„Nem csak a gimnázium jó irány”

Palkovics László: A technológia maga a kihívás, amelyhez alkalmazkodnunk kell, az innováció pedig az eszköz, amellyel ezt meg tudjuk tenni (Fotó: Hegedüs Róbert)

–  Pozitív várakozások előzték meg a minisztérium létrejöttét, még az ellenzéki pártok is üdvözölték, hogy lesz egy innovációval és technológiával foglalkozó minisztérium a kormányban. Meglehetősen különböző területek tartoznak a portfólióhoz, az energia- és a klímapolitikát, az infokommunikációt, a közlekedést, a szakképzést és az uniós források koordinálását is a minisztérium felügyeli. Ezek között mi a kapcsolódás?

–  A világban zajló technológiaváltáshoz minden közösségnek viszonyulnia kell, ha ebből kimaradunk, akkor le fogunk maradni. Ezt nem engedhetjük meg magunknak. A technológia maga a kihívás, amelyhez alkalmazkodnunk kell, az innováció pedig az eszköz, amellyel ezt meg tudjuk tenni. A minisztérium működését tekintve a keretet a gazdaságstratégiai irányítás jelenti, és ezen belül van három eszközcsoport. Az egyik az innovációmenedzsment, amelynek részeként egyrészt a vállalatok és az egyetemek innovációs tevékenységét támogatjuk, másrészt a szakképzés felügyeletével a megfelelő szakembereket képzését segítjük elő. A második csoport azokat a területeket foglalja magában, amelyeken az állam maga is megjelenik mint piaci szereplő, ilyen például az energetika. A harmadik pedig az európai uniós pénzforrások kezelését jelenti, ami ahhoz kell, hogy mindezeket tudjuk finanszírozni.

–  Miniszteri meghallgatásán az egyik legfontosabb célnak nevezte a magyar kis- és középvállalkozói szektor hatékonyságának növelését. Ehhez a kormány milyen segítséget tud nyújtani?

–  A magyar gazdaságszerkezet sajátosan alakult, ugyanis a hazai vállalatoknak csupán három százalékát teszik ki a multinacionális cégek, kilencvenhét százalékuk magyar tulajdonú vállalat. Ha megnézzük a gazdasági teljesítményt, azt látjuk, hogy utóbbiak adják a teljes hozzáadott értéknek kevesebb mint felét, miközben a munkaerő hetvenöt százalékát  foglalkoztatják. Versenyképességük megtartása, növelése érdekében fokozni kell a hatékonyságot és a termelékenységet. Az egyik lehetséges ösztönző lehet a magyar kkv-k adóterhének további mérséklése, továbbá ha valamennyi pénzbeli támogatási formánál feltétellé tesszük a hatékonyságnövelést.

–  A közelmúltban arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetemeken meglévő tudás nehezen megy át a gazdaságba, ezen segíthet az egyetemek és a vállalatok szorosabb együttműködése. Hogyan kívánják ezt elősegíteni?

–  Az, hogy az állam megszervez egy ilyen együttműködést, önmagában jó, de ebben elsősorban a multinacionális cégekre és az egyetemekre számítunk. A négy éve elindított új felsőoktatási stratégia egyik legfontosabb célkitűzése volt, hogy közelebb hozzuk az egyetemeket a munkaerőpiac igényeihez, ebben már elég jól állunk. Létrejöttek a felsőoktatási és ipari együttműködési központok, amelyek célja, hogy a vállalatok különböző szolgáltatásokat nyújtsanak az egyetemeknek. Ezeknek a működését tovább kell erősíteni.

–  Sok magyar tudós megy külföldre kutatni tartósan. Az ő hazahozásuk érdekében indította el a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) a Lendület programját. Tervezi-e a kormány, hogy további hasonló programot indít a jövőben?

–  A Lendület programot egyszer már továbbgondoltuk, és a jövőben is erősíteni szeretnénk. A Lendület-kutatócsoportok meghatározott ideig működnek, amelyekről aztán a befogadó egyetem eldöntheti, hogy tovább működteti-e. Nemrég határoztunk arról, hogy az egyetemek megkaphatják a kutatócsoportok további működtetéséhez szükséges forrást, amennyiben azt az MTA is támogatja. Ahhoz, hogy haza tudjanak jönni a kutatók, fontos az is, hogy biztosított legyen számukra a szükséges kutatási infrastruktúra, mint ahogyan ez már megvalósult például a szegedi lézerközpont vagy a zalaegerszegi járműipari tesztpálya esetében.

–  A kormány és az MTA közti együttműködésben hoz változást a minisztérium létrejötte?

–  A korábbinál még szorosabb együttműködés várható. Lovász László elnök úrral már többször megfogalmaztuk, hogy szükség lenne egy értékelésre arról, melyek a tudománypolitika fő irányai. Magyarország kis ország, nincs korlátlan forrásunk a kutatások finanszírozására. Így meg kell állapodni az MTA-val, az egyetemekkel és a gazdasági szektorral is arról, hogy melyek azok a területek, amelyek esetében a legtöbb erőforrás szükséges.

–  Lovász László tavalyi újraválasztásán elég markánsan üzent a kormánynak CEU ügyben. Azt mondta, a CEU tudományos teljesítménye kiemelkedő, és nagyon szerencsétlennek tartanák, ha külföldre költözne. Egyetért ezzel, szükség van itthon a CEU-ra?

–  A CEU nem akar elköltözni Magyarországról, pont a napokban jelezte Ignatieff rektor úr, hogy bármi történik, itt maradnak.

–  Ugyanakkor továbbra is nagy a bizonytalanság, és semmit nem tudni arról, hogy mi történt, amikor a New York-i társintézményben, a Bard College-ben járt Altusz Kristóf külügyi helyettes államtitkárral és Kumin Ferenc New York-i főkonzullal.

–  Megnéztük a Bard College-ot, amely egy százötven éves intézmény, komoly tevékenységet végez többek között művészeti területeken. Jelenleg szakértők bevonásával vizsgáljuk, hogy valódi képzés folyik-e a CEU-n az Egyesült Államokban.

–  Mikor születhet megállapodás?

–  Mi mindig azt mondtuk, hogy a Közép-európai Egyetem egy működő, akkreditá­cióval rendelkező intézmény, a létét soha semmilyen veszély nem fenyegette. Ugyanakkor a CEU esetében – ahogy minden más egyetem esetében is – a jogszabályokat be kell tartani. Két feltételt kell teljesíteni év végégig: az egyik a New York állammal aláírandó egyezmény, a másik az amerikai képzés.

–  Rátérve a szakképzésre, Pölöskei Gáborné, aki eddig is a nemzetgazdasági tárcánál felelt a területért, azt mondta, hogy a szakképzésben részt vevő intézmények elavultak, hiányoznak a korszerű tankönyvek. Ön szerint is ilyen rossz a helyzet?

–  Tény, hogy jó pár feladatunk van ezen a területen. Már korábban elkezdtük és most felgyorsítjuk a szakközépiskola-szakgimnázium fejlesztési programot, ennek a forrásai biztosítottak. Az intézmények infrastruktúrája valóban elavult, így azt mindenképp meg kell újítani. Fontos, hogy bővítsük a szaktanári gárdát, jelenleg ugyanis ha valakinek el kell döntenie, hogy egy vállalatnál dolgozik vagy inkább iskolában tanít, nagy valószínűséggel az előbbi mellett dönt. Emiatt kevesen választják ezt a pályát és mostanra elöregedett a szakkutatói-szaktanári kar. Megoldás az lehet, ha a Klebelsberg-ösztöndíjprogramhoz hasonló programot indítunk számukra, emellett meg kell fontolni azt is, hogy olyan diplomát adjunk ki, amelynek megszerzésével a hallgató egyúttal egy szaktanári oklevelet is kap, amennyiben vállalja a tanítást. Továbbá a vállalatok segítségét kell kérnünk abban, hogy azok a dolgozók, akik a vállalati struktúrában a duá­lis képzésben tanuló hallgatókat tanítják, vegyenek részt az iskolai tanításban is. Az első és legfontosabb pedig az, hogy megértessük a szülőkkel és a gyerekekkel, hogy szakembernek, szakmunkásnak menni ugyanolyan perspektivikus, mint a felsőoktatásban tanulni.

–  Ezzel kapcsolatban gyakran hangzik el az ellenzék részéről, hogy Magyarország kezd összeszerelő országgá válni.

–  Először is az ellenzéki kollégáknak javaslom, hogy egyszer nézzenek meg egy vállalatot, milyen is egy ilyen „összeszerelő” üzem. Finnországban majdnem mindenki szerez valamilyen szakképzettséget, és a gyerekeknek negyven-ötven százaléka végzi el a középfokú intézményt gimnáziumi érettségivel. Németországban és Svájcban ugyanez a helyzet, márpedig ezekről az országokról nem lehet azt állítani, hogy sikertelenek lennének. Fontos, hogy ne riogassuk a gyerekeket és a szülőket azzal, hogy csak a gimnázium a jó irány. Ugyanakkor az is lényeges, hogy ha a szakképzésben részt vevők később egyetemre akarnának menni, ne zárjuk ki ennek a lehetőségét. A cél, hogy a szakgimnáziumok pozíciója megegyezzen a gimnáziumokéval, és egymás versenytársai legyenek.

–  A felnőttképzés esetében célként jelölte meg, hogy 2030-ra minden negyedik felnőtt részt vegyen benne. Ezt hogyan akarják elérni?

–  Magyarországon nagyon kevesen tanulnak felnőttképzésben, aminek egyik legfőbb oka, hogy nem elég hatékonyan működtetjük a rendszert. Ahhoz, hogy ez változzon, az iskolai képzéseket erősíteni kell, a vállalati képzéseket pedig elfogadottabbá kell tenni. Emellett támogatnunk kell azokat a piaci cégeket, amelyek már most magas színvonalú oktatást végeznek.

–  Kevesebb szó esett eddig a minisztérium klímapolitikai terveiről. Melyek lesznek a legfőbb feladatok ezen a területen?

–  Magyarországon folyamatosan javul az üvegházhatású gázok kibocsátásának szintje, de ebben tovább kell lépnünk. A közlekedés terén is javul a helyzet, hiszen a korábbi légszennyező autókat lényegesen modernebb járművek váltották fel. A magyar kormány példaértékűen ösztönzi és támogatja az elektromos közlekedést. A klímapolitika összefügg az energetikával, így az is fontos kérdés, hogy az energiamixünk hogyan áll össze. Magyarország eldöntötte, hogy a felét az atomenergia tegye ki, de egyéb energiaforrásokra – mint amilyen a napenergia vagy a geotermikus források – is támaszkodnunk kell. A miniszté­rium feladata az Éghajlatvédelmi Stratégia előkészítése, amelynek társadalmi egyeztetése már megtörtént. A stratégiát és az ebből levezethető tervet még az ősszel a parlament elé szeretnénk vinni.

–  Az uniós fejlesztéseket is a tárca fogja koordinálni. Mit gondol arról, hogy az Európai Bizottság a jogállamiság követelményeinek meglétéhez kötné az uniós ki­fizetéseket a következő hétéves költségvetési időszakban.

–  Ez egy tisztán politikai ügy, nem tartom sem fairnek, sem kivitelezhetőnek. Az uniós szerződésünk nem tartalmaz ilyen elemeket, így hosszú vitákra számítok ebben az ügyben. Ugyanakkor azt tudni kell, hogy a Brexit miatt az uniós költségvetés egésze is csökken, hiszen Nagy-Britannia volt az egyik legnagyobb befizető. Ezt megértjük, de azt nem tudjuk elfogadni, hogy például a magyar gazdáktól vegyenek el pénzt, és azt mondjuk a migránsoknak adják.