mint húszmilliárd forintot költenek arra a következő két évben, hogy átalakítsák a terület intézményrendszerét, és népegészségügyi szempontok menték szervezzék azt újra.
Állami felelősségvállalással
Üzleti alapú egészségügy épült 2010 előtt: a „szocialista időszakot a pénzkivonás jellemezte”, körülbelül hatszázmilliárd forint értékben – közölte tegnap Rétvári Bence az Országgyűlésben az egészségügyi parlamenti vitanap előtt. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára beszélt arról is, a szocialisták csődbe juttatták az ágazatot, 2008-ban egyhavi bért elvettek a dolgozóktól, a kórházak pedig annyira eladósodtak, hogy később a Fidesz–KDNP kormányzatnak hatvanmilliárd forintos konszolidációt kellett végrehajtania. Rétvári Bence jelezte, 2010 után, „az állami felelősségvállalást követően” megindultak a fejlesztések, lezajlott a béremelés első üteme, jelenleg pedig arra készülnek, hogy a jövő évben a bővülő költségvetési források mellett ez folytatódhat, s az egészségügyben dolgozók ismét léphetnek egyet előre. (JZS)
Hozzászólások. Kormányellenes „balhékeltés”
Németh Szilárd, Fidesz: Minden, ami ma rossz az egészségügyben, a baloldal öröksége. Az ellenzék a 2010 előtti világ visszaállítását akarja az ágazatban, csakúgy, mint az oktatásban, az iskolák, a kórházak, a gyermekek és a nővérek pedig semmi másra nem kellenek nekik, mint biodíszletnek. Mi köze annak az egészségügyhöz, hogy Sándor Mária, a „fekete ruhás nővér” felszólal a DK budai várban tartott demonstrációján? Politikai balhékeltéssel és a kormánybuktatás reményével nem, csak párbeszéddel lehet előrébb jutni.
Harrach Péter, KDNP: Alacsonyak a bérek az egészségügyben, ám a kormány megkezdte a fizetések rendezését, például a rezidensek ösztöndíjprogramjával. Az ápolók bére is emelkedett, de az messze nem éri el a szükségest, így sürgető a járandóságuk emelése, amivel talán a létszámuk is bővíthető, mivel az tragikusan alacsony, körülbelül négyezer új szakdolgozóra lenne szükség. Fontos a 2017-re tervezett százmilliárdos forrásbővítés, ami lehetőséget ad a béremelésekre.
Tóbiás József, MSZP: Azonnali megoldások kellenek az egészségügyben, ahol most káosz van, hiányzik a kormányzati stratégia és egyre több pénzt pumpálnak ki belőle. Mintegy kétezer betöltetlen orvosi állás van Magyarországon, a háziorvosi rendszerben különösen nagy a baj. Az emberek egészségesek akarnak lenni, betegség esetén pedig a gyógyuláshoz nem akarják felélni a családi tartalékot. Tarthatatlan az is, hogy sem az oktatásnak, sem az egészségügynek nincs önálló tárcája.
Schiffer András, LMP: Azonnali és valós alapbéremelésre van szükség, a szakorvosok minimálbérét nettó kétszázhetvenezer forintra kell növelni még az idén.
Vona Gábor, Jobbik: Az oktatás és az egészségügy a gazdasági versenyképesség szempontjából döntő jelentőségű, de pont ez az a két terület, amelyet magára hagytak a kormánypártok.