Belföld

„Nekünk nincs miért magyarázkodnunk”

Kovács Zoltán: Van a kormánynak egy kívánatos jövőképe, amely találkozik a magyarok túlnyomó részének elképzeléseivel. Ezt igazolják a nemzeti konzultációk eredményei is

Attól még, mert valaki ösztönösen azt érzi, hogy a nagy számban ideérkező, más kultúrájú emberek nemkívánatosak, nem rasszista és idegengyűlölő – hangsúlyozta lapunknak Kovács Zoltán. A kormányszóvivő szerint mostanra már nemcsak hallatszik Magyarország hangja, de sok szempontból mértékadónak is számít.

Kovács Zoltán 20171027
Engedtessék már meg egy helyi közösségnek, hogy kinyilváníthassa, mit gondolvalamiről – mondta a kormányszóvivő az őcsényiekkel kapcsolatban (Fotó: Hegedüs Róbert)

– Kitöltötte már a nemzeti konzultációs kérdőívet?

– Igen, interneten keresztül.

– Eddig hányan küldték vissza?

– Egyelőre nincs összesítés, még zajlik a kérdőívek vidéki kézbesítése. November első hetének végére mindenki kézhez kapja a borítékokat.

– A konzultáció tárgya, a Soros-terv kapcsán többen bírálták Navracsics Tibor álláspontját, miszerint az nem is létezik. Semjén Zsolt szerint az európai uniós biztos nem hűséges a nemzetéhez. Ezzel egyet tud érteni?

– Van Soros-terv, maga Soros György beszélt arról, hogy miként lehetne kezelni a migrációt. Ezt igazolja, hogy a brüsszeli intézményrendszerben hétről hétre jelennek meg az ő elképzeléseinek egyes elemei, a legutóbbi ilyen a LIBE bizottság javaslata volt arra vonatkozóan, hogy miként kell átalakítani a dublini rendszert. Bár lehet, az Európai Bizottság (EB) nem úgy éli meg, hogy egy tervet hajt végre, de az egymás után napvilágra kerülő javaslatok és előterjesztések teljesen egyértelműen arról tanúskodnak, hogy Soros befolyása az európai intézményrendszerben rendkívül masszív.

– Mégis, mit jelent a kormány számára az, ha az EB magyar biztosa mondja azt, hogy nincs Soros-terv?

– Navracsics Tibor mondhatja azt, hogy a bizottság formálisan nem foglalkozott egy Soros-féle tervvel. Ugyanakkor ne legyenek kétségeink: attól még, hogy nincs az asztalon ilyen címen egy terv, egy létező elképzelésről beszélünk. Ami biztos, hogy szisztematikusan halad előre egy olyan koncepció megvalósítása, amellyel Magyarország, a visegrádi országok és sokan mások karakteresen nem értenek egyet.

– Van olyan kormánytag, aki kételkedik a terv létezésében? Pintér Sándor belügyminiszter nem hozta szóba egy napokban tartott konzultációs fórumon.

– A minket nem kedvelő sajtó mindenben ellentmondásokat próbál találni. Egészen biztos vagyok benne, hogy Pintér Sándor azok közé tartozik, akik pontosan tudják, hogy milyen hátsó, nyilvánosan tagadott szándékok lelhetők fel az európai döntéshozatali folyamatban vagy akár itthon is. Az, hogy a Soros-terv a saját szóhasználatában nem szerepel, egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne hinne a létezésében. Én is tudok úgy beszélni a Soros-tervről, hogy nem mondom ki, de ettől még a probléma létezik.

– Mit szeretne a kormány a mostani nemzeti konzultációval elérni?

– A nemzeti konzultáció kiváló eszköz arra, hogy a választási cikluson belül a kormány megismerje a polgárok véleményét. Ahogyan azt Orbán Viktor miniszterelnök a héten Passauban is kifejtette: mi azt képviseljük, amit a magyar emberek akarnak, akik a véleményüknek markánsan hangot is adnak. A magyarok látják, hogy az, ami az illegális migrációval összefüggésben az európai határoknál történik, ellenkezik a józan ésszel. Erről beszélni kell, annak fényében különösen, milyen folyamatos lejárató kampány folyik ellenünk itthon és a nemzetközi térben is.

– Mit tudott elérni a kormány az elmúlt évek bevándorlással kapcsolatos nemzeti konzultációival, valamint a kvótanépszavazással uniós szinten?

– Az eredmények több szempontból is kézzelfoghatók. Egyrészt ha a miniszterelnök bármelyik nemzetközi fórumon megszólal migrációs kérdésben, Magyarországra odafigyelnek. Másrészt a migráció kezelésével kapcsolatos javaslatainkat is részben megfogadták már, vagy napirenden vannak. Emlékezetes, hogy a kormányfő 2015 szeptemberében letett egy hatpontos javaslatcsomagot az asztalra, pár hónappal később pedig a Schengen 2.0 akciótervet. Tény, hogy ez a folyamat lassan halad, hiszen ha már két éve megfogadták volna a javaslatainkat, akkor előrébb tartanánk a migráció kezelésében, de mostanra már nemcsak hallatszik Magyarország hangja, de sok szempontból mértékadónak is számít.

– Szeptember elején az Európai Bíróság elutasította a magyar–szlovák keresetet az ellen, hogy menedékkérőket helyezzenek át. Van azóta fejlemény az ügyben?

– Újabb fázisába lépett az ellenünk indított kötelezettségszegési eljárás. Tudomásul vettük a döntést, de sem jogi, sem politikai szempontból nem értünk vele egyet. Az, hogy lehetséges volt egy ilyen döntést meghozni, rámutat azokra az ellentmondásokra, amelyek az EU jogszerű döntéshozatali mechanizmusában vannak. Ezek szerint ugyanis lehetséges megkerülni az Európai Tanácsot mint legfontosabb döntéshozó és iránymutató szervet, ami eddig nem volt szokás. A konszenzus nélküli döntéshozatal is az eszköztár részévé vált. Mi azonban elfogadhatatlannak tartjuk, hogy más nagyobb, másképp gondolkodó tagállamok ránk erőltessenek olyan döntéseket, amelyekben nincs teljes egyetértés.

– A kormány szeptemberben jelezte Brüsszel felé, hogy igényt tart a határvédelmi költségek felére. Ebben még mindig reménykednek?

– Nem kaptunk egyértelmű visszajelzést ezzel kapcsolatban. Egy dolgot azonban érdemes leszögezni: olyan országoknak, amelyek nem tartották be az európai jogszabályokat – ilyen Görögország és Olaszország – több száz millió eurós támogatást ítéltek meg, sőt, kerítés-építéshez kapcsolódó költségekhez is kaptak államok támogatást, például Bulgária. Megjegyzem, amikor szolidaritásról beszéltünk, nem a pénzzel kezdtük, hanem a cselekvéssel. A szolidaritás legfőbb mértéke, hogy betartjuk-e a szabályokat, és teszünk-e azért, hogy azok be legyenek tartva.

– Mit gondol, túlzó volt az őcsényiek reakciója a jogszerűen itt tartózkodó menekültek üdültetése kapcsán?

– Ahogyan arra a miniszterelnök is utalt, engedtessék már meg egy helyi közösségnek, hogy kinyilváníthassa, mit gondol valamiről – még akkor is, ha az valakinek nem tetszik. A liberális média tudatosan összemosta azokat, akik véleményt nyilvánítottak az ügyben azokkal, akik az atrocitást követték el a panzió tulajdonosával szemben, ami nagyon aljas eljárás.

– Egy friss kutatás szerint a magyarok nyolcvan százaléka tiltakozna, ha a szomszédságában lévő panzióban Magyarországon jogszerűen tartózkodó menekültek nyaralnának. Szintén az elmúlt napokban történt, hogy bevándorlók és Soros halálát kívánó feliratokkal firkáltak tele padokat. Ehhez a közhangulathoz a kormány bevándorlásellenes kommunikációja milyen mértékben járulhatott hozzá?

– A liberális véleményformálók kedvenc játékszeréről beszélünk, pedig pont fordított a helyzet. Súlyos tévedés lenézni a választókat. Attól még, mert valaki ösztönösen azt érzi, hogy a nagy számban ideérkező, más kultúrájú emberek nemkívánatosak, nem rasszista és idegengyűlölő. A héten interjút adtam a Channel4-nek, ahol a riporter próbált abba a helyzetbe hozni, hogy magyarázkodnom kelljen a kormány intézkedéseiért. Nekünk azonban nincs miért magyarázkodnunk. Van a kormánynak egy kívánatos jövőképe, amely találkozik a magyarok túlnyomó részének elképzeléseivel. Ezt igazolják az előző nemzeti konzultációk eredményei és a kvótanépszavazás is.

– Módosult a felsőoktatási törvény. Miért éppen most kellett, és ezek után van még esély a megállapodásra New York állammal?

- Egyelőre egy szándéknyilatkozatról tudunk a két egyetem között, amiről majd a szakértők eldöntik, hogy betölti-e azt a funkciót, amit a törvény előír. A törvény legutóbbi módosítása mellett azért döntöttünk, mert megfontoltuk a Velencei Bizottság érvét, miszerint legyen több idő a feltételek teljesítésére. Utóbbi amúgy találkozott a CEU érvrendszerével, hiszen az intézmény májusban még azt állította, hét-nyolc hónapnál hamarabb nem lehet megfelelni az egyébként mindenkire egyformán vonatkozó követelményeknek.

– Mit gondol, szükség van itthon a CEU-ra?

– Ezt a kérdést nem az államnak kell eldöntenie, hanem a piacnak, illetve azoknak, akik a magánegyetemek finanszírozását biztosítják. Arról azonban lehet véleményünk, hogy a Soros-hálózatban folyó oktatási tevékenységek kapcsán látunk-e problémákat. Fontos egy ország számára, hogy magas színvonalú felsőoktatási intézmények működjenek, ugyanakkor elgondolkodtató, ha olyan intézmények is működnek az országban, amelyek egy olyan sajátos világértelmezést vallanak, amelyről mára bebizonyosodott: köszönőviszonyban sincs a valósággal.

– A napokban a Der Tagesspiegel írt rólunk, a lap szerint kiábrándulttá teszi a magyar fiatalokat a politika. Ön szerint ez így van?

– Erre elsőre azt tudnám mondani, hogy bezzeg a német fiatalok… Mindig fenntartással fogadom az ilyen típusú interpretációkat, mert ez is része Magyarország szisztematikus lejáratásának. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a fiatalok körében a politikával kapcsolatban van egy komoly szkepszis, ami morális szempontból mindenképpen aggasztó. Nagy kihívást jelent, hogy miként tudjuk megszólítani azt a generációt, amely a rendszerváltoztatás után született és választókorú.

– Gulyás Gergely egy interjúban arról beszélt, hogy a Fidesz nem elég vonzó a fiatalok számára.

– A Fidesz alelnökeként nyilván érzi, hogy vannak restanciáink ezzel kapcsolatban. Kormányszóvivőként minden magyar ember szempontjából kell, hogy beszéljek, de a Fidesz tagja is vagyok, így érzem ezt a problémát a megszólítást, az üzenetek eljuttatását illetően. Ugyanakkor tény, minden, az elmúlt hét évben hozott intézkedésünk a fiatalokat is célozza. A családok támogatása, az oktatásban bevezetett különböző változások, például a továbbtanulási lehetőségek vagy a szakképzés presztízsének visszaállítása mind-mind ilyen lépés. Nekünk az a dolgunk, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amelyekkel rá tudjuk bírni őket, hogy aktívak legyenek a saját problémáikat vagy éppen a közügyeket illetően. Vagy éppen ha el is vágynak egy időre, minél hamarabb jöjjenek vissza.

– A Nézőpont Intézet minden évben kutatást végez arról, Magyarország miként jelent meg a külföldi sajtóban. Ön úgy értékelt, hogy a tavalyi év nyugalmasabbnak tűnt a korábbiaknál. Mire számít az idén?

– Mi is mérjük, elemezgetjük mindazt, ami történik. Vannak beállt frontok, például a német sajtó nem sok jót ír rólunk. Ugyanakkor idén határozott változás tapasztalható a külföldi sajtó hozzáállását illetően, mivel bár nem feltétlenül számolnak be pozitívabb hangvétellel rólunk, mostanra értik, Magyarország milyen célokat tűzött ki. Mindenkivel szóba állunk, aki tisztességesen, újságírói szándékkal áll hozzánk, akkor is, ha nem szeret minket, hiszen legalább hallathatjuk a hangunkat.

– Az amerikai ügyvivő a magyar sajtó állapotáról fogalmazott meg kritikát. Mit gondol az állításokról, ön hogy látja ezt?

– Furcsa déja vu érzésünk van, hiszen amióta Goodfriend úr nincs itt, nem szokása ez az amerikaiaknak. Nagyon nehezen megy annak a megértetése az itt szolgáló diplomáciai testületek körében, hogy nekik nem dolguk, hogy a magyar belpolitikába beavatkozzanak. Magyarország következetesen távol tartja magát attól, hogy más országok belpolitikai ügyeit illetően véleményt formáljon. A konkrét esetre visszatérve: nem pusztán rossz helyzetfelismerés, hanem súlyos hiba egy diplomata részéről ilyen kijelentéseket tenni a magyar kommunista újságírás panoptikumában. Azon az előadáson ott ült minden „mértékadó újságíró”, aki még bőven a rendszerváltoztatás előtt kezdte a karrierjét, azóta pedig a sajtószabadság felkent védelmezőjeként fényezi magát. Az ő körükben mindig minimum pikáns a sajtószabadságról beszélni. Ez egyúttal szinte mindent el is mond arról, ma milyen állapotban van a magyar sajtó.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom