Nagyobb figyelem jut a hadseregnek

Siklósi Péter: A célunk nem változott, ezer honvédet szeretnénk misszióban tudni (Fotó: Kövesdi Andrea)
– Volt sorkatona?

– Hogyne lettem volna! Ejtőernyősként szolgáltam Szolnokon. Nagyon szerettem, s szeretek repülni, anno rengeteget ugrottam a Mi–8-as helikopterekből.

– Apropó helikopterek. Mikor veszünk újakat? Egyáltalán lesz beszerzés vagy kimúlt az ügy?

– Nem múlt ki, csak időben kitolódott. Minden ellenkező sajtóhírrel és szóbeszéddel szemben továbbra is napirenden van szállítóhelikopterek beszerzése.

– Milyen típusok jöhetnek szóba?

– Olyan helikoptergyártók termékei, amelyek megfelelnek a Magyar Honvédség igényeinek. A gyártók érthetően igen aktívak, lobbiznak és mutogatják a gépeiket.

– Lesz rá pénzünk?

– Itt olyan tételekről beszélünk, amelyeket képtelenség kigazdálkodni a honvédség kasszájából. A becslések alsó hangon is nyolcvan, rendesen pedig kétszázmilliárd forintról szólnak, miközben a teljes 2014-es költségvetésünk kétszáznegyvenmilliárd forint körül jár. Ez annyit tesz, hogy a kormánynak kellene a zsebébe, azaz a központi büdzsébe nyúlnia. E beruházás során nem kizárólag a hazai követelményeknek kötelességünk – ismétlem, kötelességünk – megfelelni, hanem a NATO és az EU követelményeinek is.

– Mit ért EU-követelmények alatt?

– Azt, hogy nem terhelhetjük túl az állami költségvetést, mert akkor a hiány három százalék fölé ugrik, azt pedig nem nézné jó szemmel Brüsszel.

– Mennyi helikopterre lesz szükségünk?

– Az attól függ. Nekünk egyfelől szállítókapacitást kell teremtenünk, másfelől harctámogatásra is alkalmas gépekre van szükségünk. Mivel anyagi lehetőségeink szűkösek, nem vásárolhatunk ebből és abból is amennyit szeretnénk, hanem muszáj valamiféle egyesített megoldást keresnünk.

– Kezdjünk barátkozni úgymond egy öszvérrel?

– Én nem fogalmaznék ilyen élesen. Maradjunk annyiban, szerencsénkre találhatók ma a piacon olyan forgószárnyasok, amelyek a mi céljainknak megfelelnek.

– Mondana példákat?

– Inkább nem, mert félek, hogy holnap a neten rosszindulatúan, elferdítve, tényként látnám viszont a példáimat.

– Az oroszok nem jelentkeztek?

– Érdekes módon nem. Amúgy illik leszögezni, magukkal az orosz gyártmányú helikopterekkel nincs semmi baj, sőt, azok igen magas műszaki színvonalon állnak – ám az alkatrész-utánpótlásuk finoman szólva is nyögvenyelős.

– Nem politikai okokból hanyagoljuk inkább őket?

– Ismétlem, nem jelentkeztek. És azt sem szabad elfeledni, a Magyar Honvédség ma is rendszerben tart Mi–8-as forgószárnyasokat. Ezek közismerten roppant megbízható és strapabíró darabok, de – ismétlem – a pótalkatrészeket nehezen szállítja le az orosz vagy ukrán partner. Nekünk pedig nem lehet az a célunk, hogy egy missziót vagy sürgős árvízi segélyszállítmányt például azért nem tudunk időben elindítani, mert hiányzik egy húszdolláros kijelző vagy egy amúgy filléres, de speciális anyagból készült alátét. Ugyanakkor az is igaz, hogy sok gyakorlati problémát vetne fel a modern, NATO-kompatibilis elektronika integrálása és működtetése egy orosz gépen.

– Messze előrenéző védelmi terveket az előző kormányok is készítettek, de nem gondoltak volna arra 2010 előtt, hogy egyszer lejár a gépek üzemideje?

– Azt kell mondanom, ennyire alaposan mint mi, nem gondolkodtak előre.

– Némi él hallatszik ki a hangjából.

– Nevezzük inkább szakmai kritikának. Úgy voltak vele, hogy lefektettek egy tervet, majd azt évről évre a költségvetési iszapharcban kialkudott tételekhez igazították. Mi 2010 után megfordítottuk a helyzetet. A kormánynál elértük, hogy esztendőkre előre, pontosan tudjuk, hány százalékra számíthatunk a GDP-ből, továbbá milyenek a gazdaság növekedési kilátásai, így a honvédségnél ezek fényében terveztünk, tervezünk. Kétségtelen, volt egy túlélési szakaszunk, ám most végre a jövőre koncentrálhatunk. Nyugodt szívvel jelenthetem ki, a hadsereg a jövőben az eddiginél fontosabb szerepet kap. S mindez nemcsak a július elsejétől esedékes harminc, majd 2019-ig az évenként öt-öt százalékos fizetésemelésben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy több lesz a hazai és nemzetközi gyakorlat, s jut pénz fejlesztésre.

– Utóbbiakról mit lehet tudni?

– A védelmi tervek államtitkok, így a pontos részleteket ne várja tőlem. Általánosságokról azonban beszélgethetünk, így a tüzérséget például biztosan fejleszteni fogjuk.

– Szükség van még ágyúkra?

– Határozottan igen. Nézzen szét egy konfliktus környékén, s maga is látni fogja, modern hadseregek nem létezhetnek efféle eszközök nélkül. Személyes meggyőződésem, hogy 2010 előtt súlyos hibát követtek el, amikor ezt a fegyvernemet elsorvasztották.

– Egy minapi cikk szerint talán ha pár tucat lövegünk van. Valóban ennyire súlyos a helyzet?

– Ha az Index.hu írására gondol, az szerintem kissé elferdítve tálalta a tényeket. Mondjuk úgy, a helyzet nem rózsás, ám nem is annyira sötét, ahogy ott lefestették.

– A védelempolitikáért felelős köztisztviselőként ön számtalan esetben ad tanácsot Hende Csabának. Ha a világban valahová magyar katonát kérnek, önhöz fordulnak vagy direkt a miniszterhez?

– Jönnek ide is, oda is. Egy biztos: a döntés kizárólag a minisztert, a kormányt vagy az Országgyűlést illeti, mi csak a határozathozatalhoz szükséges előkészítő munkát végezzük el.

– Az Afganisztánban felszabadult erőket hová csoportosítjuk át?

– Egy részük már helyet kapott a Balkánon, másik részüknek pedig keressük a feladatot. A célunk nem változott, ezer honvédet szeretnénk misszióban tudni, ez ugyanis a leghatékonyabb módja annak, hogy a kiképzésen tanultakat élesben ültessék át az emberek. Való igaz, ez nekünk sokba kerül, de így a katonák is többet tudnak hazavinni. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a kint keresett jövedelem java részét idehaza költik el, így a hazai gazdaságot élénkítik.

– Hol lehetnek az új helyszínek?

– Szóba jöhet például egy afrikai vagy közel-keleti szerepvállalás. A világon sajnos számos forró pont van, így sokfelé lehet, illetve van is szükség a honvédség profizmusára. S itt teljesen mindegy, hogy fegyvereseket kell szétválasztani, tiszta ivóvizet adni a lakosságnak, netán kórházat üzemeltetni vagy nyers erődemonstrációval kikényszeríteni a békés megoldást. Mindezt természetesen nem egyedül, hanem más hadseregekkel összefogva teszik szükség esetén csapataink.